Kép:Pixabay

Mivel Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja, nem hagyhatja figyelmen kívül a közösségi rendelkezéseket, különösen hogy azok a belső jogrend részévé váltak, illetve válnak folyamatosan. Ez történt hazánk esetében is, amikor az Országgyűlés 2005.01.01-jei hatállyal a kis-és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004.évi XXXIV.törvényt megalkotta. Ennek záró rendelkezése pedig egyértelműen visszahivatkozik a Bizottság 96/280/EK, valamint az azt 2005.01.01-jével felváltó 2003/361/EK ajánlására. Ugyan a bizottság ajánlás formájában fogadta el a kkv-kre vonatkozó definíciókat, mégis ezeket minden tagállam szinte kivétel nélkül átvette és átültette, a legtöbb esetben az uniós kritériumrendszerrel teljes mértékben megegyezően. Ez alatt a mikro-, kis-és középvállalkozásokat meghatározó létszámi/pénzügyi illetve egyéb követelményekre kell gondolnunk. Ezek ismerete pedig igen lényeges ahhoz, hogy minden vállalkozó el tudja dönteni, hogy a kkv szektorba tartozik-e vagy sem.

Ha nem felel meg a feltételeknek, úgy konkrét esetben támogatásoktól, vagy adókedvezményektől eshet el. A gyakorlatban könnyen előfordulhat, hogy egy kisvállalkozás ugyan megfelel a foglalkoztatotti (50 főnél kevesebb), illetve a pénzügyi mutatóknak (éves nettó árbevétele vagy a mérlegfőösszege nem éri el a 10 millió eurót) mégis az ún. egyéb követelményeket nem tudja teljesíteni. Azaz a tulajdonosi struktúra okán esik ki a kkv körből. Így igen lényeges, hogy egy cég pontosan meg tudja határozni, hogy önálló vállalkozásnak, vagy más cégekkel partneri esetleg kapcsolódó jogviszonyban állónak minősül-e. Hiszen ha ez utóbbi kettő eset áll fenn, úgy az érintett cégnek nem csupán a saját mutatóit, hanem a másik cég(ek) (rész)adatait is hozzá kell a saját adataihoz számítania. Természetesen a definíció felülvizsgálata során ennek a vállalkozások számára jelentkező nehézsége is előtérbe került, erre rövidesen kitérek.

Nincs nagy változás, van sok jövőbeli ígéret

A jelenleg hatályos valamennyi szektorra kiterjedő kkv definíciót meghatározó 2003/361/EK ajánlást vizsgálta felül az illetékes főigazgatóság, hogy kell-e esetleg azon módosítania. A legfontosabb megállapítások röviden a következők voltak:

– Felmerült egy egységes kkv definíció megalkotásának az igénye a jelenleg 3 tényezős bonyolult modell helyett. Ezt végül elvetették, különös tekintettel az eltérő gazdasági (pl.: termelői, szolgáltatói) szektorok jobb megkülönböztethetősége érdekében. Azonban azt egyértelműen megfogalmazták, hogy amennyiben a jövőben lényeges ok miatt módosítanák a kkv definíciót, úgy a pénzügyi jelenlegi 2 mutató (éves nettó árbevétel vagy mérlegfőösszeg) helyett a „value-added-et” azaz a hozzáadott-érték mutatót vezetnék be.

- Az egyes vállalkozási kategóriák felső limitjének a módosítása jelenleg nem indokolt, mivel a bizottság azt már az 1996-os szintről 2003-ban megemelte és különösebb indok nincsen azok további módosítására. Így a jelenlegi felső értékhatárok maradnak hatályban. Itt érdemes azonban megjegyezni, hogy a jobb versenyfeltételek kialakítása érdekében felvetődött a középvállalkozások létszámadatának megemelése, különös tekintettel az USA-beli szabályozásra ahol a cégek 500 fő foglalkoztatási szintig minősülnek középvállalatnak. Jóllehet azok alapvetően a termelői/gyártói szektorba tartoznak. Végül ez elvetésre került, de a bizottság kiemelte, hogy fokozottabban fognak figyelni a középvállalkozásokra, de nem a definíció módosításával. - A partner, illetve kapcsolt vállalkozásokkal kapcsolatos szabályok valóban bonyolultak azonban jelenleg azok egyszerűsítésén még a bizottság dolgozik. Jelenleg ezek jobb megértését az általa kidolgozott Használati Útmutatóban szereplő gyakorlati példákkal segíti. Ezen túlmenően a magyar cégeknek további segítséget nyújthat, a kkv-k részére nyújtott állami támogatásokról szóló 800/2008/EK Rendelet 1. sz. melléklete is. - Finomítani szeretnék a jövőben az olyan kkv-kra vonatkozó definíciót, amelyekbe kockázati tőkét is fektettek. A bizottság pontosítani szeretné a definíciót abból a célból is, hogy a cégek egyértelműen eldönthessék, hogy meddig tarthatják fenn kkv státuszukat, és mikortól veszítik azt el.

Összességében elmondható, hogy a jelenleg hatályos Európai Uniós kkv-definíció kapcsán több szakmai észrevétel merült fel, amelyek további kidolgozást és átgondolást tesznek szükségszerűvé a jövőben. Ezek folyamatos figyelemmel kísérése pedig fontos, mivel maga a kkv minősítés mind fiskális (adózási), mind monetáris (pl.: hitelprogramokon, pályázatokon való részvétel) szempontból fontos előfeltételként jelenik meg.

Rabb Andrea okleveles adószakértő