Pangolin, vagyis tobzoska: így nevezte el új kapcsolási módszerét Kalácska Zsana ékszerkészítő. Az új technikával készült ékszereivel a Gombold újra! Divat a magyar elnevezésű pályázaton különdíjat nyert, aminek köszönhetően betört a piacra is. Méghozzá vidékről, Tapolcáról.
Az ékszerbolondéria azzal kezdődött a tervező elmondása szerint, hogy nem akart olyat hordani, amilyet más, ezért megtanulta, hogyan készítsen magának valami egyedit. Aztán, ahogy az lenni szokott, az alkotás öröme, az új és újabb létrehozásának izgalma magával ragadta.
Hosszú évekig tanulta az ékszerkészítés tudományát, legyen az alapanyag bőr, fém vagy textil - minden érdekelte. Több népművészeti iskolát is elvégzett, zománc-, majd aranyműves lett belőle. Egyszer egy ötvösnél munkát is vállalt, de tudásszomja tovább űzte; három évvel ezelőtt vette át diplomáját a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen fémműves formatervező szakon.
- Erre hamarosan szükségem lesz, mivel tovább gondoltam a Pangolint. A mostaniak könnyű, nyári darabok, amelyeknél helyénvaló a csúszó zár, de egy nagyvilágibb, komolyabb viseleten töröm a fejem, amelyhez már fémkapocs kell - magyarázza.
Úgy véli, hogy még számtalan lehetőséget rejt tobzoskája, és a következő években teljesen leköti majd, hogy kihozza belőle, amit csak lehet.
Mi is az a tobzoska?
A nyakékek és karkötők bőr lemezkéi úgy fekszenek egymásra, hogy az valóban a kedves állat hátára emlékeztet. Kalácska Zsana játszik a színekkel, kombinálja, variálja őket, sokszor visszaköszön a népművészet, de sokkal inkább a geometriai formákért van oda. Tulipánmotívumos nyakékét a Gombold újra! pályázatra készítette, ezt az ősi magyar motívumot választotta az ékszer két oldali láncolatában - rendkívül látványos darab lett belőle.
- És az anyagok sem olcsók, meg kell gondolni, hány kést készíttetek, és milyen alapanyagokat használok - sóhajt az ékszerkészítő, aki rendszeresen jár beszerző útra Budapestre, de nem vágyik rá, hogy a fővárosba költözzön, leginkább kisfia érdekében.
- Én tudom, hogy milyen jó a Balatonhoz közel felnőni, és őt se akarom ettől megfosztani. Itt élnek a szüleim, akik nagy segítséget nyújtanak a gyereknevelésben, erről nem akarok lemondani - ismeri el az édesanya, akinek nincs oka életkorát titkolnia (35 éves), mert úgy néz ki, mint aki tegnap érettségizett.
Magánemberként jó, vállalkozóként hátrány
A vidéki élet jó a gyerekeknek, de nem előny a művésznek - húzza alá. Szavai szerint szülővárosában és Veszprém megyében kevesen ismerik, olyannyira, hogy a barátai időnkét megkérdik: te mivel is foglalkozol? A különdíjnak köszönhetően azonban lehetősége nyílt megmutatnia tehetségét a fővárosban: a WAMP-on (Vasárnapi Művészeti Piac) egy éven át havonta egyszer ingyenesen árulhatja ékszereit. Júliusban őt választották a hónap dizájnerévé.
- Ez állandó motiváció számomra: hónapról hónapra újat hozni a vásárra. Az első két hónap az ismerkedésé volt, de aztán beindult az üzlet. Ha ez így folytatódik, igazán elégedett lehetek. Sokan megismertek, már vannak olyanok, akik kimondottan az én ékszereimet keresik.
A siker arra biztatja, hogy érdemes azzal foglalkoznia, ami igazi örömet szerez neki, amiben kiteljesedhet - és később talán meg is élhet belőle. Ahhoz, hogy vidéki létének hátrányát ledolgozza, még nagyobb ismertségre kell szert tennie. Mert bár édesanyja szívest-örömest a reklámhordozója - vagyis viseli az ékszereit -, ennél többre van szükség, hogy Tapolcán és a megyében is jó híre keljen. Tervezi, hogy saját üzletet nyit, honlapot indít, hogy a világháló segítségével legyőzze a kilométereket, és megtalálja a hozzá hasonlókat: akik szeretnek olyan ékszerrel kitűnni, amilyen nem jön szembe az utcán.
