Sokan indítottak vállalkozást a rendszerváltáskor, azok azonban már lényegesen kevesebben vannak, akik mára az akkor létrehozott cégből generációk jövőjét meghatározó családi vállalatot építettek. Különösen kevés ilyen sikersztori akad az élelmiszeriparban, amelyről manapság inkább a csődök, felszámolások kapcsán hallani. A Lipóti Pékség azonban 1992 óta szárnyal töretlenül. Húsz év alatt az apró falusi pékség országos hálózattá fejlődött franchise partnerek és alvállalkozók bevonásával. Tóth Péter, a Lipóti Pékség tulajdonosa ma is ugyanolyan szenvedéllyel és jól átgondolt logisztikával építi a cégét, mint amikor elindult egyszemélyes vállalkozóként. Sőt, már a fiai is szerepet vállalnak a családi vállalkozásban, ahogyan az tőlünk nyugatabbra is lenni szokott.
Látványpékség helyett péküzem
1992 tavaszán, Lipóton egy fiatalember nyitott egy kis péküzemet. Innen indul a Lipóti Pékség története, illetve kicsit korábbról. 1988-ban három kistelepülésen három húsboltot bérelt Tóth Péter hús- és élelmiszerbolti eladó. Idővel úgy döntött, a legnagyobb településen lévő üzletet élelmiszerbolttá fejleszti, ahol – mivel addig ilyen nem nagyon létezett Magyarországon – lesz egy látványpékség is. Az élet azonban eltérítette. Egy Oslóban élő magyar származású üzletember tanácsára inkább pékséget nyitott. – Három útravalót kaptam tőle. Keressem meg a környék legjobb pékjét, tanuljam meg tőle a pékmesterséget, és nyissam meg a saját üzememet, amelyből el tudom látni friss, házi pékáruval a környező falvak lakosait.
Hamar kiderült azonban, hogy egy kisvállalkozás számára ez nagyon kockázatos növekedési stratégia. A multi az erejéből fakadóan ugyanis nem csak a környékbeli közértek forgalmát veszélyeztette, de olyan feltételeket kényszerített a kisvállalkozásra, amely hosszú távon a cég életképességét tette kockára. – Minden évben leültünk tárgyalni, ahol elmondták az újabb kondíciókat – polcpénz, kedvezmény, ár. Ha bent akartunk maradni, muszáj volt elfogadnunk a javaslatukat, akkor is, ha azok amúgy a vállalkozás nyereségességét veszélyeztették. Megoldást kellett keresnem a kiszolgáltatott helyzet megszüntetésére, máskülönben előbb-utóbb a dolgozók elbocsátására kényszerültem volna.
Tóth Péter 2006 januárjában döntött, Győrben három mintaboltot nyitott, és többet nem szállított az újonnan meghódított területeken kisboltokba, sem multinacionális üzletekbe. – Merész húzás volt, de a dolgozóim és a családom jövője érdekében lépnem kellett. Nem terveztem milliárdos forgalmú hálózatot, a vásárlói keresletnek és az élelmes alvállalkozóknak köszönhetem a máig tartó dinamikus növekedést – fogalmaz az üzletember.
És persze a minőségnek. A Lipóti termékek ma is kézzel készülnek, hiszen a kenyér él. Hol kicsit több, hol kicsit kevesebb vizet vesz fel. Nincs általános recept, ezért nem lehet bizonyos fázisokat gépesíteni. Adalékanyagot és tartósítószert nem adnak a kenyérhez, hiszen nagyanyáink idejében sem így készült a vekni.
A három bolt a vártnál sikeresebb lett, hatalmas kereslet mutatkozott a hagyományos pékárura. A terjeszkedésnek azonban voltak gátjai. – Nem akartunk saját maguk konkurenciájává válni, így bizonyos területen belül nagyon korlátos volt, hogy hány üzletet tudunk nyitni. Távolabb pedig a mindennapos jelenlét okozott gondot. Aki kereskedelemmel foglalkozik, az jól tudja, a gazda szemének mindig ott kell lennie, ha hosszú távon is sikeresen akar működni. A franchise rendszerben láttam megoldást. Soha nem hirdettem. Általában engem kerestek meg a vállalkozók, akik szerettek volna csatlakozni a hálózatunkhoz. Egy év alatt húsz új Lipóti Pékség nyílt, háromnegyede franchise formában.
Tóth Péter a bizalmon alapuló üzletekben hisz. A legtöbb franchise bolt – ma már országszerte 200 Lipóti Pékség található, és Szlovákiában is vannak üzletek – kézfogáson alapuló szerződéssel működik, évek óta sikeresen. – Azzal dolgozom együtt, akinek ha a szemébe nézek, azonos elveket és célokat látok. Ez nem szerződésen múlik. Az együttműködés akkor lesz hosszú távon gyümölcsöző, ha mindkét fél megtalálja benne a maga hasznát. A jó üzletet az emberi kapocs is összeköti, nem csupán a papír.
Barátból alvállalkozó
Az emberi kapcsolatoknak köszönhető a cég életének újabb mérföldköve: a 2007-re nehéz helyzetbe került tatabányai kenyérgyár – a nagyobb vállalat nem tudott a multik jelentette kihívásra olyan rugalmasan reagálni, mint a Lipóti Pékség – megvásárlása hozott újabb lendületet. – A lipóti üzemtől nyolcvan–száz kilométernél távolabbi helyekre nem tudtunk szállítani, azt a költséget nem viseli el a termék ára. Hiába kerestek meg a vállalkozók messzebbről, nem adtam el a franchise jogot. Váratlanul jött a lehetőség, hogy eladó a Tatabányai Sütőipari Kft. üzeme. A Gyermelyi Zrt. segítségével került a tulajdonunkba.
A Lipóti Pékség indulása óta a Gyermelyi lisztjéből süti a kenyeret. Addigra a két cégvezető között komoly barátság szövődött. Ez teremtette meg a közös üzlet lehetőségét.
Tóth Péter fejlesztett: átszervezte a termelést, modernizálta a gépparkot, bevezette a lipóti technológiát. A tatabányai gyártás elindításával nemcsak a sütőipari kapacitás nőtt meg, hanem – az autópályának köszönhetően – a lipóti pékáruval lefedhető terület is. A 80 kilométeres körbe már Budapest, Dorog, Esztergom, Győr és Székesfehérvár is beletartozott, vagyis közel hárommillió ember. Alig egy év alatt újabb 30 Lipóti Pékség nyílt, főleg franchise-partnerek révén. Ahhoz azonban még ez a termelőkapacitás is kevés volt, hogy Budapest minden régiójában legyen Lipóti Pékség. – A Gyermelyi Zrt. szomori pékségének is volt kihasználatlan kapacitása. A jó kapcsolatnak és a bizalomnak köszönhetően átadtuk a technológiát, és ma már Szomoron is bedolgoznak a Lipótinak. Azóta kétszer bővítették az üzem kapacitását. Az Alföldi régiót pedig a szintén magyar tulajdonban lévő, kihasználatlan kecskeméti Univer alvállalkozásba vonásával tudtuk ellátni friss pékáruval. Az ismeretségből fakadó bizalomnak szintén komoly szerepe volt, hogy 2010 karácsonyakor aláírtuk a megállapodást. A kecskeméti kenyérgyár ma már teljes kapacitással működik, és ellátja minőségi pékáruval az Univer ABC-ket az Alföldön. A franchise rendszerünk pedig újabb száz kilométer sugarú körben bővülhetett, és két év alatt az Alföldet is behálózta a Lipóti Pékség negyven bolttal.
Tóth Péter azonban nem akar mindenáron növekedni, a tartós, kiszámítható üzleti kapcsolatok többet érnek számára. Úgy véli, Budapesten 70-80 üzlet működhet optimálisan anélkül, hogy önmaga konkurenciájává válna a terméke. – A franchise partnerek száma már két éve nem bővül, a meglévő vállalkozókat hagytuk tovább fejlődni, és segítségükkel el is értük a budapesti optimális üzletszámot.
A növekedés hátterében mindig összefogások álltak, amelyek révén a részt vevő vállalkozások kölcsönösen erősödni tudtak. Az együttműködések a beszerzésekben is előnyt jelentenek: az élelmiszer-alapanyagot és az energiát is kedvezőbb áron kapják, köszönhetően a nagyobb volumennek.
Bár a Lipóti Pékség Miskolc környékén és Zalában nincs jelen, most mégsem a terjeszkedés szerepel Tóth Péter közép- és rövid távú ütemtervében. – A további terjeszkedéshez újabb üzemet kellene nyitni, de erre ma nincs sem elég kapacitás, sem elég szakértelem a cégben. Az elmúlt években a növekedés mindig hozott új feladatokat – nem problémákat, mert az számomra a betegség. Most itt az idő, hogy kicsit megálljunk, és a bővítés helyett a mélyítésre helyezzük a hangsúlyt. Új arculattal, letisztult dizájnnal és nívós, nagyobb alapterületű üzletekkel jelenünk meg. Megteremtjük – az ingatlanoknál mutatkozó kínálati piacot kihasználva – a termékpaletta bővítésének fizikai feltételeit.
A siker titka?
Tóth Péternek mindig volt rövid, közép- és hosszú távú elképzelése, de az élet rendre felülmúlta a terveket. A kilencvenes években, de még a kétezres évek közepén sem gondolták, hogy az ország szinte valamennyi régiójában jelen lesz, és éves szinten több mint hárommilliárd forint forgalmat generál a Lipóti Pékség.
A siker alapja a jó kenyér, az összefogás, az átgondolt terjeszkedés, a pozitív szemlélet és a szakma szeretete. Amikor beszélgetünk, mindig többes számot használ, mert ez közös gyümölcs: a kisvállalkozást is egy csapat képes sikerre vinni, és a nagyot is. – Úgy építettük fel a céget, hogy ha a vezető nincs ott, a csapat akkor is tudja, hogy mi a dolga. Már az első időkben is bevontam a kollégáimat a döntésekbe, hogy a célok is közösek legyenek. Vagy mindnyájan túlélünk, vagy egyikünk sem. Persze ehhez az is kell, hogy a legjobb szakemberekkel dolgozzunk. A pékek betanítására nagyon sok energiát fordítunk, és igyekszünk megszerezni a legtapasztaltabb szakembereket. A multinacionális vállalatok, bár komoly konkurenciát jelentenek a hazai vállalkozásoknak, szakembereket nevelnek. A legutóbb felvett termelési igazgatónk például több mint tíz évig dolgozott ilyen környezetben, most nálunk kamatoztatja az ott szerzett tudását. A multik sok évtizedes tapasztalataival, az általuk idehozott tudással mi is erősödhetünk.
A növekedést nemcsak szervezetileg, pénzügyileg is bírni kell. A cég bevételének jelentős részét fejlesztésre fordították az első pillanattól kezdve. Mivel mindig nyereségesek voltak, a legelső európai uniós pályázatok megjelenésétől fogva képesek voltak pályázni és nyerni, így 2004 óta minden évben sikerült kihasználni a vissza nem térítendő forrásokban rejlő lehetőségeket. A pályázatok forrásösszetétele akkor is és ma is ugyanaz: egyharmad saját erő, egyharmad vissza nem térítendő támogatás és egyharmad bankhitel, amelynek a futamideje öt-hat év. Ma éppen két pályázatuk van: a négyszáz millió forintos beruházással megvalósuló üzem bővítésére negyven százalékos vissza nem térítendő támogatást nyertek, valamint közel háromszáz millió forintot fordítanak gépekre, amihez 30 százalékos támogatást kaptak. – A pénz ahhoz kell, hogy a célokat megvalósítsuk, de nem az a cél. Én boldog vállalkozó vagyok, mert egész életemben elmondhattam, hogy reggel boldogan kelek fel, este nyugodtan fekszem le, és közben azt csinálom, amit szeretek. Olyan ez, mint egy társasjáték.
