A Fidesztől balra állók egységesen az euróövezeti tagság lelkes hívei lettek. A szívemhez közel álló Piac & Profit legutóbbi számában Magas István is ezt hirdeti. A Fidesztől balra állók a hazai támogatásukat a liberális Brüsszeltől várják. Ma a közgazdasági elit többsége, így magam is a Fidesztől balra állok, ezért félek, hogy beugratnak az euróövezetbe lépéssel. Az az ország, amely lemond a saját valutájáról, még akkor is súlyosan hibázik, ha nagyon fejlett, és nem kell a gazdaságát féltenie. A kevésbé fejlett ország azonban lemond a szuverenitásáról, ha erősebbekkel vállal közös valutát. A gyengébb ország menthetetlenül eladósodik.
Korábban szerencsénk volt, hogy megúsztuk az euróövezeti tagságot. Még egyetlen magyar közgazdász sem vetette fel, hogyan adósodtunk volna el a 260 forintos euróval. Akkor még magam sem voltam tisztában azzal, hogy az euróövezet olyan csapda, amiből nem lehet kilépni. A fő gondom azonban az volt, hogy nekünk, a nálunk fejlettebb országokkal csak akkor lehet közös valutánk, ha 50-70 forinttal gyengítjük a magyar fizetőeszközt a közös valutához képest. Tehát előbb a forintot minimálisan a mai szintre kellett volna hozni. Elég volna megnézni, hogyan alakult a mi külkereskedelmünk és a turizmusunk egyenlege, amíg kemény volt a forintunk.
Akkor azt sem mértem fel, hogy az euróövezet olyan csapda, amiben ugyan olcsó hitelekkel lehet eladósodni, de azokat az olcsó, alacsony kamatú hiteleket visszafizetni nagyon drágán sem lehet. Még kevésbé tudtam felmérni, hogy nemcsak a hitelek lesznek alacsony kamatúak, de a nemzetközi hitleminősítők visszafizethetőnek fogják minősíteni. Nem azért, mert ezeket az adósok vissza tudják fizetni, hanem azért, mert mögöttük áll, a példátlan külkereskedelmi aktívumával Németország, amelyik az euróövezet eladósodott országainak a legnagyobb hitelezője. Ez be is következett.
Magas István még ma is csak az övezeti tagsággal járó előnyökre hivatkozik, hogy olcsón lehet eladósodni. Azt nem teszi hozzá, hogy ezeket az olcsó hiteleket a mediterrán országok soha nem tudják visszafizetni. Még fontosabb volna arra hivatkozni, hogyan alakulna a külkereskedelmünk és a turizmusunk mérlege, ha nem 310, hanem 260 forint volna az euró. A jelenlegi 310 forintos euró ugyan elég puha ahhoz, hogy ne kelljen olcsó hitelekkel foltozni a hiányunkat, de az csak idő kérdése, ha elvesztettük a forint leértékelésének lehetőségét, mikor lesz újra elviselhetetlenül kemény számunkra az euró. Kilépni azonban nem lehet.
Végül tudomásul kellene venni, hogy a magyar közgazdászok élcsapatának azok a tagjai, akik balra állnak a Fidesztől, az euróövezetbe lépésnek azért a hívei, mert az EU-ban szövetségest látnak a Fidesszel szemben. Arról azonban megfeledkeznek, hogy a Fidesz hatalma a választásokon múlik, ott pedig annál erősebb lesz, az ellenzéke minél inkább Brüsszellel fog össze. Attól pedig nem kell félni, hogy kizárnak bennünket az Európai Unióból. Az előbb fog széthullani, minthogy bárkit kizárna a tagjai közül. Az EU csak akkor lehet erős, ha a tagállamok szuverenitását növeli. Ha ez ellenkező irányba megy, szét fog esni.
Szerző:
Kopátsy Sándor