A Belső-Mongóliában, a Sárga-folyó mentén található Ordos városának vezetése 2003-ban nagyszabású építési tervet dolgozott ki. A központtól 15-20 km távolságra egy teljesen új, egymillió ember befogadására képes komplett városrész megépítéséről döntöttek. A szénben és földgázban gazdag térség igen gyorsan növekszik, szinte fürdik a gazdagságban: Kínán belül ott az egyik legmagasabb az egy főre jutó GDP. Tehát semmi akadálya nem volt – a magyar szemmel nézve – gigantikus méretű építkezésnek. (Kínában azért más léptékben gondolkodnak, ott ez nem olyan rendkívüli.) Kangbashi városrészt gyakorlatilag a semmiből építették fel, pár év leforgása alatt, a beruházás akkori értéke a 160 millió dollárt is meghaladta – írja együttműködő partnerünk, az Ecolounge hírportál.
A hasonló projektekbe öntött pénz amúgy is része a kínai kormány tervének, amellyel a középosztályt kívánja felemelni úgy, hogy egyszersmind az egész nemzetgazdaság is profitáljon belőle. A politikai vezetés a rohamosan fejlődő gazdaság bizonyítékaként, az ország büszkeségeként kezelte a projektet, amit egyenesen „kínai Dubajként” emlegettek.
Kangbashi világszínvonalú, modern infrastruktúrájú város. Hatalmas irodaházakkal, kormányzati központtal, üzletekkel, színházakkal, mozikkal, könyvtárral, múzeummal, sportpályákkal. Egyetlen szépséghibája csupán annyi, hogy „szellemváros". A lakóépületek többségében ugyanis nem lakik senki, a bankokban nincsenek ügyfelek, a parkok, játszóterek üresek, akárcsak a közösségi épületek, és mivel vállalkozások sincsenek, az irodaházak is panganak az ürességtől. Arrafelé ismeretlen fogalom a forgalmi dugó, akárcsak a közértben a sorban állás. A végtelen csönd az úr. Az egymillió embernek épített városrész kihalt, két éve alig 30 ezer fő volt a lakosok száma. „Meglehetősen magányos itt – mondja egy elegáns étterem menedzsere. – A legtöbb vendégünk kormányhivatalnok, illetve azoknak a vendégei.” (Pedig itt még a légszennyezés sem okoz akkora problémát, mint más kínai városokban.)
A városi hivatalnokok mindenesetre optimistán látják a jövőt, biztosak benne, hogy idővel a 1,5-2 millió ordosi elkezd majd nagy számban betelepülni. A városi vezetés már átköltöztette irodáit, hivatalait, némi túlzással jelenleg ők, valamint a várost építő munkások és családtagjaik teszik ki az új város lakosságát. Összehasonlításképpen, Budapest népsűrűsége kicsivel több mint 3300 fő/km², ezzel szemben Kangbashié 82 fő/km².
A többség számára Kangbashiba költözni jelenleg csak nyűg lenne, másrészt a nemzetközileg kísértetvárosként elhíresült település – épp posztapokaliptikus hangulata okán – nem is igazán vonzó, pedig csak 30 percnyi autóútra van a régi várostól, ahol a lakosok túlnyomó többsége jelenleg is él. Persze a városrész népessége azért szépen lassan nő, ha nem is rohamosan, ahogyan tervezték.
Kangbashi környéke, mint már említettük, gazdag ásványi anyagokban. Ezért a városrész is növekedésre, fejlődésre van ítélve. De így? A felépített lakóparkok és lakótelepek kihasználatlanok, miközben az időjárás viszontagságainak is kitéve, folyamatosan amortizálódnak. Biztos, hogy erre van szükség? A negatív tényeket naphosszat sorolhatnánk. Egyszerűen fogalmazva: Kangbashi egy kipukkadt ingatlanpiaci lufi. Élő példája annak, amikor a fenntarthatósági szempontokat az ember messzemenőkig figyelmen kívül hagyja.
