Szokásos eljárás, nem szokásosan adó ügyben az, amelyik elindult Magyarország ellen, s az a legfőbb különlegessége, hogy idehaza politikai felhangokkal még nem lehetett találkozni se pro se kontra. Talán éppen ezért is szerencsés, hogy a PricewaterhouseCoopers a tiltott állami támogatás témájú brüsszeli vizsgálódásról, annak hátteréről szakmai alapon informálja a nyilvánosságot, Erdős Gabriella cégtárs pedig rögtön meg is nyugtatta a laikus közvéleményt. Az adóügyi szakember szerint egyáltalán nem meglepő, hogy mind a nálunk is tevékenykedő multik, mint a hazai nagyvállalatok, amennyiben cégcsoportot alkotnak, éltek és élnek az úgynevezett adóalap módosítási módszerrel, mert ezáltal a szokásosnál gyorsabban adhatnak kölcsön jellegű forrást egységeiknek, s adott esetben még olcsóbban is tehetik ezt.
Brüsszel mindenesetre a közelmúltban megkapta Magyarország válaszát a kifogásra, Erdős Gabriella információi szerint azt írtuk, hogy nem tiltott állami támogatás - egyfajta versenyelőny - az, ami szemet szúrt az EU-nak. A kamatok adóalapból való levonhatósága a magyar felfogás szerint tehát nem számít kifogásolható cselekedetnek. Mindenesetre a folyó eljárásra való tekintettel ezt bizonyítani is célszerű. Mégpedig betartva az itt alkalmazandó uniós eljárási rendet.
Praktikusan bejelentés alapján szokott volt vizsgálódni az EU. Első körben azt szemléli, hogy valamilyen jogszabály ellentétes-e az EU-s szerződéssel, jelen esetben az adóalapot módosító lehetőség minősíthető-e állami támogatásnak. Ha tehát valamilyen bejelentésre eljárás indul, az úgy kezdődik, hogy információkat kezdenek gyűjteni az adott témáról. Majd az eljárás tényéről értesítik az érintett tagállamot, ugyancsak információk nyújtására felkérve annak illetékes intézményeit. A folytatás egy döntés, ebben az esetben annak megállapítása, hogy egyáltalán állami támogatásról van-e szó, avagy sem. Ha kifogásolható állami támogatást vélelmez, akkor értesíti a tagállamot annak abbahagyásáról, s ugyancsak döntenek, hogy az eddig megszerzett előnyt, ha vissza kell fizetni, akkor kinek és hogyan. A hazánkat most érintő eljárás abba a szakaszba jutott tehát, hogy vizsgálat tárgyává tették: állami támogatás-e, amit kifogásoltak a gyakorlatunkban. Ennek a dolognak a "papírmunkáján" jutott túl a magyar illetékes, pár napja válaszolt Brüsszelnek, legfőképp azt fejtegetve, hogy nem indokoltak a kifogások.
A PwC cégtársa elmondta, a társasági-adó törvénynek azt a tételét vették most górcső alá az unióban, amelyeik a kapcsolt vállalkozások esetében intézkedik úgy, hogy az abban érdekeltek döntése szerint a kamatbevétel fele levonható az adóalapból, ugyanakkor a vállalkozásnak fizetendő kamat fele nem számolható el költségként. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nem 16 százalékon, hanem 8 százalékon adózik ez a kamatbevétel. A Bizottság problémája az, hogy esetleg valóban állami támogatásnak minősülhet ez a gyakorlat, azaz az uniós szabályok szerint a társaságok számára tényleges előny keletkezik, s ahhoz az állam juttatja hozzá a csoportot. A kifogásra okot adó feltétel, hogy ezáltal torzítódjék a verseny és szelektíven hasson az intézkedés.
Brüsszel érve tehát az, hogy nem 16, hanem 8 százalék az adó, melyet egy törvény - tehát az állam - enged, s a kapcsolt vállalkozások előnyt élveznek a nem kapcsolt vállalkozások ellenében, praktikusan versenyelőnyük keletkezik. A társasági adótörvény szerint e - kedvező - szabályozással bank és kisvállalkozás nem élhet. Ez utóbbiak - a szelektivitás - okán kell komolyabban érvelniük a magyar hatóságoknak Brüsszelben. Erdős Gabriella arra is kitért, hogy a szabályok szerint a ne legyen a szóban forgó ügy tiltott állami támogatás, két feltétel valamelyikének meg kell felelni. Vagy annak, hogy valamely rendelet alapján legyen nyújtható az a bizonyos támogatás, vagy a Bizottság jóváhagyását élvezze. A kamatbevétel levonhatósága 2003 január 1-től lépett életbe, akkor még nem volt Magyarország uniós tag. Igaz, már hatályban volt a csatlakozási folyamat összes rendelkezése, sőt át is világították a magyar adórendszert, melyet gyakorlatilag rendben is találtak. A Bizottság 2004 külön is foglalkozott ezzel a magyarországi szabályozással, s a kapott információk alapján békén is hagyták az országot. Most, évekkel később nem is érthető, hogy az akkori zöld út ma miért nem érvényes?
Számos tagállamban ismert kategória a csoportadózás, s a szabályozás náluk többnyire azt teszi lehetővé, hogy egy egységként kezeljék a csoportok tagjait, illetve egy egységként szerepeltessék az így kapcsolt vállalatokat. Magyarország anno a kamatadózással a csoportfinanszírozás területén a csoportadózáshoz hasonló státuszt igyekezett elérni, kialakítva az uniós gyakorlattal egyező megoldást. Erdős Gabriella ezt a szempontot tehát nem tekinti negatívumnak, amiért az eljárás végén Brüsszel kifogásokat emelhetne. Ha az adott vállalatcsoporton belül az egyik megnöveli az adóalapját, mert kamatköltsége volt, a másik pedig csökkenti, mert kamatbevétele származott az előbbi vállalkozástól, az eredményt semlegesnek lehet tekinteni, nem keletkezik előny. Kicsit árnyaltabb a helyzet, ha a csoport egyik tagja veszteséges, míg a másik nyereséges, azt egyiknek adókedvezménye van, a másiknak meg nincs. Ekkor kialakulhat "kifelé" olyan eredmény, hogy együttesen kevesebb adót fizetnek be, mintha külön-külön "futnának". Az igazi kérdés azonban az, hogyan könyvelendő el, ha a csoporton belül a magyarországi egységnél idehaza keletkezik kamatbevétel, külföldön pedig kamatköltség. A szimmetria itt nem szükségképpen érvényesül. Brüsszelnek azonban illik figyelembe vennie, hogy Magyarországtól sem várható el, hogy más államok adószabályozására tekintettel legyen. Az más ügy persze, ha torzítja is az adott ország adószabályozása a versenyt. Ám ilyenkor elindul egy konzultációs ügymenet Brüsszel és a hibázó ország között. Vagyis adóügyi eljárás indul, amelyik azonban merőben más jellegű, funkciójú, tartalmú, mint a jelenleg Magyarország ellen kezdeményezett "pörlekedés".
Erdős Gabriella egy helyen a betű szerinti szabályozásnak megfelelően tényleg jogosnak mondja a brüsszeli kifogást. A kisvállalkozások esetében valóban fennáll a szelektivitás, ők valóban kirekesztődnek. Csakhogy nem túl életszerű azt gondolni, hogy egyszer csak sok családi mikrovállalkozás multinacionális csoporttá alakulva egymásnak kezd el kölcsönt nyújtani. Az azért nem zárható ki, hogy az Európai Bizottság végső soron állami támogatásnak minősíti majd a jelenlegi, kedvezményt is jelentő gyakorlatot. De még ekkor sincs ok izgulnunk azért, hogy a döntésnek visszamenőlegesen bármiféle következménye lenne, mivel a támogatás tiltott jellege végképp nem állja meg a helyét.
