Az elsők között tanulta ki az árutőzsde mesterségét nemzetközi szinten Raskó György, időnek utána aztán politikusként, államtitkárként, azóta pedig több agrárvállalkozás "feljavító" tulajdonos vállalkozójaként őrlődik: a kiváló adottságú magyarországi földeken hogyan lehet életet lehelni a gazdálkodásba. Nemrégiben mégis azt jelentette ki Raskó György, hogy öt év múlva a hazai agrártermelőknek már támogatás nélkül is versenyképesnek kell lenniük.
A Dunántúlon, Lajoskomáromban és Tokaj-Hegyalján, Mádon is gazdálkodó szakembert talányosságának magyarázatára kértük, de előbb annak megválaszolására, mit jelent számára az, hogy az uniós agrárbüdzsé kisebb, másabb lesz, mint a mai, s felértékelődik a vidékfejlesztés.
- Több tíz éve rájöttek, a termelés közvetlen támogatása piaci zavarokat - többnyire túltermelést - okoz, a kilencvenes évek elejétől ezért indult el egy reformfolyamat az EU-ban az irracionális védőárak leépítésének formájában - válaszolja Raskó György. - Az utolsó, még meglévő csökevény az intervenciós ár. De erre sincs semmi szükség, az e célra szánt pénzek máshol sokkal jobban hasznosulhatnak. Például a vidékfejlesztés területén. Hiszen akkor lesz jó a vidéknek, ha ott kiváló az infrastruktúra, működik a szélessávú internet, készülnek utak, szennyvíztisztítók, csatornák, s lesz - nem mezőgazdasági - munkahelyteremtésre alkalom: feldolgozásra, szolgáltatásra, marketingre vállalkozhatnak az adott térség lakói. Az EU ezt ismerte fel.
- Az uniós támogatásoknak mintegy 65 százalékát kapjuk mint új uniós tagország. Hogyan lehet így birtokkoncentrációt és jövedelmezőbb termelésre képes, fejlett technológiájú, versenyképesebb agráriumot működtetni?
- Ez félreértés. Az uniós 15-ökön belül sem volt soha egyenlő a támogatás. A földalapú támogatás Angliában 371 euró, durván 90 ezer forint, szemben a mi 40 ezer forintunkkal. De Portugáliában is körülbelül 40 ezer forint ugyanez a támogatás. A különbségek a 15-ökön belül is hatalmasak. Azért van így, mert a területalapú dotációt történelmi gabonahozamok alapján állapították meg, s ezért lehet, hogy a két "új" ország, hazánk és Lengyelország sem részesedik egyformán; mi járunk jóval jobban.
A földalapú támogatás ráadásul nem kapcsolódik a termeléshez, egyszerűen jövedelemkiegészítés azzal az uniós filozófiával, hogy mérsékelni lehessen a migrációt. Magyarországon arról is szokás elfeledkezni, hogy ez az uniós forrás miatt a bérleti díjak is jelentősen differenciálódnak. Angliában a 371 eurós földalapú támogatáshoz 350 eurós átlagos bérleti díj kapcsolódik, Magyarországon ugyanez ma sem éri el a 100 eurót. Nem a támogatási arányokkal van a gond, hanem azzal, hogy az EU-ban harminc-negyven év állt rendelkezésre ahhoz, hogy a közösség pénzén megerősödjön az agrárium. A szisztémát az új csatlakozók, mi tízen és Románia, Bulgária megérkezésével számolja fel Brüsszel, nekünk körülbelül nyolc-tíz év adatik meg a feltőkésedésre.
- Ezek után hogyan kell érteni, hogy öt év múlva a hazai agrártermelőknek már támogatás nélkül is versenyképesnek kell lenniük?
- Az unió agrárpolitikája antiszociális. Amikor azt hirdeti, hogy a kisebb termelők életben maradása érdekében ad támogatást, az csúsztatás. Épp a fordítottja az igaz, a régi uniós országokban is a támogatások nyolcvan százalékát a termelők öt százaléka veszi fel. Az angol királynő évi négymillió fontnyi támogatáshoz jut... A leggazdagabb francia parasztok, belga, angol gabonatermelők veszik fel a legtöbb pénzt. Tény, a legkisebb kézimunka-igényű ágazatok termékei - a gabona, az olajos növény, a cukorrépa - után folyósítják a legnagyobb támogatást, a kertészeti növények után gyakorlatilag nem jár semmi.
Magyarországon is háttérbe szorul a biodiverzifikáció, az állattartásnak sem jobb a helyzete, már csak a tejkvóta maradt meg, de 2015-ben annak is vége.
