Budapesten születtél, de Kanadában nevelkedtél. Mennyire volt meghatározó a kinti légkör a TerraCycle elindítása szempontjából?
’82-ben születtem Budapesten, és ’86-ban költöztünk ki a családommal Németországon keresztül Hollandiába, végül pedig három évvel később Kanadába. Minden lépés egy kicsivel nyugatabbra vezetett, az itthoni szocialista gazdaság után egyenesen bele a kapitalizmusba. Aztán, amikor elmentem egyetemre az USA-ba, akkor pár barátommal elhatároztuk, hogy megpróbálunk egy-két palánta füvet termeszteni, csak magunknak, hogy legyen mit elpöfékelni. De a növények nem igazán akartak növekedni, ezért kertészektől és az internetről megtudtuk, hogy gilisztatrágyát kell használnunk, ha sikereket akarunk elérni. Így elkezdtük a gilisztákat gyűjteni, amiket élelmiszer-hulladékkal tápláltunk. Az ötlet bevált, de ami igazán tetszett nekem már akkor az egészben, hogy szemétből, tehát egy olyan dologból hozunk létre valamit, amiért az emberek fizetnek, hogy megszabaduljanak tőle.
Egy év múlva, 2002-ben kiléptél az egyetemről, hogy teljesen a TerraCycle-lel tudjál foglalkozni. Mik voltak azok a fő fejezetek, amelyek megmutatták neked, hogy nem puszta vakmerőség belevágni?
Nézd, az elején jött az ötlet a gilisztatrágyával. Aztán rájöttünk, hogy kell egy gép, amivel komolyabb mennyiséget is fel tudunk dolgozni a kajahulladékból. Ez a gép 20 ezer dollár volt. Magyar vagyok, nem származom gazdag családból, így elég meredek dolog volt az összes pénzemet beletenni, sőt, a barátaimtól is kölcsönkérni. Ez volt az első ugrás a mély vízbe…
A második lépés akkor történt, amikor rájöttünk, hogy működik a gilisztatrágya – ekkor már folyékony trágyát állítottunk elő –, viszont kifogytunk a pénzből. Ekkor nyertünk egymillió dollárt, amit viszont vissza kellett utasítanunk, mert a befektető azt akarta, hogy hagyjuk a hulladék újrahasznosítását, és csak a biotrágyára koncentráljunk. Tudod, akkoriban ívelt fel nagyon ez a biodolog.
Aztán következett a használtpalack-csomagolás, a világon elsőként. Ezt a szemléletet szerintem otthonról hoztam, igazi magyaros dolog volt, hogy mivel nem volt pénzünk, azt használtuk, amit tudtunk. Esténként kiürítettük az emberek műanyag palackos szemeteseit – volt is ebből egy kis gondunk, egy napot kellett börtönben ülnünk, mert a rendőrök szerint ilyet nem szabad csinálni. Megtanultuk, de ez óriási innováció volt, és tíz évig kizárólag mi csináltuk, nem is értem, hogy miért… Most már a Pepsivel és a Coca Colával dolgozunk együttműködésben, ez elég nagy dolog.
Az interjú folytatása itt olvasható!
