Az ellenzéki pártok keresik a tartós sikertelenségük okait. De mindig csak is a körülményekben. Ideje lenne váltani, és nem a körülményekben, hanem a saját magukban, a tartós ötlettelenségben és a mostanihoz hasonló átgondolatlan javaslataikban fellelni az okokat. A változáshoz lennének ötleteim. Állítsanak közös jelöltet. Most ennek van itt az ideje, itt az elnökválasztás. Első lépésben találjanak jó jelöltet. Például Iványi Gábort, akitől Orbán úgy retteg, mint ördög a tömjénfüsttől. Második lépésként indítsanak közös országos kampányt és bírják aktivitásra a tisztességes magyarokat. Arra biztassák őket, amire ők nem képesek. Arra kérjék a népeket, győzzék meg a fideszes képviselőiket. Szavakkal mondják el nekik, sok ezer aláírással írják meg nekik, itt a lehetőség bizonyítaniuk. Bizonyítaniuk, hogy nem szavazógépek. Mutassák meg a fideszes képviselők, nem csak az ország nemzetközi szégyenét előidéző svéd NATO csatlakozás ügyének bojkottálásával képesek szembe szállni Orbán Viktorral. Hivatkozzanak nekik Antall József és Göncz Árpád példájára. A Milosevic nevű szerb diktátort Belgrád főterén rendszeresen és kitartóan sípolással tüntetők zavarták el. A Kaczynski nevű lengyel diktátort a lengyelek a választáson váltották le. Mindkét helyen az ellenzéki pártok voltak a fő szervezők. Az ilyesmiben munka van. Rengeteg munka. Egyszerűbb dolog munka helyett bedobni a közvetlen elnökválasztás ötletét. Aztán hátradőlni a parlamenti székekben, és beletörődve az eredménytelenségbe, üveges tekintettel hallgatni Orbán miniszterelnököt. Legfeljebb legyinteni, ez nem Szerbia, ez nem Lengyelország. Itt ilyen soha nem történhet. Sajnos, ha nem változtok, ha az eszement országjárás helyett, ahol jó, ha húsz emberrel találkoztok nem kezdtek el gondolkodni és dolgozni, és amig Ti vagytok az ellenzék, őfelsége ellenzéke, ez biztosan igaz. Hajrá magyar ellenzék! Itt az idő! Munkára fel!
