Bár a 2013 decemberében elfogadott közös agrárpolitikát többen környezetbarátnak minősítik, valószínűtlen, hogy elősegítené a biodiverzitás fenntartását – adnak hangot aggodalmuknak a Science-ben olvasható, széles nemzetközi összefogásban született tanulmány szerzői. A kedvezőtlen uniós szintű folyamatok mellett arra is rámutatnak, hogy az egyes tagállamok nemzeti szintű szabályozással sokat tehetnek az agrárterületek élővilágának, biodiverzitásának és az általuk nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a hosszú távú megőrzéséért. A mezőgazdasági tevékenység révén érintett élőhelyek – például a gyepes vagy fás-legelős területek – természetvédelmi szempontból a legveszélyeztetettebb élőhelyek közé tartoznak. Az EU bővülésével az új tagállamokban egyre nagyobb területeket vonnak intenzív mezőgazdasági művelés alá, ami nagymértékű vegyszerhasználattal jár.
Jóllehet az európai uniós szabályozás több szinten támogatja és szorgalmazza a környezetvédelmet és a biodiverzitás megőrzését, a közös agrárpolitika szélesebb körben érvényesül, és igen jelentős költségvetéssel bír, ezért felülírhatja a szóban forgó irányelveket – intenek a szakemberek.
A több mint húsz szerző tanulmánya arra is figyelmeztet, hogy a közös agrárpolitika 2010-es reformjának célkitűzései között megfogalmazott, a természeti erőforrások fenntartható kezelésére irányuló kezdeményezések nem bizonyultak elég hatékonynak a biodiverzitás megőrzésében. A gyepes területek aránya például Európa-szerte csökken, a frissen csatlakozott tagállamokban a csökkenés aránya meghaladja a 10 százalékot. Noha a 2013 decemberében elfogadott reform a tervek szerint gátat vetett volna a hasonló folyamatoknak, a védett (Natura 2000) minősítésű területeken kívül a gazdákat a jelenlegi szabályozási rendszer arra ösztönzi, hogy a számos fajnak élőhelyet nyújtó gyepes
Bár az intenzív mezőgazdasági termelés elősegíti az élelmiszer-biztonság megteremtését, illetve fenntartását, a cikk szerzői arra is felhívják a figyelmet, hogy a nagyüzemi intenzív mezőgazdasági termelés negatív következményei - amelyek közé a környezeti károk is tartoznak – az ágazaton kívül, például szociális kiadásként is jelentkeznek a vidéki megélhetés ellehetetlenítésével.
A szakértők – Báldi András, az MTA ÖK főigazgatója mellett többek közt a cambridge-i, a freiburgi egyetemek oktatói, valamint tekintélyes környezetvédelmi szervezetek munkatársai – rámutatnak, hogy a tagállamok nemzeti szabályozással elérhetik, hogy az EU Biodiverzitás Stratégia 2020-ra kitűzött céljai teljesüljenek – azaz a kormányoknak élni kell az új közösségi agrárpolitika biztosította lehetőséggel a környezetbarát, fenntartható mezőgazdálkodás megvalósításában. A szakemberek a források átcsoportosításával, a nemzeti támogatási rendszerek átstrukturálásával, a gazdák szakmai támogatásával kapcsolatos ajánlásokat fogalmaztak meg a tagországok számára, valamint sürgették a közös agrárpolitika újragondolását.
