A madárvédelem nemzetközi szervezete, a BirdLife International vezette konzorcium június negyedikén hozta nyilvánosságra az Európai Madárfajok Vörös Listáját. A hároméves munkával elkészített elemzés részletes adatlapokon mutatja be mind az 533 Európában előforduló madárfaj természetvédelmi helyzetét: elterjedését, állománynagyságát és ennek változásait, a legmarkánsabb veszélyeztető tényezőket, továbbá a szükséges, illetve folyamatban lévő természetvédelmi intézkedéseket.
Az IUCN kategóriarendszer szerint már 2005 óta készítenek európai vörös listákat, de a madarak eddig kimaradtak ebből. Egy uniós finanszírozású projekt keretében a BirdLife vezette konzorcium mára pótolta a hiányosságot. Ezek az információk épültek be az Európai Bizottság nemrégiben napvilágot látott a Természet Helyzete (State of Nature) jelentésébe is. Az adatok alapján elkészített összefoglaló jelentés legfőbb megállapításai alapján az Európai Unió 27 országában élő madárfajok 18 százaléka, összesen 82 faj veszélyeztetett. Teljes Európára vetítve az arány kedvezőbb, 13 százalék, bár az Unión kívüli országokból sok esetben bizonytalanabb adatokkal kell számolnunk.
Az Európai Madárfajok Vörös Listája – összefoglaló jelentés
Vannak pozitív hírek is
A 10 évvel ezelőtti értékeléshez képes 29 madárfaj esetében tapasztalható negatív trend, köztük olyan korábban közönséges fajok állománya csökkent jelentősen, mint a vadgerle, a mezei pacsirta, vagy a jégmadár. 20 faj került ki a „veszélyeztetett” kategóriából, köztük például a cigányréce, a parlagi sas és a túzok.
„A célzott fajvédelmi programok az esetek többségében jól működnek”, mondta el dr. Horváth Márton, az MME Fajvédelmi Csoportjának vezetője. „Néhány emblematikus madárfajunk állományát – köztük például a kerecsensólyomét vagy a parlagi sasét - egészen reménytelennek tűnő helyzetből sikerült megerősíteni és stabilizálni az MME szakembereinek, önkénteseinek, valamint a természetvédelmi őrszolgálat négy évtizedes munkájának köszönhetően. Ha egyértelműen tudunk azonosítani fontos veszélyeztető tényezőket, mint az áramütés vagy a mérgezés, ismerjük ezek hatásmechanizmusát és tudunk ellenük tenni, látványos sikereket érhetünk el. Persze ezekhez jelentős célzott erőforrásokra is szükség volt, amelyeket az utóbbi évtizedben jelentős részben az Unió LIFE Nature programjából finanszírozott projektek teremtettek elő. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek az eredmények csak akkor maradhatnak tartósak, ha a néhány éves nagyobb költségvetésű projektek lezárultával is biztosítja a Magyar Állam és az Unió a monitorozáshoz és fenntartáshoz szükséges alapköltségeket.”
A mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő fajok állapotát leíró Farmland Bird Index 1999 óta 30 százalékkal csökkent Magyarországon. „A természetvédelem legnagyobb drámái előttünk zajlanak, és feltartott kézzel állunk. Nyugat-Európában olyan közönséges madárfajok állománya roppant össze totálisan, mint a mezei veréb, a vadgerle, a mezei pacsirta vagy a tövisszúró gébics. Közös bennük, hogy agrár-élőhelyekhez kötődnek. Bár Magyarország jobb helyzetből indult, a tendencia nálunk is egyre erőteljesebben érzékelhető – úgy fest, kezdünk felzárkózni” - állapítja meg Tóth Péter az MME Élőhely és Területvédelmi Csoportjának vezetője. (Pontosan ezért is lett volna tragikus, ha az államnak sikerül lenyúlnia a nemzeti parkok földjét, amelyet az ellenzéknek, a köztársasági elnöknek és az Alkotmánybíróságnak közösen sikerült egyelőre megakadályoznia.)
„Az okok között, úgy látjuk, alapvető a mezőgazdasági területek ún. zöld infrastruktúrájának – mezsgyéknek, bokorsoroknak, szegély-élőhelyeknek – az eltűnése, ami meglátásunk szerint közvetlen összefüggésben van az uniós agrárpolitika egyszerűsített területalapú kifizetéseivel (SAPS). A támogatás a művelésbe fogott területek után jár, így a gazdálkodó ellenérdekelt a természetes élőhelyfoltok megőrzésében. Ez a probléma valóban európai léptékű.”
A klímaváltozás betesz a fecskéknek
„Az uniós szinten tett megállapításokat az MME Monitoring Központja által feldolgozott adatok sajnálatosan alátámasztják: az afrikai telelőhelyekről visszaérkező fecskefajok, poszáták és nádiposzáták rosszabbul reagálnak az évszakok eltolódására és az időjárási anomáliákra, mint az állandó madaraink” - nyilatkozta dr. Szép Tibor, egyetemi tanár, az MME Monitoring Központ munkájának tudományos vezetője. „A mezőgazdasági területekhez kötődő fajok állománycsökkenése egyértelmű. Ahol a két hatás együtt jelentkezik, ott rendkívül gyors állománycsökkenés tapasztalható és prognosztizálható”
„Az Európai Unió valamennyi tagországban érvényesíthető Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi Irányelvekre épülő természetvédelmi rendszere egyedülálló a világon” állítja dr. Halmos Gergő, az MME igazgatója. „A parlagi sas, vagy a kerecsensólyom állománya az uniós forrásokból támogatott hazai erőfeszítéseknek köszönhetően kapott erőre, a túzok számának növekedését nagymértékben elősegítik célzott agrár-környezetgazdálkodási kifizetések. Éppen ezért rendkívül aggasztó az a politikai irány, amely a gazdasági növekedést prioritásként kezelve az uniós természetvédelmi szabályozás felülvizsgálatát célozza. A klímaváltozás vagy a mezőgazdasághoz kapcsolódó élőhelyvesztés összetett, rendszerszintű hatások, számos ismeretlen összefüggéssel. Ilyen kihívásoknak csak egy összehangolt, megerősített természetvédelmi rendszer képes megfelelni. Az Európai Unió már rendelkezik ilyennel, ezért tagországi kötelességünk ezt megőrizni és megerősíteni. Kérünk ezért mindenkit, vegyen részt az Európai Bizottság által a közelmúltban elindított konzultációban, és támogassa a közösségi természetvédelmet aláírásával!”
