- Hogyan történik a posztok kiosztása?

- Az Európai Parlamenti posztok elosztása pontrendszer alapján történik, ahol egy mandátum egy pontnak felel meg. Elsősorban a parlamenti frakciók és ezen belül a nemzeti delegációk pontszámainak összessége dönti el az erősorrendet és a posztok lehívásának jogát. Ez szigorú matematika. A 730 EP-képviselő közül 198 szocialista, tehát természetes, hogy a legtöbb, 268 mandátummal és ponttal rendelkező néppárt elsőként hívhatott le helyeket. Majd a szocialisták s a frakciókon belül is a nemzeti delegációk erősorrendjük szerint jelenthették be igényeiket az egyes pozíciókra.

- A szocialisták rosszul szerepeltek a képviselő-választásokkor, tehát nekünk kétszeres hátrányunk volt a pozícióelosztáskor?

- Az európai szocialista frakció a húszból hét bizottsági helyet kapott, a néppárti frakció nyolcat. A kilenc mandátumunk nem lett volna elegendő egy bizottsági elnöki poszthoz. Hogy mégis nekünk, magyaroknak, illetve személy szerint nekem ajánlották fel a költségvetési ellenőrzési bizottság vezetését, az a szerencsének és annak a finom, összehangolt játéknak köszönhető, ami jellemző az Európai Parlamentre. Az Európai Parlamentben van egy szabály, mely szerint a költségvetési és a költségvetési ellenőrzési bizottság vezetése nem lehet ugyanannak a frakciónak a kezében. A Néppárt igényt tartott a költségvetési bizottság vezetésére, mégpedig a náluk nagyon nagy létszámú lengyelek számára. A szocialista frakció ugyanakkor - az Európai Unió alkotmánya szellemében - úgy határozott, hogy erősorrendtől függetlenül, egy bizottsági elnöki megbízást egy újonnan csatlakozó ország képviselőjének ajánl majd fel, függetlenül attól, hogy az méreténél fogva nem jogosult bizottság vezetésére. A szocialista frakcióban viszont az újonnan csatlakozott országok között kilenc mandátumunkkal, tekintettel a lengyel és a cseh szocialisták nagyarányú választási vereségére, elsők, tehát a legerősebbek lettünk. Emellett abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy már egy jó éve rendszeres munkát végeztem a költségvetési bizottságban, és az ellenőrzési bizottság ülésein is részt vettem. Szakemberként ismertek, elismertek. Így a frakcióvezető, Martin Schulz, akivel megfigyelőként már egy éve jól együttműködöm, felhívott, hogy rám gondoltak, vállalom-e. Természetesen örömmel mondtam igent. Martin Schulz mellett Tabajdi Csabának, a magyar delegáció vezetőjének is nagy érdeme volt abban, hogy a frakció az új tagoknak hazánkon keresztül ilyen gesztust tett. Jelölésem nemcsak a szocialista frakcióban, hanem a liberálisoknál és még a néppártiaknál is egyértelmű támogatásra, pozitív fogadtatásra talált.

- Ha az országok erősorrendben hívhatnak le posztokat, akkor soha nem lesz, csak véletlenül, esély arra, hogy jelentősebb döntési pozíciókba kerüljenek a kisebb nemzetek?

- Furcsa ellentmondás, de igaz: az EU-ban egyenlő országok egyenlő jogokkal rendelkeznek. Az Európai Bizottságban a nagyoknak kettő, a kicsiknek egy-egy képviselőjük volt, ami messze nem arányos az országok nagyságával. A bővítés után a nagyok a második biztosukat is elveszítették, mert a csatlakozóknak kellett a jogosítványaikból adniuk. De emellett nagyon nagy a jelentőségük a különböző - térségi vagy funkcionális - összefogásoknak, csoportosulásoknak, együttes fellépéseknek. A skandinávok és a Benelux államok számára az összefogás már régóta természetes. A Visegrádi Négyek összefogásának is megvolna az értelme. Ha közös érdekeinket együtt érvényesítenénk, nagyobb súlyunk alakulna ki a parlamentben és az unió Tanácsában is. Rengeteg téma végső kimenetele érint közösen bennünket, közép-európaiakat: az EU-alkotmány megszavazása, a kétsebességes Európa kérdése, a regionális, kohéziós alapok nagysága, struktúrája, a páneurópai network és így tovább. A Visegrádi Négyeknek természetesen ki kell bővülniük az azonos érdekkörű Ausztriával és Szlovéniával, bár nagy kérdés Lengyelország bennmaradása. Nagyságrendjüknél fogva a lengyelek önállóan is képviselhetik magukat, s más földrajzi alapú - balti - csoportosulást is alkothatnak. Egyúttal elkerülhetetlenül felmerül, hogy ez a Közép-Európa egyenlő lesz a régi Osztrák-Magyar Monarchiával. Ha az egyes országok képesek lesznek leküzdeni a történelmi indíttatású ellenállásukat, és észreveszik, hogy például Prága nem Budapest ellenfele, Pozsony nem Ljubljana konkurense, hanem így együtt nagyobb erőt képviselnek, nagyon megerősödhetne a térség hangja az Európai Unióban.

- Hogyan fogadták a nagyok a sok kicsi, többségében szegény országok csatlakozását?

- Az Európai Unió bővítése kölcsönös gazdasági előnyökkel jár minden ország számára. Az integráció hosszú távon annyi előnyt hoz a vezető gazdasági országoknak, hogy ezért hajlandók rövid távon komoly árat is megfizetni. A domináns gazdaság biztosan profitál a vámmentes, korlátozásmentes, EU-piac adta előnyökből. Ezért megéri nekik akár nettó befizetőként is hozzájárulni az unió működőképességéhez.

- Visszatérve a költségvetési ellenőrzési bizottsághoz, mi a feladata, mekkora a hatalma, befolyása ennek az intézménynek?

- Bizottsági elnökként, egyedüli magyarként automatikusan részt veszek az elnökök konferenciáján, ahol az Európai Parlament belső működésével, Tanácshoz, Bizottsághoz való viszonyával kapcsolatos döntések születnek. Így módom lesz befolyásolni az itteni döntéseket. A bizottsági hatásköröket megismerve én magam is meglepődtem, s a hozzám érkező reakciókból, gesztusokból is kivehettem, milyen jelentős erő összpontosul a költségvetési ellenőrzési bizottság kezében. Például a költségvetés ellenőrzésén keresztül mi állítjuk ki a bizonyítványt az azt végrehajtókról. Parlamenti bizottságként mi vagyunk illetékesek az Európai Számvevőszék és az Európai Unió törvényes, szabályszerű működése, átláthatósága szempontjából olyan fontos, a mintegy 350 fős nyomozóhatóság, az OLAF tevékenységének megítélésére. Az egyes országokban a kormánypárti koalíciók rendre tompíthatják, sőt meg is akadályozhatják, hogy bizonyos ügyekből ne legyen eljárás. A nemzeti parlamentekben megtörténhet, hogy a kormánykoalíció a kritikákat eltompítja, az EP-ben viszont nincs kormánykoalíció vagy ellenzék, sőt a képviselők inkább a problémák felnagyításában érdekeltek. Ennek a bizottságnak az élén nagy bölcsességre, diplomáciai érzékre lesz szükség. Sok EU-szkeptikus, sőt EU-ellenes képviselő kért és kapott helyett a bizottságomban. Feladatom lesz, hogy ne engedjem politikai célzattal túlhajtani az ügyeket, de egyben ne fogjam vissza a jogos feltáró kritikákat.

- Közismert diplomáciai érzéke, kapcsolatteremtő képessége lévén, ez bizonyára nem lesz a legnehezebb feladata.

- A felkészülés ideje alatt megismerkedtem az OLAF összes nyomozati anyagával: 83, az unió belső szervezetére vonatkozó nyomozás mellett 458 esetben a tagországokban folyik feltáró munka. Egytől egyik minden ország meglepődik, amikor az OLAF nyomozni kezd az ő belső ügyüknek tartott területen. Nehezen szembesülnek azzal, hogy a direkt vagy indirekt módon az EU-pénzeket, érdekeket érintő ügyekben, beleértve a vám- és áfacsalásokat, korrupciót, pénzmosást is, az EU, illetve az erre a célra létrehozott szervezete végezhet - és végez is - nyomozásokat. A mi bizottságunk dolga az ebből készített jelentések kezelése, az adott politikai konzekvenciák levonása az Európai Parlamentben. A titkárságom felkészített arra, hogy rengeteg feljelentést, bejelentést fogok kapni. Nincs jogom, s nem is tudnám megállapítani, komoly alapokkal rendelkezik-e egy adott bejelentés. Kiadom az alárendelt nyomozószervnek, vállalva ezzel a felelősséget. Nekünk is meg kell értenünk, hogy EU-tagként belpolitikai alapon nem lehet eltusolni esetleges korrupciós ügyeinket.

- Hogyan lehet szert tenni a nemzeti tudat feletti európai tudatra, s mégis a magyar érdekeket érvényesíteni? Mert a magyar képviselőtől elsősorban azt várjuk, hogy előnyöket próbáljon meg szerezni nemzetünknek.

- Nem csak magyarként, hanem európai magyarként kell gondolkodnunk. Mindenki tudja a másikról, hogy milyen nemzetiségű, s elsősorban annak a nemzetnek az érdekében tevékenykedik, de elvárjuk egymástól, hogy nemzeti érdekeinket illesszük bele az összeurópai képbe. Persze emellé kell a tehetség, a szorgalom, a nyelvtudás, a tárgyalóképesség, a jó kommunikáció a partnerekkel, és nélkülözhetetlen a szaktudás akár energiapolitikai, akár pénzügyi kérdésekben. Példát is tudok mondani: amikor a parlamentben módosító javaslatot nyújtottunk be az észak-déli autópálya építésével kapcsolatban, nem az volt a fő érvünk, hogy Magyarországon kell átmennie az útnak, mert nekünk az a jó. Azzal érveltünk, hogy a kibővített Európának miért van szüksége a Fekete- és a Balti-tenger közti kereskedelmi forgalom fellendítésére, a híres borostyánkő-útvonal újraépítésére.

- Hogyan érzi magát az EU-kultúrközegben?

- Nagyon jól, eltekintve attól, hogy a sok utazás fárasztó. Szokatlanul segítő a bennünket körülvevő asszisztencia, jók a technikai feltételek. Az adminisztráció mindenben segíti munkánkat. Szemléletük szerint ugyanis a kiválóan képzett képviselő azért dolgozik, hogy minél jobban szolgálja az európai érdekeket. S ehhez minden segítséget megkapunk. A magas szintű szakmai munkához nagy létszámú szakértői gárda áll rendelkezésünkre, például ötvenfős energetikai szakértői csapatunk is van. Így jól megalapozott szakmai érvek, érdekek mentén és nem pedig napi belpolitikai szempontok alapján szavazunk. S nem utolsósorban: értelmes, az európai szellemiségért sokat tévő emberekkel dolgozhatunk, akiktől rengeteget lehet tanulni.