Kuba korábbi, az 1959-es forradalom után elfogadott alkotmánya a tulajdonjognak csak három alaptípusát ismerte el: az állami tulajdont, a szövetkezeti birtok több formáját és a személyes tulajdont. Utóbbi nem azonos a magántulajdonnal, hanem személyes használati tárgyakat jelent; céget vagy más, profit termelésére használt konstrukciót vagy eszközt nem birtokolhatott magánszemély.
A kubai gazdaságban már korábban teret kapott a magántőke: a korábbi elnök, Raul Castro 2010-ben vezetett be reformokat a gazdaság élénkítése érdekében, engedélyezte például, hogy kubai állampolgárok egyéni vállalkozásokat indítsanak. A közelmúltban számos maszekvállalkozás nyílt, elsősorban a szolgáltatószektorban – éttermek, szórakozóhelyek, szépségszalonok. A mostani alkotmányreform lényegében ezeket a reformokat foglalja törvénybe. Raul Castro 2016-ban lemondott az elnöki tisztségről, de továbbra is ő maradt a Kubai Kommunista Párt elnöke.
A Reutersnek nyilatkozó Kuba-szakértő, Luis Carlos Battista szerint a reformok ellenére nem valószínű, hogy Kuba demokratizálódjon, szerinte az egypártrendszer várhatóan fennmarad, és a kapitalista reformok sem biztos, hogy új lendületet kapnak. Battista felhívta rá a figyelmet, hogy a kormány a múlt héten a magánvállalkozást szigorúbban szabályozó törvényeket vezetett be, ami arra utalhat, hogy elejét szeretnék venni a magángazdaság gyors terjedésének.