A látvány, a kép, mindig is meghatározó eleme volt az emberi érzékelésnek. A látvány, a kép gyönyörködtet, elrettent, megnyugtat vagy meggyötör, és mindig információt hordoz. Napjainkban a technikai-technológiai forradalom a képet még inkább meghatározó információforrássá tette. Jövőre lesz tíz éve, hogy Rómában létrejött az európai operatőrszövetség (European Society of Cinematographers), az Imago, azzal a szakmai céllal, hogy a szervezet keretein belül a vizuális kultúra alkotói és terjesztői – akik munkájuk révén nemcsak szórakoztatnak, hanem tanítanak, nevelnek, tájékoztatnak is – szakmailag, emberileg jobban segíthessék egymást, s ezáltal jobban szolgálhassák a közönséget.

*

– Ez a legfontosabb: eljutni a nézőkhöz, az emberekhez. És ez nem csak a mozira igaz. Az emberekhez egyre több képi információ jut el, s nem mindegy, hogy az a kép milyen – mondja Vagyóczky Tibor, az Imago új elnöke, akit a 21 résztvevő 16:4 arányban, egy tartózkodással választott meg. Helyettese Dubovitz Péter, a szövetség kincstárnoka pedig Szilágyi Virgil lett; e tisztségekre az elnök maga választhatja meg munkatársait.

Ma már 24 európai ország szakmai szervezete Imago-tag – a magyar operatőrszövetség 1994 óta –, így több száz azoknak az operatőröknek a száma, akiknek „szervezetten” tenniük kellene az Imago deklarált céljai érdekében: az európai film védelméért, a nemzeti filmgyártások fennmaradásáért, támogatásáért. „Hangjuk azonban egyre halkabb – fogalmazott Vagyóczky Tibor az Imago brüsszeli közgyűlésén. – Művészemberek alkotnak, nem harcolnak, de ha ez így megy tovább, lehetőségeink egyre csökkennek. Nem lehet szenderegni, ébresztőt kell fújni. Nem elegendő évről évre csak beszélni a problémáinkról, aztán nem történik semmi. Mindenki elsősorban a saját hazájában tud tenni céljainkért, de szükséges a nemzetközi támogatás, és ezt az Imagónak kell megadnia. Másként szólalhatunk fel, ha azt mondhatjuk az uniós nemzetközi szervezeteknél, hogy ťez az Imago határozataŤ.”

S hogy ez valóban így van, azt bizonyítja, hogy Viviane Reding, az EU kulturális és nevelési főbiztosa a tanácskozás során megerősítette: a szervezet eddigi és jövőbeli munkájára szükség van, és támogatásáról biztosította azt.

*

A Magyar Operatőrök Társasága (Hungarian Society of Cinematographers –H.S.C.) aktív tagja az Imagónak: több alkalommal rendezett Budapesten szakmai tanácskozást, és az Imago-tagok kétévente nagy érdeklődéssel kísérik a budapesti operatőri mesterkurzust.

Több mint tíz évvel ezelőtt a Színház- és Filmművészeti Főiskola két tanára, Kárpáti György rendező és Vagyóczky Tibor azzal állt elő, hogy a főiskola otthont adhatna egy nemzetközi mesterkurzusnak. A nemzetközi filmfőiskolai szövetség támogatta az elképzelést. Az oktatást 1991-ben szervezték meg először, azóta kétévenként – idén ősszel hatodik alkalommal – kerül rá sor.

A magyar művész-tanárok mellett külföldi Oscar-díjas hírességek is oktatják – angol nyelven – a gondosan kiválasztott hallgatókat. Az oktatás hatékonysága érdekében ugyanis a résztvevők számát korlátozzák. A tizenhat szerencsés végzős főiskolai hallgatót alkalmanként, beküldött pályamunkáik alapján választják ki (pályázatok a világ minden tájáról, mintegy harminc országból érkeznek), és ugyanennyien vehetnek részt megfigyelői státusban.

A budapesti mesterkurzus az eltelt egy évtized alatt komoly nemzetközi tekintélyt vívott ki magának, nemcsak az oktatás magas színvonala, hanem egyedi módszertana miatt is. A világban a hasonló rendezvényeken neves művészek előadást tartanak, demonstrálják, ők mit és hogyan tesznek adott szituációban, adott hatás elérése érdekében, a hallgatók pedig figyelnek, okulnak. A magyar fővárosban ennél többet követelnek tőlük. Egy „munkadarabot” is el kell készíteniük, amelyhez kapnak: forgatókönyvet, műtermet, tanári konzultációs lehetőséget. Az elkészült műveket a kurzus résztvevői együtt értékelik, előzőleg meghallgatva az alkotót arról, hogy milyen elképzelései, szándékai voltak a munka során.

E rangos rendezvénynek a mai napig Vagyóczky Tibor a motorja. Szakmai kvalitásai, szervezőképessége nemzetközileg ismertté tette őt. Mint ahogyan az az „operatőrtankönyv” is – angol nyelvű verziójához Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr írt bevezetőt –, amelyet összeállított, s amelynek több fejezetét, neves magyar művészek és filmes szakemberek társaságában, szerzőként is jegyzi.

*

Mint a világon mindenütt, nálunk is szükség volt arra, hogy a könyv megjelentetését szponzori pénzekkel segítsék, mint ahogyan a mesterkurzus elindítására és sorozatos megrendezésére sem lett volna lehetőség a szakmai világcégek támogatása nélkül. A részvételi jogot kivívott tizenhat hallgató itt-tartózkodásának, oktatásának költségeit így fedezik, s arra is a szponzorok jóvoltából van lehetőség, hogy a „munkadarab” elkészítésekor a legmodernebb, hollywoodi színvonalú stúdióban dolgozhassanak.

– Gyakran olyan eszközöket kapunk, amelyek még Európában is újdonságnak számítanak. De mi nem kötelezzük el magunkat egy-egy szponzor termékei mellett – szögezi le Vagyóczky Tibor –, azt mondjuk, s ugyanezt az elvet követtük a könyv készítésekor is, hogy mutassák be, mit tudnak. Így a résztvevőknek, az olvasóknak lehetőségük van az összehasonlításra, s ennek alapján választásra.

A kérdésre, hogy ezt az újszerű versenyt, amelyért még fizetnek is, hogyan fogadták a szponzorok, így válaszol:
– Örömmel. Először ugyan PR-szakembereket küldtek a termékbemutatókra, mint ahogyan az más alkalmakkor szokásos, de igen rövid idő alatt kiderült, hogy a szakmai kérdések megválaszolásához nem elegendő a tudásuk. Ma már a fejlesztésekben aktívan részt vevő főmérnökök, műszaki vezetők jönnek hozzánk előadást tartani. Úgy vélem, ez mindenkinek hasznos. A résztvevők megismerkednek a legújabb fejlesztésekkel, lehetőségekkel, a gyártók pedig a jövő legnagyobb, leghozzáértőbb fogyasztóinak tudják bemutatni termékeiket, megismertethetik velük innovációik irányait. Hiszen a mesterkurzus hallgatói közül kerülnek ki a legnagyobb filmgyárak leendő operatőrei, akik döntenek majd arról, milyen eszközökkel kívánnak dolgozni.

*

Az operatőrök, munkájuk hangsúlyos technikai jellege miatt, nem mindig kapják meg azt a művészi elismerést, amelyet joggal elvárnának. Az Imago egyik szakmai célja az, hogy az operatőröket ismerjék el a filmek társszerzőiként. Vannak országok, hivatalos szervek, ahol nyitott kapukat döngetnek, de azért akad még tennivaló bőven.

– Az operatőr nem technikus. Ha az operatőri munkához elegendő lenne annyit tudni, hogy a kamerán hol kell megnyomni a piros gombot, akkor egyedül Magyarországon lenne vagy kétmillió operatőr – fogalmaz egyértelműen Vagyóczky Tibor. Szavainak igazságát bárki beláthatja, aki veszi a fáradságot, hogy végiggondolja, moziélményeiben a látvány, a fények, a beállítások, a hangulatok, a képi megjelenítés milyen súllyal szerepelnek. Az olasz és a spanyol szövetség javaslata a közreműködő megjelölésére: „a látvány alkotója”. Az Imago-tag német szervezet feladata most, hogy kidolgozza az európai operatőrök szerzői közreműködésének törvényi szabályozására vonatkozó javaslatot.

Magyarországon ma nem ez a legsürgetőbb feladat, hanem az, hogy az operatőröket alkalmazó műhelyekkel – és itt elsősorban a televíziókról van szó – betartassák azt az évtizede hatályban lévő jogszabályt, hogy az operatőri munkához felsőfokú szakmai végzettség szükséges. A látványcsináló nem azonos a látványalkotóval.

Arról, hogy az a folyamat, amely lassan (vagy gyorsan?) a képet a betű, a szó fölé emeli, jó-e vagy rossz, lehet vitázni, csak nem biztos, hogy érdemes. A folyamat ugyanis létezik, s huszadik századi egyre gyorsuló térhódítása azt mutatja, hogy a kép rendkívül hatásos és hatékony eszköz. S ha így van, akkor viszont, mint minden hatásos és hatékony eszközzel, értő módon kell bánni vele.

***

Vagyóczky Tibor
1931. szeptember 6-án született Budapesten. 1955-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán. A Mafilmnél kezdetben tanára, Illés György mellett dolgozott, később önállóan forgatott játék- és dokumentumfilmeket, többek között a Nehéz embereket Kovács Andrással, az Esős vasárnapot Keleti Mártonnal, az Ezek a fiatalokat Banovich Tamással, a Fiúk a térrőlt Szász Péterrel. Az utóbbi években rendező-operatőrként jegyzett számos filmet és videoműsort. Saját, 1994-ben alapított cégének, a VéTéVé Filmnek a produkciója volt többek között a film százéves születésnapjára készült FILMemlékEZÜNk – a 100 éves film és a magyarok címet viselő egyórás dokumentumfilm is, amelyet több magyar tévécsatorna is bemutatott. Összességében 10 játékfilm, 45 rövidjáték-, 30 dokumentum-, 40 tudományos rövidfilm, riportok, videoprogramok operatőre, rendezője volt.

Egyetemi docens, 1965 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Alapító tagja a magyar Operatőrök Társaságának. Balázs Béla-díjas, és több más elismerés mellett öt alkalommal nyerte el az operatőri díjat a magyar reklámfilm-fesztiválokon.

***

Magyar Operatőrök Társasága
A filmgyártásban, a televíziózásban és a rokon szakmákban működő, az emberi haladás ügye iránt elkötelezett, hivatásos bejegyzett társadalmi, szakmai szervezet, önálló jogi személy (HSC). Célja a magyar operatőrök szövetségbe tömörítése műfaji megkülönböztetés nélkül a hazai mozgóképkultúra fejlesztése érdekében. Képviseli tagjai szakmai, anyagi, erkölcsi és szociális érdekeit, mint az operatőrök menedzserirodája. Tagjainak zöme az egyetemi rangú Színház- és Filmművészeti Főiskolán az operatőri szakon szerzett diplomát. Jelenleg 182 tagja van, a tiszteletbeli tagok száma 11. 1994-től tagja az európai operatőri szervezetnek, az Imagónak. A szervezet elnöke Illés György.
(Forrás: H.S.C.)