- Sok pályatársad áldozta fel a szakmaiságát a politika oltárán az elmúlt másfél évtizedben. Az ő véleményük, lehet az bármennyire megalapozott szakmailag, már nem hiteles. A tied az maradt. Sikerült megőrizned a szakmai tekintélyedet, amikor úgy érzed, mondanod kell a véleményedet, odafigyelnek rá. Miért sikerült ez neked, s miért nem sokaknak?

- Talán azért figyelnek még mindig arra, amit mondok a gazdaság mindenkori állapotáról, mert az igazat mondom. Lehet, hogy ez fáj egyes érdekcsoportoknak, lehet, hogy később kiderül, tévedtem, de akkor, adott időben a legjobb tudásom szerint, meggyőződéssel mondtam el a véleményemet. Azt gondolom, hogy az emberek szeretik a szakszerűséget, a hozzáértést, még ha nem is biztosan értik, mit mondasz. De érzik, hogy helyesen gondolkodsz, ha közérthetően fejezed ki magad. Az egyszerűen, közérthetően elmondott igazság sokkal meggyőzőbb, mint a rébuszokban beszélés, a bonyolult mondatfűzés, az igen és a nem szó körülírásával alkotott vélemény. Én mindig törekedtem arra, hogy úgy adjam elő az igazságomat, hogy a hallgató, az olvasó azt meg is értse.

- S honnan tudod, hogy ez sikerül?

- Férjemmel, Kéri Lászlóval együtt gyakran szólítanak meg a piacon, az utcán. Sokszor bennünket is meglep, hogy az egyszerű, hétköznapi emberek is mennyire nyomon követik, mit mondunk, írunk. Nekik is van véleményük, amit, ha úgy érzékelnek, hogy valaki helyettük szakszerűen, pontosan ki is fejez, hálaérzés, felszabadultságérzés fogja el őket. Örömet okozunk azzal, ha racionális, letisztult gondolatokat fogalmazunk meg, amelyek sokak tudatában ott vannak, de inkább érzületek formájában.

- Ezzel azt állítod, hogy a tudás hitele, hatása azon is múlik, milyen személyiségű, karakterű ember közvetíti?

- Hogyne. A tudás közérthető, hiteles és érzelmeket keltő módon átadása adottság. Drága szüleimtől örököltem. S gondolom, a tanítással szerzett gyakorlat is sokat segített. A közgazdasági egyetemen közel tizenhárom évet tanítottam, mégpedig olyan nehéz időkben, 1970-től 1983-ig, amikor még tankönyvek sem igen voltak. Jegyzetekből és saját előadásaim anyagából kellett a tanulókat felkészítenem a vizsgákra. A pénzügyeket próbáltam nagyon közérthetően és jegyzetelhető tempóban, stílusban átadni. Fegyelmezett, erősen felépített előadásokat kellett tartanom. Még ma is készülök minden szereplésemre. S nem pusztán szakmailag. Minden helyszínnek és hallgatóságnak egyénisége, sajátos jellege van, amit csak ott, a terembe belépve tudok érzékelni. Kezdés előtt mindig beülök, ráhangolódom a hangulatára, és tájékozódom a hallgatóság összetételéről, kultúrájáról. Előadás közben igyekszem szemkontaktust is kialakítani az emberekkel, mert fontos számomra a visszacsatolás.

- Nemcsak ésszel, hanem az érzékszerveiddel is összpontosítasz, koncentrálsz arra, hogy átmenjen, amit mondasz. Ez azt bizonyítja, hogy nagyon fontos számodra átadni a tudásodat.

- Igen. Rájöttem már régen, mi a feladatom, elhivatottságom, miért kaptam a tehetségemet. Az írástudó embereknek, köztük nekem is, kötelességem a tudásomat átadni, nem pedig megtartani azt szobatudósként.

- A jelenlegi nagyon nehéz, politikával átszőtt, hamis igazságokkal teletűzdelt légkörben miről kell beszélned, mit kell megértetned az emberekkel?

- Elsősorban makrogazdasági elemző vagyok, ebben a témakörben van mondanivalóm. Egyértelműen körvonalazódik, hogy a 2006-os választási kampány vezértémája a gazdaság lesz. Az előző kampányban egyik párt sem foglalkozott a gazdasággal, most ekörül fog zajlani minden vita. Markánsan különböző véleményeket hallanak az emberek gazdaságunk állapotáról, s mivel nem értenek hozzá, nem tudják eldönteni, ki mond igazat. Mindegyik oldalról csak féligazságokat nyilatkoznak. Ebben a helyzetben és a féligazságok helyett, egyértelműen állítom: a magyar gazdaság stabilan működik. Remek eredményei, erőteljes dinamikája van. Még a politika sem tudta elrontani, meggyengíteni. Amit viszont tönkretett, az az államháztartás. Egyértelműen, a politikai népszerűség hajszolása okán tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk ért, s ennek a következményeit nem tudjuk helyrehozni immár harmadik, negyedik éve. A politika jó szándéka nem vitatható. Szeret osztogatni a rászorulóknak.

De sem Orbán Viktor, sem Medgyessy Péter nem volt tekintettel a lehetőségekre, anyagi korlátokra. Mindketten elszaladtak az osztogatással, ami megbontotta az államháztartás egyensúlyát. Megfordultak a Bokros-csomagnak köszönhetően 1995-ben indult kedvező folyamatok, amelyek következtében az államadósságunk a bruttó hazai termékhez viszonyítva folyamatosan csökkent, s elértük az 51-53 százalékot. 2001-et követően azonban az államadósságnak ez a mutatója újból emelkedett, mégpedig szinte folyamatosan, beleértve az idei esztendőt is. Van ugyan esély a növekedés megállítására, de tény az, hogy az Orbán-kormány az utolsó háromnegyedévben, a Medgyessy-kormány pedig az elején nagyon elengedte a folyamatokat. Az ellenzék a jelenlegi kormánynak éppen azt vágja a fejéhez, amibe folyamatosan belehajszolta: az eladósodottságot növelő kiadások növelésébe.

- Az ország állapotáért érzett felelősség teljes hiánya az ellenzéknél.

- Gazdasági felelőssége a mai ellenzéknek egyáltalán nincs. Olyan magatartást vett fel, amelyre korábban nem volt példa. Az abszolút populizmus talaján támad, a szakszerűséget, hozzáértést szabadságra küldve. Kimondható: az államháztartásban kialakult kritikus helyzet létrejöttéért a kormány, az MSZP, az SZDSZ a folyamatos adócsökkentési követeléseivel, valamint a Fidesz egyaránt felelős. A legkevésbé az MDF-et vádolom. Ők például nem szavazták meg a 100 napos programot. A Fidesz melléállt. Most, mikor úgy nézett ki, hogy valami egy kicsit rendeződik a gazdaság háza táján, az ellenzék ismét ellentmondásos követelésekkel nyomja a kormányt. Pedig ők is tudják, hogy nem lehet egyszerre növelni a fogyasztást, a felhalmozást - autópálya-építés felpörgetésével -, eleget tenni az EU-alapok támogatásainak elnyeréséhez szükséges költségvetési források követelményének, csökkenteni az adókat, miközben a gazdaság növekedési üteme a ciklusban nem éri el a négy százalékot - ötre számított az MSZP -, és csökkenteni akarjuk a deficitet. Ez egyszerre nem megy. Csak valaminek a rovására. Az áldozat a deficitcsökkentés lett. A deficit visszafogása, mint tudjuk, az euróövezethez csatlakozás mint kívülről jött szabály teljesítése miatt is fontos.

- Kész a 2006-os költségvetési tervezet. Mi róla a véleményed?

- Nagyon nehezen tartható költségvetés lesz, mert megint sokat akar. Talán a gazdaság növekedési üteme erősödik, és ez segít valamit. Összességében egyáltalán nem megszorító jellegű, sőt, kifejezetten expanzív, ha a kamatmentes hiány növekedését nézzük. A kiadások reálértékben is gyorsabban nőnek, mint a bevételek. De előtte még túl kellene élni simán az idei évet, hiszen a jövő évi költségvetés erre a feltételezésre épített. A nyilvánosságra hozott új államháztartási adatok azonban olyan bizalmatlanságot kelthetnek a magyar állampapírokba befektetőkben, ami felboríthatja a számításokat.

- De a gazdaság növekedési pályán van, s a kormány meghirdette az államigazgatási szektor karcsúsítását, vele 300 milliárd forint megtakarítást.

- Semmi biztosat nem lehet tudni a megvalósulás mértékéről. A GDP-növekedést a Pénzügykutató is négy százalék körülire prognosztizálja, kétszázalékos infláció mellett. Ennek a többlethozama maximum 600 milliárd forint lehet. De akkor még nem számoltunk a kiadások növekedésével. Az nem lehet, hogy nincs béremelés, nyugdíjemelés, nincs 13. havi nyugdíj, nem emelkedik semmilyen kiadási tétel. Nagyon beszorított helyzetben lesz a költségvetés. Ez a következménye a korábbi felelőtlen gazdaságpolitikának, másrészt annak a politika keltette hisztériának, amely a bevételi oldal csökkentésére törekszik ahelyett, hogy a kiadási oldalról gondolkodna együtt minden politikai erő.

- S közben választások lesznek, új kormánnyal.

- A választások után az új kormánynak első dolgaként rendbe kell raknia a költségvetést, megszabadítani mindattól, amit az elmúlt négy évben rápakoltak. Ha komolyan akarják venni, hogy 2010-ben csatlakozunk az euróövezethez.

- Sokan, köztük a legerősebben Járai Zsigmond jegybankelnök kérdőjelezi meg ennek az esélyét.

- Az eredeti konvergenciaprogram szerint az államháztartás hiányát fél százalékponttal csökkentettük volna évről évre. A háromszázalékos határ elérése azonban nem megy a régi módszerekkel. Eredményt már csak az államháztartás átfogó reformjával lehet elérni, csakhogy kevés az idő annak eredményei beéréséhez. Valószínű Gyurcsány Ferenc is ezért kezdte meg a 2010-es dátum felülvizsgálatának előkészítését.

- De régi ügy ez! Már a Németh-kormány is a reform szükségességét hangoztatta. De nem volt ideje többre, mint a legnagyobb veszély, a fizetésképtelenség elhárítására.

- Az államháztartás reformja Kupa Mihály programjában is szerepelt, nem lett belőle semmi. Bokros Lajos a csomagjában néhány elemére kísérletet tett, leszavazták. A Horn-kormány legalább a nyugdíjreformot megcsinálta, ebből Orbánék visszavettek. A következő kormánynak már kényszerűen végig kell "vernie". Nincs más megoldás, nem lehet további mennyiségi faragásokkal, zárolásokkal, a kiadások időbeli elhalasztásával operálni. Ha a csatlakozási dátum változik, akkor számolni kell bejelentésének következményeivel is: a befektetői bizalom csökkenésével, ami lehetséges, mint említettem, hogy már korábban is jelentkezik. A befektetők kiviszik a pénzüket, kiáramlik a tőke, elkezdenek a hozamok emelkedni, esik a BUX, gyengül a forint, és ha a jegybank kamatot emel, akkor a felzárkózásunk még inkább megnehezül.

- Közben itt van a nyakunkban a világgazdasági egyensúly felborulásának veszélye. A klímaváltás és a globális természeti egyensúly megbomlásának következményei lassan érzékelhetővé válnak életünk minden részében. Az olajárak emelkedésével csak elkezdődött, de még messze van a súlypontok áthelyeződése, új egyensúlyi helyzet kialakulása.

- Nem mondanám, hogy világgazdasági válságtól vagy egyensúlybomlástól kellene tartanunk. Véleményem szerint inkább a világgazdaság által használt természeti környezet korábban megvolt egyensúlya bomlott fel. De hiszem, hogy ehhez az emberiség és a világgazdaság alkalmazkodni fog. Inkább azt mondanám, hogy zajlik a világgazdasági súlypontok átrendeződése. Egy vadonatúj jelenséggel állunk szemben, ez pedig a kínai gazdaság. Az idei túlfűtött keresletet is jórészt a kínai gazdaság kereslete okozta. Ez hajtotta fel a nyersanyag- és olajárakat. És ők bírják a magas árakat. Hiszen minden más az országukban rendkívül olcsó. Soha nem tapasztalt összefüggésekkel állunk szemben: miközben hatalmas mértékben emelkedett az olaj ára, az Európai Unióban az infláció 2,5 százalékos csupán. Tehát nem okoz általános áremelkedést az olajárrobbanás.

A világgazdaság más szegmenseiben - Kínában és Indiában - az olcsón előállított termékek ellensúlyozzák a hatását. A világgazdaságban súlypont-áthelyeződés következik be. Ennek két alapvető oka van: a környezetváltozás és Kína megállíthatatlan előretörése. A világ, szerintem, fel tud készülni a természeti katasztrófák kivédésére. A globális gazdaság hozza ránk a problémákat, de a globalitás teszi lehetővé a problémák megoldását is. A világ együtt gondolkodik, együtt keresi a megoldásokat. A természeti kérdések ugyanis nem érnek véget a természetes határoknál. A világot együttműködésre kényszeríti a globalizáció. Új alkalmazkodási technikákat kell kidolgoznunk, kiérlelnünk, alkalmaznunk. Remélem, hogy ez sikerülni fog. Nincs tökéletes fejlődés, problémák, katarzisok nélküli változás sem a kis, sem a nagy rendszerekben. A jó és a rossz mindig együtt, egymást feltételezve jár. A taoizmus szerint is a jin és a jang együtt alkotják azt a harmóniát, ami az élet alaptörvénye.