A legegyszerűbb, ha a céges autóval megy a család nyaralni, főleg, ha az üzemanyagkártya bőven elbírja ezt a költséget. Ha az autót lehet magáncélra is használni, akkor ez a megoldás belföldi nyaralásnál tökéletes, ha pedig SZÉP-kártyája is van valamelyik családtagnak, egészen alacsony költségekkel is megoldható lehet a komplett nyaralás.

Más a helyzet a külföldi nyaralással – nem csak azért, mert a SZÉP-kártya csak belföldön használható. Külföldi nyaralásnál pontosan kell tudni, hová lehet elmenni az autóval és hová nem. Ezt biztosan tartalmazza a cégautó átadásáról készített szerződés, de a flottakezelő is tud erről tájékoztatást adni. Nem árt, ha a kesztyűtartóba bekerül valamilyen kontraktus az autó használatáról, mert akár egy koccanásos baleset, akár csak egy közúti ellenőrzés során tudni kell bizonyítani, hogy jogosan használjuk az autót.

Kép: Pixabay

Az uniós országokban és az EGT államokban ez formalitás, de más országokban fontos lehet. Akár az országba lépésnél is kérhetnek igazolást, szerződést arról, hogy milyen jogcímen használjuk az autót. Az EU-n kívülre tervezett utaknál mindenképpen érdemes jó előre megnézni, milyen dokumentáció kell, mert a szükséges szerződéseket – adott esetben közjegyzővel ellenjegyzett közokiratot – be kell mutatni a határátlépéskor az útlevél és a jogosítvány mellett.

Azt is jó előre tisztázni kell, hogy az üzemanyagkártyát lehet-e külföldön használni. Elég kellemetlen, ha az első kinti tankolásnál derül ki, hogy nem, mert az jelentősen átalakíthatja az egész nyaralás költségvetését. Ha nem tudjuk külföldön használni az üzemanyagkártyát, érdemes átgondolni, valóban megéri-e autóval menni. Lehet, hogy jobb a repülőgép, hiszen sokkal gyorsabb, és olcsóbb is, főleg ha az autókázás több ezer kilométerére egy plusz szállást is beleszámolunk. Hogy kinek hol van a „messze” az persze egyedi, de míg Velencébe az autó tökéletes, addig a csizma csücskébe már nem biztos, hogy megéri levezetni.

Bár a casco biztosítás érvényes külföldön is – megszorításokkal – érdemes meggondolni, megéri-e a kockázatot, hogy összetörjük a céges autót. Ez főként olyan országokban megfontolandó, ahol az útviszonyok lényegesen rosszabbak, mint itthon, illetve a vezetési stílus offenzív. A kontinensen Gibraltárt leszámítva sehol sincs jobb oldali közlekedés, így ezzel nincs gond, Ciprusig vagy Nagy-Britanniáig pedig nincs értelme hajóztatni a kocsit. A casco csak a saját kárra vonatkozik, ráadásul mindössze a hazaszállítást téríti, az autót csak itthoni szervizben lehet kikalapáltatni.

A céges telefon használata kézenfekvő, ám itt mindenképp érdemes rákérdezni, lehet-e külföldön is használni a mobilinternetet. Ez ma már javarészt lényegtelen, hiszen az EGT államokban és az unióban ugyanazok a tarifák érvényesek, mint itthon, vagyis az unióban nem lehet már csillagászati céges számlát csinálni. Ugyanakkor, ha az előfizetés régi – az uniós rendelet 2017 nyarán lépett életbe, vagyis a korábbi szerződések esetében fordulhat ez elő –, akkor elképzelhető, hogy korlátozva vagy tiltva van a roaming. Ezt szintén érdemes tisztázni, és esetleg kérni a korlátozás megszüntetését.

Az EU országokban biztosan itthoni áron lehet telefonálni és netezni, de az EGT államok esetében jobb pontosan megnézni, mi a helyzet – Svájc például nem tartozik minden telefontársaságnál ebbe a zónába. A roaming csak akkor működik, ha a mobilkeret még nincs kimerítve. Míg itthon ilyenkor csak lelassítja a netkapcsolatot a mobiltársaság, külföldön egyáltalán nincs netkapcsolat ilyen esetben.

Amennyiben korlátozott a külföldi adathasználatunk, jó tudni, hogy a legtöbb adatot általában a navigációs appok fogyasztják, ezek helyett érdemes lehet inkább offline alkalmazásokat használni, amelyek előre letöltött információk alapján irányítanak minket úti célunkhoz. Szintén használja a mobil adatátvitelt a rutinszerűen használt funkciók a háttérben folyó szinkronizálása is: a levelek letöltési módját például érdemes lehet kézire állítani - már csak a kikapcsolódás miatt is….

Az egyetlen, amit nem szabad használni külföldön, az a céges bankkártya. Főként a kis cégeknél okozhat gondot, ahol a tulajdonos, az ügyvezető és az alkalmazott is ugyanaz, hogy nem válik drasztikusan szét a vállalkozás és a család pénzügye. Pedig a kettőt nem túl szerencsés összemosni, még akkor sem, ha a valóságban nem érzékeljük a különbséget a cég és a saját pénzünk között. Mert az adóhatóság látja a különbséget. Ha a céges bankkártyával magánjellegű vásárlást fizet a vállalkozó, akkor annak külön adózási vonzatai vannak.

Alapvetően minden jövedelem, amit a magánszemély kap, az adóköteles – ami mégsem, azt tételesen sorolja fel a törvény –, vagyis ha a céges kártyával bonyolítja a nagybevásárlást vagy fizeti a nyaralás alatt az éttermi számlát a vállalkozó, akkor valójában a cége adott neki erre forrást. Ez után jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást kellene fizetnie, ahogyan a céget is terhelné adó, és igen kockázatos, ha erre nem figyel a cégvezető. Ha ugyanis az adóhatóság elkezd vizsgálódni, a bankkártya-forgalom alapján minden magáncélú költést vissza tud keresni, és máris jöhet a tetemes bírság. Tehát céges bankkártyát magánköltésekre sem itthon, sem külföldön nem jó ötlet használni.