A politikusok az utóbbi időben teljesen áttértek a metafizika világába. Pont olyanok, mint a cigányasszonyok az egykori vásárokban, akik üveggömbből mondták meg a jövőt és még ezért jó sok pénzt is szedtek. Az emberi hiszékenység pedig korlátlan, az áldozatok párás szemmel fizetnek, hogy valaki zéró felelőséggel belenézzen nekik a nagy távlatba és megjósolja a tutit. Aztán ha nem jön be, na és, a pénztártól való távozás után nincs reklamáció.

Orbán Viktorban az mindenképpen bámulatra méltó, hogyha belevisz a politikába egy innovációt, akkor azt olyan kreatívan teszi, mint senki más. A 120 éves jóslat már Nostradamusig repít minket, egészen a francia reneszánszig. Na, ezt kérje valaki egyszer számon, ahhoz legalább 140 évig kellene élni. Gondoljunk csak bele, 120 évvel ezelőtt még Európai Unió sem volt és álmában sem képzelte volna akkor senki, hogy két világháború közeleg, amelynek mészárlásai után egy Európai Unióba torkollik a valóság. Ehhez képest megmondani, hogy mit képvisel a következő 120 évben a magyar politika nagyon váteszi. 33 éve még az is elképzelhetetlen volt, hogy a „ruszkik haza” egykori megfogalmazója, az uniós csatlakozás egyik legfőbb szorgalmazója, ma az európai politikusok közül egyedül tárgyal személyesen a volt KGB-s, háborús agresszor Putyinnal, ráadásul néhány nappal az 56-os megemlékezések előtt.

Mindazonáltal teljesen érthető a politikusok ódzkodása a valóságtól. Orbán Viktor a Máért ülésén a publikum számára egy armageddont rajzolt fel, amiben a magyarok lesznek a zseniális túlélők.