A vállalati társadalmi felelősség (corporate social responsibility) fogalma több mint tíz éve jelent meg, mégis a mai napig sokan sokféle értelemben használják. John Nichols magyarországi brit nagykövet úgy fogalmazott: ténylegesen akkor beszélhetünk felelősségvállalásról, ha az adott intézménynek olyan a küldetése, jövőképe, értékrendje, hogy az üzleti stratégia részeként nemcsak a munkahelyi légkört veszi figyelembe, hanem a közösségi szerepvállalást, a helyi gazdaság fejlesztését, valamint a piaci és környezeti hatásokat is. Ennek a megközelítésnek az üzleti stratégia és a menedzsmenteszközök szerves részévé kell válnia.

A vállalat szoros szimbiózisban él környezetével; tevékenységével javíthatja a társadalom életminőségét, de akár árthat is. És ugyanez igaz visszafelé: a társadalom állapota hat az üzleti világ működésére. Tehát az egyik szféra jólléte függvénye a másikénak.

Azok a cégek, amelyek a társadalmi felelősségvállalás terén kimagaslóan teljesítenek, az üzleti eredményeikben is pozitív hatásról számolnak be: jobb lett a kapcsolatuk ügyfeleikkel, erősödött az üzleti pozíciójuk, sőt a helyi közösségnek elkötelezett irányelvek növelték az alkalmazottak lojalitását.

A társadalmi szerepvállalás egyre jobban befolyásolja a részvények értékét is, a nagyközönség ugyanis átlátható, etikus irányelveket vár, derül ki a Magyarországi Brit Nagykövetségnek a társadalmi felelősségvállalást Magyarországon népszerűsítő kampánya kapcsán 2004-ben közzétett kiadványából.

#page#

A kérdés előtérbe került az Európai Unió fórumain is. Túl az előző két elnökség idején tapasztalt erős politikai szándékon, az európai társadalom érzékenysége is kikényszeríti a vállalati felelősséget a társadalmi konfliktusok feloldása, a partneri viszony kialakításának érdekében. A fenntartható fejlődés alapja, hogy a társadalom iránti felelősség az egyes cégek működésének és az üzleti világ egészének is szerves részévé váljon - hangsúlyozza két, a témában véleményformáló angol civil szervezet vezetője, Ernst Ligteringen, a Global Reporting Initiative elnöke és Simon Zadek, az AccountAbility igazgatója a társadalmi felelősség előírásainak, standardjainak és formáinak jövője című tanulmányban.

Az Európai Unió célja, hogy a vállalati teljesítmények és a fenntartható fejlődés célkitűzése egymással párhuzamba kerüljön. Számos közösségi útmutatás - standardok, módszerek, ajánlások - segíti az európai vállalatokat, hogy könnyebben eligazodjanak a témában. Ám az unió álláspontja az, hogy a cégek maguk alakítják a társadalmi felelősségvállalás konkrét formáit, az önkéntes vállalásokról azonban, az unió új direktívája szerint, kötelesek beszámolni - hangsúlyozza Zsolnai László, a Corvinus Egyetem Gazdaságetikai Központjának igazgatója.

- Ezeknek az éves jelentéseknek tartalmazniuk kell a cég működésének társadalmi és természeti környezettel kapcsolatos hatásait - foglalja össze a direktíva tartalmát Zsolnai László, és hozzáteszi: a közepes cégek számára könnyítés, hogy a pénzügyi jelentés részeként számolhatnak be társadalmi szerepvállalásukról, s nem feltétlenül kell minden évben elkészíteniük ezt a riportot.

#page#

E téren amúgy a társadalmi nyomás is egyre erősebb. A pénzügyi befektetők is egyre gyakrabban érdeklődnek a nem pénzügyi beszámolók iránt, sőt! Az unióban az egyik legdinamikusabban növekvő terület éppen a társadalmilag felelős pénzügyi befektetések szektora; az Enron- és más hasonló botrányok megtanították a befektetőknek, hogy a vállalat társadalmi felelőssége vagy felelőtlensége a pénzügyi teljesítményre is hat. A közpénzekkel kapcsolatos magánpiaci tevékenység is fontos szektor - különösen az angolszász országokban -, a nagy nyugdíjalapoktól például rendszeresen számon kérik, hová helyezik ki tőkéjüket. Olyan tenderkiírásra is van példa, ahol pályázati feltétel a társadalmi felelősségről szóló jelentés bemutatása.

Irányadó standardok és a jövő

Az európai nagyvállalatok évek óta tesznek közzé jelentéseket arról, hogyan segítik környezetük fejlődését, sőt egyes cégeknél erre külön belső csoportok jöttek létre. Ezek a publikációk azonban gyakran PR-jellegű beszámolók. A társadalmi felelősségvállalás viszont nem PR-akció.

A vállalatvezetők bizonytalanok, hogy milyen eszközöket alkalmazzanak, s azok révén milyen eredményeket tudnak elérni, és mindez hogyan mérhető mindenki számára átlátható módon. Nyilvánvalóan idetartoznak a szponzorációs és egyéb támogatási ráfordítások, ám a társadalmi felelősség ezzel messze nem azonos. Az említett angol civil szervezetek szakértői szerint közel háromszáz eszköz létezik. Ebben a kavalkádban tehát szükség van valamilyen szabályozásra a cégek eredményessége érdekében. Zsolnai László szerint két-három módszertan körül kezd konszenzus kialakulni.

Az önkéntes vállalások egy része valamilyen módon - kormányzati törekvések, jogszabály, nemzetközi iparági standardok által - már szabályozott, és az OECD is készített egynéhány irányelvet tartalmazó ajánlást multinacionális cégek számára. Miután azonban a kormányok, a vállalatok és a lakosság egyaránt érdekelt abban, hogy a vállalatok együttműködjenek a társadalom egyéb szektoraival, az elkövetkező években várhatóan letisztul a kép, és lesznek irányadó standardok is az európai vállalatok számára. A nemzetközi szakértők globális keretszabályozást sürgetnek, természetesen olyat, amelyik figyelembe veszi a nemzeti jogi hátteret, az államok kultúráját és a tapasztalati szintet.

Simon Zadek és Ernst Ligteringen szerint kritikus lesz az elkövetkező öt-tíz év: vagy egyre több szigetszerű megoldás születik, vagy a konszolidáció időszaka jön el. Mert iránymutatások, tapasztalatok léteznek, a vállalatok társadalmi szerepvállalása mégis számos kérdést vet fel az eszközök alkalmazását, a ráfordítás és hozam mérését vagy a felelősségvállalás kommunikációs stratégiáját illetően is. Az unió új direktívája most egy lépés a rend felé, bár többek szerint nem hoz egyértelmű sikert.

- Az elkövetkező néhány év fő kérdése a jelentések auditálása lesz. A társadalmi felelősségvállalás ugyanis akkor tölti be szerepét a világ, illetve Európa fejlődésében, ha a cégek önkéntes ráfordításaikkal a tényleges problémákat javítják. Amúgy csak jól csomagolt PR - hangsúlyozza a Corvinus Egyetem tanára.