Azt mondják, ha valaki a tenisszel kezdi a beszélgetést, számíthat a fogadókészségére: hatvanadik évéhez közeledve is rendszeresen és jól játszik, korábban pedig a Magyar Tenisz Szövetség alelnökeként a sportág menedzseléséből is kivette a részét.

- A szívem ma is a teniszé, de a szövetségben már nem dolgozom. Amikor megválasztottak európai parlamenti képviselőnek, minden társadalmi tisztségemről lemondtam, hiszen a brüsszeli munka hétfőtől csütörtökig igénybe veszi az embert. A teniszütő persze jön velem mindenhova, ott kint és a hétvégéken itthon minden alkalmat kihasználok, hogy játszhassam. Ez kell a jó fizikai állapot fönntartásához is, az úgynevezett társasági teniszpartik pedig segítik karbantartani azokat a személyes kapcsolatokat, amelyek nélkül az eredményes brüsszeli munka nehezen elképzelhető. De itthon is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy jobb legyen a viszony azok között, akik a magyar parlamentben a patkó különböző oldalain ülnek. Ezt igazolta a közelmúltban lezajlott torna is, a Tisztelt Ász, ahol nagyszerű volt a hangulat.

- Hogyan zárult a torna?

- Ha nem hangzik szerénytelenül: én az átlagosnál jobban teniszezem, így partneremmel, Orodán Sándorral kategóriánkban sikerült a versenyt megnyerni... A hét végén én minden reggel játszom, péntekenként például Horn Gyulával, most is a pályáról jövök. Ez különben nemcsak tenisz, hanem rendszeres véleménycsere is, ami nagyon fontos nekem. Régebben fociztam is, és mind a két sportágban fáj, hogy egykori sikereinktől ma messze vagyunk.

- Csak az emlékek maradtak...

- Azért az se semmi. És ezt az ember nemcsak Brazíliában érzi, amikor Pelével beszélget, hanem Brüsszelben is, szinte naponta. Ha beülök a taxiba, és kiderül, hogy Fazekasnak hívnak, rögtön emlékeznek a futballistára. Vagy hogy a tenisz se maradjon ki: tudják, ki volt Temesvári Andrea vagy Taróczy Balázs, és amikor mondom, hogy jóban vagyunk, néha játszom is velük, akkor megnő a tekintélyem. A mi munkánk ugyanis nemcsak a parlamenti politikai feladatok ellátása, hanem a háttér biztosítása is, az előkészítés. El kell érned partnereidnél, hogy ne csak egyenrangúként tekintsenek rád, de egy kicsit barátsággal is viseltessenek irántad, hiszen a döntéseknél nagyon sok múlik a személyes kapcsolatokon.

- Igen, mert szüleim erdélyiek, ott pedig a Fazekas - Fazakas. Mamám kézdivásárhelyi, papám kovásznai volt. Én már Budapesten születtem. A Szabolcs is Erdélyben népszerű név, itt sokáig nem is volt névnapom; kamaszkoromban bánkódtam miatta. Most már rendben van a naptár.

- Azt mondják, úgy beszél németül, mintha anyanyelve volna.

- Gyerekkoromban kezdtem németül tanulni, és nagyon gyorsan belejöttem. Ez másféle nyelvtudás, mint amit felnőttként szerez meg az ember. Rengeteg irodalmat, történelmet is tanultam németül, és ez később nagyon jól jött nekem. Már középiskolásként mint idegenvezető dolgoztam, eleinte az NDK-ban, később Ausztriában meg más európai országokban.

- Aztán volt Bécsben kereskedelmi képviseletvezető, Bonnban pedig nagykövet. Igaz, ez utóbbi összesen egy hónapig, mert hazahívták miniszternek. Sikerült legalább a megbízólevelét átadnia?

- Nemcsak hogy sikerült, de még előkészíthettem Horn Gyula nagy jelentőségű látogatását is: díszvendégnek hívták meg a Német Egység Napja alkalmából. Roman Herzog szövetségi elnökkel pedig egy Rajna menti vonatozás alkalmával kerültem kellemes kapcsolatba. Diplomatákat hívott meg amolyan bortúrára, és beült a mi fülkénkbe is. Kezdte mesélni, merre járunk, és amikor én idéztem neki a Loreleyből, megkülönböztetett érdeklődéssel nézett rám. Szemmel láthatólag melengette az irodalmi idézet. Mint ahogy ma is, akár Hans-Gert Pötteringgel, az Európai Parlament elnökével vagy Angela Merkel német kancellárral hoz össze képviselői munkám, látom, jólesik nekik, hogy valaki anyanyelvükön, választékos stílusban beszélget velük. Mert amúgy az angol a leggyakrabban használt nyelv az Európai Unióban. Visszatérve nagyköveti megbízatásomra: Horn Gyula miniszterelnök közelről látta, hogy rövid idő alatt ugyanolyan jó, közvetlen kapcsolatokat alakítottam ki vezető német politikusokkal, mint itthoni korábbi munkatársaimmal, s ez erősíthette meg abban, hogy hazatérve javasolja, legyek én az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter. Amúgy anélkül, hogy velem egyeztetett volna. Ez nagyon szép, intenzív hónap volt német földön... Fiatalkori álmok betetőzése lehet, hogy nagykövet vagy abban a relációban, ahol szakmai életutadat elkezdted: mert ugyan friss diplomásként egy ideig tanítottam a közgazdaság-tudományi egyetemen, ott is doktoráltam, de hamar a minisztériumba kerültem német referensnek. A nagyköveti tisztség tehát nagyon nagy dolog, de egy minisztérium vezetése szakmailag és politikailag egyaránt nagyobb kihívás. Ezért csak annyit mondtam Horn Gyulának: köszönöm a megtiszteltetést, örömmel. Egy-két teniszpartit azért még lejátszottam búcsúzóul.

- Látom, a tenisztől csak nem tud elszakadni, még az interjúban sem...

- Higgye el, fontos és több szempontból is hasznos dologról van szó. Az OECD főtitkárával játszottunk egyszer egy jót itt Magyarországon. Aztán amikor én utaztam ki, üzent, hogy menjek egy nappal előbb. Másnap pedig az amerikai meg a német miniszter csak nézett, hogy először engem üdvözölt, de hát ez természetes, hiszen előző este remek párost játszottunk. És ha már itt tartunk, annyit még hadd mondjak el: van ám különbség ebben is a Nyugat és a Kelet között. Keleten nem illik megverni a főnököt, Nyugaton mennél jobban játszol, annál jobban becsülnek. És párost kell játszani persze, jobb a hangulat, és ha valaki kikap, magában ráfoghatja a partner hibáira... Nemrég Litvániában játszottunk a miniszterelnökkel. Barátilag megkérdeztem a volt külügyminisztert, nyerhetünk-e. Megnyugtatott, hogy egy igen kulturált emberről van szó. 7:5, 6:4-re nyertünk, a miniszterelnök gratulált, utólag azonban arra gondoltam, barátom szempontjából talán jobb lett volna, ha ők nyernek.

#page#

- Ön az Európai Parlament egyetlen olyan magyar képviselője, akit két alkalommal is igen magas tisztségre választottak meg. Rögtön az elején elnöke lett a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságnak, nemrég pedig quaestorrá választották. Utóbbit, feltételezem, első tisztségbeli teljesítményének köszönhette. De azt az elsőt minek? Csak nem teniszben nyerte?

- Nagy megtiszteltetés ért, amikor az új összetételű parlamentben a Költségvetési Ellenőrzési Bizottság elnökévé választottak, alighanem korábbi kapcsolataimnak, életrajzomnak, életutamnak köszönhetően. Igyekeztem helytállni. Félidőben le kellett köszönnöm tisztemről: ez kötelező, minden európai parlamenti tisztségben ez a szabály. Cserébe viszont megválasztottak az elnökség tagjává quaestori minőségben. Mellette pedig tagja maradtam a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságnak is.

- Az ókori Rómában quaestornak hívták a pénzügyekkel foglalkozó tisztviselőket. Valami ilyesmit idéz föl az elnevezés?

- Igen. A quaestor a képviselők pénzügyeiért felelős az Európai Parlament elnökségében. A legfontosabb, hogy tagja vagyok az elnökségnek. Minden anyagot megkapok, részt veszek az elnökségi üléseket előkészítő szerdai ebédeken, kapcsolatrendszerem a korábbinál terebélyesebb, személyesebb lett, és olyan közel kerültem a frakciók vezetéséhez, mint bizottsági elnök koromban sem. Úgy érzem, ebben a tisztségben tényleg van lehetőség rá, hogy az ember - minden túlzás nélkül állíthatom - befolyással lehessen az Európai Parlament stratégiájára, következésképp az Európai Unió jövőjére. Egy sor reprezentáció is jár vele, vagyis az ember kormányfőkkel, elnökökkel találkozhat, amit én nem formalitásnak, hanem lehetőségnek tekintek: nem egy dolgot így könnyebb elintézni.

- Közvetlenül mi a feladata?

- A többi között a kiállításokért és a látogatókért vagyok felelős. Minden ország képviselői számára fontos, hogy nemzeti ünnepeik alkalmával tisztességgel bemutatkozhassanak az Európai Parlamentben. Jogos igény az is, hogy egy-egy kiemelkedő művész is kapjon erre lehetőséget. Az adminisztráció viszont azt mondja: van szabály rá, hogy melyik frakció mikor, hol állíthat ki. Ne akarjuk túllépni hatáskörünket. Tehát mint oly sok más területen, itt is nagy az adminisztráció hatalma: ők döntenek, ők értelmezik a szabályokat. Mi pedig azt mondtuk, hogy ez így nem jó: végtére is mi választott képviselők vagyunk, a mi ügyeinkről ne az adminisztráció döntsön, a szabályokat is mi hozzuk meg, bízzanak a mi jogi és gazdasági érzékünkben. Nos, lengyel nemzeti ünnep volt, éppen csütörtökre esett, Brüsszelben járt egy kórusuk, kérték, hadd lépjenek föl. Az adminisztráció azt mondta, hogy majd öt után, addig ülés van. De hát ki marad csütörtökön öt óra után az Európai Parlamentben? Az üléstermek az első és a harmadik emeleten vannak. Megbeszéltem a lengyelekkel, hogy a második emeleti Yehudi Menuhin teremben fölléphetnek, és a kórus megfelelő beállításával még csak föl sem tűnik senkinek. Az adminisztráció ma is morog: "Délelőtt tizenegykor engedte énekelni őket!" Amúgy senkit sem zavartak, a lengyelek pedig nagyon örültek.

- Sok látogatója van az Európai Parlamentnek?

- Évente több mint kétszázezer. És mind elviszi a hírünket. Azon dolgozom, hogy egyet se kelljen elutasítani. Én foglalkozom a repülőtársaságokkal is. Havonta egyszer Strasbourgba megyünk, Frankfurton keresztül. Megpróbálom elérni a repülőtéri alkalmazottaknál, hogy ne legyenek olyan bürokraták. Nem kérünk privilégiumot, csak egy kicsit rendesebb bánásmódot. Elmagyarázom, hogy ha túl sokat akadékoskodnak, az a németek megítélését is rontja. Már kaptam elismerő visszajelzést a kollégáktól.

- Az ön egyik vesszőparipája volt, hogy a mainál hatékonyabban kellene ellenőrizni az uniós pénzek fölhasználását. Van erre esély?

- Az uniós pénzek elköltésének hetvenöt-nyolcvan százaléka nemzeti kompetenciába tartozik. Mint említettem, tagja maradtam a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak, tehát továbbra is részt veszek a megkezdett munkában. Egyik fontos célunk volt, hogy az Európai Számvevőszék minél nagyobb hatáskört kapjon. Az áttörést éppen a mi számvevőszékünk vezetője, Kovács Árpád révén sikerült elérnünk azzal, hogy ő került az Európai Számvevőszékek Szövetségének elnöki tisztségébe. Azt akarjuk, hogy pontosabbá és gondosabbá váljon a pénzek elköltése, és ne forduljanak elő szabálytalanságok. De a legfontosabb most, hogy 2009-re, mandátumunk lejártáig kidolgozzuk az uniós költségvetés reformját. El kell kerülnünk, hogy még egyszer olyan kicsinyes viták kísérjék a hétéves költségvetés elfogadását, mint legutóbb. Nem szabad, hogy a befizetők alamizsnaként adják a pénzeket, mind a kiadási, mind a bevételi oldalon ki kell építeni az automatizmust, azt az átlátható rendszert, amely biztosítja az Európai Unió finanszírozását.

- A család együtt van Brüsszelben?

- Nem diplomataként vagyok kiküldetésben, képviselőként dolgozom. Feleségem közgazdász, egyik fiam szintén, a másik meg jogász, ők nemzetközi területeken dolgoznak. Megvan a maguk itthoni munkája. Úgy élek, mint a magyar országgyűlés vidéki képviselői, csak éppen Brüsszelben: hétfőtől csütörtökig a parlament, a hét végén itthon.