Amikor számára szűkké váltak a keretek, meg sem állt a Szilícium-völgyig, hogy kitanulja az infokommunikációs vállalkozás csínját-bínját, ami ahhoz kell, hogy alapítótársával, Marhefka Istvánnal az ötletből sikeres nemzetközi vállalatot építsenek. Mára több hazai és külföldi nagyvállalat innovációját segíti a két éve még prototípusként sem létező alkalmazás és a Be-novative tárgyal egy közel 50 millió forintos kockázatitőke-befektetésről a Jeremie 2 tőkealap egyik alapkezelőjével, hogy az applikációt testre szabják a kis- és középvállalatok számára.
Nem tipikus magyar sztori Várnagy Priszcilla és a Be-novative története, de tipikus startup-sikertörténet abban az értelemben, hogy mindaz megvan benne, amit akár általánosságban az üzleti „siker titkának” mondhatunk. Szenvedély, csapat, tanulás, rugalmasság, helyenként mesébe illő szerencse és persze nehézségek, amelyeken túl kellett/kell lendülni. A pénz nem véletlenül maradt a felsorolás végére. A cég teljes költségvetése az első másfél évben nem érte el a tízmillió forintot.
– A siker nem a pénz függvénye, sokkal inkább azon múlik, hogy az emberek hisznek-e a Be-novative-ban – véli Várnagy Priszcilla, a Be-novative ügyvezető társalapítója.
Vegyük sorra a „titkokat”!
Szenvedély
Íme, egy újabb bizonyíték arra, hogy átütően sikeres vállalkozás abból az elképzelésből lesz, amelyben az ötletgazda szenvedélyesen hisz.
– Az innováció gondolata évek óta foglalkoztatott. Egyetemistaként készítettem egy önálló kutatást, amelyben azt vizsgáltam, hogy a kreativitásnak mi a szerepe a magyar oktatásban, és hogyan hat a diákok önértékelésére, ha megvalósíthatják az ötleteiket. Az eredmény a szakma számára is meglepő volt: eszerint jóval stabilabb lesz a fiatalok önértékelése, ha az iskola fejleszti a kreativitásukat. Jobban kezelik a negatív kritikát, mert jobban hisznek önmagukban. Az egyetem után egy innovációs tanácsadással foglalkozó cégnél, a Trebag Kft.-nél helyezkedtem el kutató-fejlesztőként. Az eredményeim alapján sok nagyvállalathoz eljutottam innovációs tanácsadóként, ahol azt láttam, hogy óriási szükség lenne az innovációs folyamatok tudatosabbá, hatékonyabbá, szervezettebbé tételére. Tipikus probléma a világ legtöbb cégénél, hogy egy-egy fejlesztési ciklus lassú, és nem költséghatékony. Általában csak kevés munkavállalót, ellenben őket túl hosszú ideig vonják be a fejlesztési projektekbe, vagy a projekteket kiadják kutatóintézeteknek, holott házon belül is megvan a tudás, csak nem tudják kellőképpen kihasználni. Ezáltal az innováció szinte sehol nem hatékony folyamat.
– Jóllehet korábban nem merült fel bennem, hogy interneten futó alkalmazás formájában serkentsem az innovációt, de a lehetőséget nem akartam kihagyni csak azért, mert ez nekem új terület. Volt rá három hónapom, hogy kitaláljak egy internetes megoldást. Akkor azt gondoltam, hogy egy honlap, ahová a diákok fejlesztési ötleteiket feltölthetik, megfelelő platform lehet. Az egyetemeket és a vállalatokat akartam összekötni úgy, hogy a vállalatok „házi feladatként” a diákoknak a valós életből merített problémákat adjanak, és a diákok ezek különböző megoldási módjain ötleteljenek.
Mire azonban a projekt megvalósítása elindulhatott volna, Várnagy Priszcilla rájött, hogy a probléma megoldása komplexebb terméket igényel. A nyolc országban kilenc tagból (egyetemekből, kutatóintézetekből, kisvállalkozásokból) álló konzorcium azonban a már elfogadott költségvetésű projektet kezdte el megvalósítani.
– Válaszút elé kerültem: megvalósítjuk a pályázatban eredetileg kidolgozott fejlesztést úgy, hogy tudom azt, hogy a problémára nem kínál komplex megoldást, vagy hiszek annyira a továbbgondolt ötletemben, hogy önálló útra lépek. Tesztelni kezdtem a piacot – akkor már nemzetközi fókusszal –, és keresni azt az infokommunikációs szakértőt, aki társam lehet egy nemzetközi vállalat felépítésében.
Marhefka Istvánra a világhálón bukkant rá a Google segítségével.
– Beírtam, hogy a „legjobb fejlesztő Magyarországon”, és egy versenyre bukkantam. A zsűri tagjait és a helyezettek profiljait is megnéztem LinkedInen és a blogjukon keresztül. István rögtön megbízható, logikus ember benyomását keltette, olyanét, aki nemcsak magas szakmai színvonalat képvisel a szoftverfejlesztés szempontjából, de ezenkívül fontos számára, hogy tudását üzleti köntösbe ültetve is végiggondolja, és szakmabelieknek is érthetően átadja. Írtam neki egy levelet, találkoztunk, és viszonylag hamar megegyeztünk.
Ketten alapították a céget.
- Az ötletgazda-cégtulajdonos pontosan tudja, hogy a termékével mit akar elérni a piacon, és az a felhasználóknak milyen pluszt ad. A vízióját sikerül befektetőknek, a felhasználóknak és a munkatársaknak is átadni.
- A felhasználói visszaigazolásokkal mérik, hogy sikerült-e elérni a célokat, milyen irányváltoztatásokra van szükség.
- Annyi erőforrást igyekeznek bevonni a felhasználóktól és a piac más szereplőitől, amely fedezi a működést. Nem a „sok pénz” a cél, hanem, hogy a minimális befektetési összeg és a profit elegendő legyen a tervezett növekedés finanszírozására.
A következő néhány hónap az internetközeli vállalkozás elindításához szükséges tudás megszerzésével telt. Egyértelműen látszott, hogy a technológiai cégek a Szilícium-völgyben futnak fel a leginkább.
– Számtalan olyan módszertan van, amely ott természetes gyakorlat, ám egy könyvből elolvasva már nem lesz ugyanaz a tudás. Az is nagyon fontos volt, hogy ott a különböző szakmai rendezvényeken személyesen lehet találkozni azokkal, akik később is segítségére lehetnek egy induló vállalkozásnak szakmailag és üzletileg is. Sokan félnek induló cégként odamenni, mert úgy vélik, ott csak a már felfutott cégek rúgnak labdába. Pedig ez nem igaz. Még egy gyengébb projekttel is érdemes megjelenni – az ott kapott visszajelzések segítségével, ha az alapötlet jó, folyamatosan fejlesztve hamarabb meg lehet találni a legütősebb megoldásokat.
A három hónapos ott-tartózkodás alatt az elképzelés számos gyerekbetegségét sikerült kiküszöbölni rengeteg tanulóidőt megspórolva. Ehhez azonban körültekintően fel kellett készülni az utazásra: interneten tájékozódni a programokról, és az első két-három hetet még itthonról megtölteni konferenciákkal, üzleti találkozókkal és szakmai programokkal. A Be-novative alapítója szerint, ha valaki először jár a Szilícium-völgyben, az a legfontosabb, hogy feltérképezze a szakterületén megjelenő kulcskritériumokat, és megismerje az igényeket.
– A konferenciákon szerzett üzleti kapcsolatok nagyon sokat segítettek az ötlet csiszolásában annak érdekében, hogy az applikáció minél inkább választ adjon a piaci elvárásokra. Fontosak és érdekesek a vállalatindítással kapcsolatos műhelyek is, de a legtöbb tudást és az üzlet szempontjából fontos kapcsolatokat a szakmai konferenciákon nyertük – meséli a tapasztalatait.
A kiutazást megelőzően István vezetésével elindult itthon az applikáció fejlesztése, de a kint szerzett tudás gyökeresen átírta az addig meglévő elképzelést.
– Az alkalmazás lényegét tudtuk, de a konferenciákon megismert nagyvállalati szakemberek véleménye alakította ki a tényleges programot. Az első képernyőtervünket, úgy ahogy volt, a kukába dobtuk, és újat készítettünk. Az újabb terveket több nagyvállaltnak bemutattam azzal a megjegyzéssel, hogy a program fejlesztés alatt van, ennek ellenére beáraztuk. Figyeltem a visszajelzéseket, hogy mely funkciókat tartják igazán fontosnak, és mire lenne még szükség. A legfontosabb visszajelzés az volt, hogy a felsővezetők jelentős időt szánnak a tárgyalásokra.
A Szilícium-völgyben töltött három hónap a cég stratégiáját is módosította.
– Az eredeti elképzelésünk az volt, hogy diákoknak szervezünk platformot. A konferenciákon azonban egyértelműen kiderült, hogy a vállalatoknak nagyobb szükségük van arra, hogy a saját meglévő kapacitásukat tudják kihasználni, és csak második körben nyitnának külső közösségek felé. Az igényekhez alkalmazkodva a fejlesztés is új irányt vett, és az első applikáció egy nagyvállalati alkalmazás lett.
– Ebben a szektorban két út van. Az egyik, hogy világszinten elismert szakemberek vagy nagyvállalatok validálják a termékedet, vagy több százezres felhasználói tömeget tudsz felmutatni a befektetőnek. Az utóbbi stratégia megvalósítása lassabb, és azt a tőke nélküli induló vállalkozás nem biztos, hogy túléli.
Annak ellenére, hogy a cég víziója a tömegeken keresztül valósítható meg, az első időszakban csak a nagyvállalatokra fókuszáltak. Az üzleti terv szerint azonban három év múlva már az árbevételük jóval nagyobb része jön majd a kisebb cégektől és szervezetektől.
Pénz
Az induláshoz szükséges lökést egy amerikai üzleti angyal adta: üzleti tanácsokkal és tízezer dollárral segítette a fiatalokat. A pénz azonban mindössze az első amerikai utat fedezte.
– A tízezer dollár arra elég volt, hogy tapasztalatokat szerezzünk, de arra nem, hogy gyorsan felépítsünk egy nemzetközi piacokra dolgozó céget. Hibáztattam magam, hogy néhány hónap alatt elégettem ennyi pénzt, és továbbra is elképzelhetetlennek tűnt, hogy pénz nélkül elkészül a termék, és lesz üzlet. Azt éreztem, hogy nem vagyok jó üzletember. Kezdett világossá válni, hogy hány buktató áll még előttünk, és attól féltem, hogy pénz nélkül képtelenek leszünk átvészelni ezt az időszakot – mesél a cégindítás utáni első kudarcról az ötletgazda.
Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha Magyarországon találnak befektetőt. Mivel azonban még a termék prototípusa sem készült el, ez szinte esélytelennek látszott. Ötletre ugyanis a kockázati tőke nem ugrik. Más irányba kellett elindulni. Olyan tulajdonostársat, befektetőt kerestek, aki üzlet- és szervezetfejlesztési tudással is segít. A Humánia HRS Group Zrt. két tulajdonosa az operatív munkába, az értékesítésbe és az üzletfejlesztésbe is beszállt.
– Ahhoz, hogy Amerikában találjunk befektetőt, több időt kellett volna ott eltöltenem. Ennek viszont az itthon épp akkor alakuló fejlesztői csapat látta volna kárát. Másrészt mivel tudásra is szükségünk volt, a helyi piac ismerete sokat ért nekünk. Egy induló, még gyenge cég számára könnyebb együttműködni a hazai gondokat átérző befektetővel. A Humánia HRS Group azért fektetett be az ötletbe, mert szükségük volt a termékre. Ennek köszönhetően szakmailag is sokat segítettek abban, hogy a piaci igényeket kielégítő applikációt fejlesszünk.
Ezután tudott elkészülni a prototípus, amellyel megnyerték 2012-ben a NASA és Google által alapított szilícium-völgyi Singularity Egyetem közép-kelet-európai versenyét.
– Újabb tíz hetet tölthettem Amerikában, ami sokat lendített a termék felépítésének véglegesítésében és abban, hogy milyen módszertan adjunk a vállalatok kezébe annak érdekében, hogy minél hatékonyabban használják az applikációt, és fejlesszék innovációs folyamataikat.
Ekkor már a hazai kockázati tőke számára is érdekessé vált a startup. Az egyik Jeremie 2-es alapkezelő munkatársa mentorként több mint egy éve kíséri, segíti a Be-novative munkáját, és tárgyalnak egy közel 50 millió forintos tőkebefektetésről.
– Ez az összeg arra kell, hogy felépítsük azt az online elérhető Be-novative változatunkat, amellyel már kisebb közösségek is ki tudják próbálni a szoftverünket. Ez már egy lépéssel közelebb visz a víziónk megvalósításához.