Cikkünk első részében a megújuló energiákról és a mesterséges húsok elterjedéséről, valamint a szén piacképtelenné válásáról írtunk, mint három olyan tényezőről, amely fontos szerepet kap a klímaváltozás megfékezésében. A The Guardian angol napilap 7 ilyen megatrendet pécézett ki, íme a második adag:
4. Elektromos autók
Az olajfogyasztás teszi ki a globális energiafogyasztás egyharmadát, és jelentősen vissza kellene fogni, ha egy zöldebb jövőben szeretnénk találni magunkat. Az elmúlt három évben világszerte megnégyszereződtek az elektromos autók eladásai. De még mindig csak a globális autóflotta 1,25 százalékát teszik ki. A nagy autógyárak sorra állnak elő a már nem prémiumkategóriás, népautónak szánt típusokkal. A Tesla Model 3-ja már e szándék jegyében született, a Volvo és a Jaguar Land Rover pedig bejelentette, hogy három éven belül beszüntetik a kizárólag fosszilis üzemanyagokkal működő autók gyártását.
Ha az elektromos személygépkocsik eladásai a jelenlegi tempóban növekednek, akkor 2030-ra a világ útjain szaladgáló autók 80 százaléka ilyen modell lesz. Az OPEC csak 2016-ban négyszer kényszerült felfelé módosítani az elektromos autók eladásairól szóló prognozisát, de elemzéseiben hasonlóképp korrigálta kivetítéseit a Nemzetközi Energia Ügynökség, az ExxonMobil és a BP is.
5. Akkumulátorok
Az akkumulátorok nemcsak az elektromos autók meghajtásához szükségesek, de a szolárpanelek és a szélerőművek által termelt energia tárolásához is, mert a nap és a szél szórványos erőforrás, s azokra az időszakokra is kell tartalékolni villamos energiát, amikor nem süt a nap, és nem fúj a szél. (A Tesla pont ezt oldja meg a háztartások szintjén a Powerback akku piacra dobásával, amivel lehetővé válik, hogy ne csak a céges és ipari infrastruktúrák, hanem a családok is tárolhassák a házuk tetején megtermelt energiát.) Az akkumulátorok jelenleg a lítium-ionos technológiával készülnek, és itt is drasztikusan csökkentek az árak, az elmúlt 6 évben 75 százalékkal. A Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség úgy becsülte, hogy az akkumulátoroknál 2030-ra további 50-66 százalékos árcsökkenés történik majd.
A sajtóban azonban napvilágot láttak írások arról, hogy a lítium-ion mennyire véges erőforrás, ezért nem lehet sokkal több akkut gyártani a jövőben, mint most. A The Guardiannek Michael Liebreich, a Bloomberg New Energy Finance alapítója azonban azt mondta, hogy ez alaptalan félelem. A probléma inkább az, hogy az akkuk nem oldják meg a hosszú távú tárolást, ezért inkább az egymástól távoli hálózatokat kellene összekapcsolni, hogy az energiát eljuttassák onnan, ahol süt a nap és fúj a szél, oda, ahol egy ideje már egyik sem teszi tiszteletét. (Igaz, a távolságok ily módon történő áthidalása energiavesztéssel jár a hálózatban, mire az áram eléri a célállomást.)
6. Energiahatékonyság
Ahhoz, hogy a gazdaságot alacsony karbontartalmú működési pályára állítsuk (uram bocsá', növekedési pályára), elengedhetetlen az energiahatékonyság növelése, illetve kiterjesztése szélesebb körben. Az EU-ban 2000 óta 20 százalékkal nőtt a háztartások, a közlekedés és az ipar energiahatékonysága. Egyes kalkulációk szerint további 40 százalékkal lehetne csökkenteni az energiafogyasztást Európában a következő 10-15 évben azzal, ha az elektromos eszközök többsége energiatakarékos lenne.
7. Erdősítés
Ez az egyetlen a 7 megatrend közül, ahol még nem következett be a fordulat. 2000 óta ugyanis megduplázódott az éves faveszteség a világban. Az állattenyésztés és növénytermesztés miatt végzett erdőirtás (ahol ültetvényeket és legelőket létesítenek az erdők helyett), valamint a fakitermelés adja a globális üvegházgázemisszió 10 százalékát. Pedig a szisztematikus, módszeres erdősítés a legköltséghatékonyabb és leggyorsabb módszer lehetne a klímavédelemben.
A klímavédelmi finanszírozásnak csak 2 százaléka áramlik az erdőkbe – állítja Michael Wolosin, a Forest Climate Analytics munkatársa. 2010 óta a gazdag országok és szervezetek 2,3 milliárd dollárt fektettek erdősítésbe, de ez elhanyagolható összeg ahhoz képest, amit ezek az országok az erdőirtásban élen járó szektorok támogatására fordítanak (pl. pálmaolaj-termelés, szójababtenyésztés, szarvasmarha-tenyésztés, fakitermelés). Csak Brazília és Indonézia kormánya 276 milliárd dollárt fordított ez idő alatt e négy nyersanyag kitermelését végző cégek támogatására. Itt is hasonló tehát a helyzet, mint az energetikában: amíg a fosszilis energiahordozók állami dotálása (a benzinár- és gázártámogatások) továbbra is érvényben vannak, addig nehéz lesz csökkenteni az emissziót.
Kína, India és Dél-Korea az elmúlt két évtizedben 12 milliárd tonnányi szén-dioxidot kötött meg azzal, hogy fákat ültetett. Ez az EU háromévnyi üvegházgáz-kibocsátásának felel meg. Persze a három kormány azért létesített erdőségeket, mert az élelmiszerellátás biztonságát akarta szavatolni, és a nép éhezését elkerülni. Az erdőtlen területeken ugyanis a trópusi monszunok földcsuszamlásokat és árvizeket okoznak, ami az agráriumot éppúgy veszélyezteti, mint az infrastruktúrákat.
Versenyfutás az idővel
Vajon elég gyorsan erősödnek-e fel ezek a folyamatok ahhoz, hogy hatékonyan játszhassanak szerepet az emberiség légszennyezésének csökkentésében, s ezzel az üvegházhatás és a klímaváltozás leállításában? Kevin Anderson, a University of Manchester professzora így fogalmazott: „Jó irányba mutatunk, de még nem haladunk arrafelé. Nemcsak a megújulókkal és az elektromos autókkal kell nyomulni, hanem a fosszilis ipart is fel kell számolnunk.”