Nyugdíj: sokkolni kell a népet!

Ha mindenki legalább évente egyszer szembesülne azzal, hogy nyugdíjasként milyen havi bevételre számíthat, előbb cselekedne. Az Aviva csoport szerint, ha valamennyi EU tagállamban készülne egy olyan felhasználóbarát éves kimutatás, amely tartalmazza az állami és a kiegészítő nyugdíjcélú megtakarítások összegét, javulna az öngondoskodás súlya. (A magánnyugdíjpénztárban maradtak megkapták a kegyelemdöfést?)

Az Aviva csoport az EU illetékes bizottságának beterjesztett javaslat alátámasztásaként készített egy tanulmányt, amely megvizsgálja, hogy a személyre szabott átlátható tájékoztatás mennyiben tudná befolyásolni a lakosság megtakarítási hajlandóságát. A tanulmány szerint a rendszeres, áttekinthető, és érthető éves nyugdíj kimutatás arra ösztönözné az EU állampolgárait, hogy időben átgondolják, miből fognak megélni nyugdíjas korukban, és támogatná őket abban, hogy saját maguk is tegyenek az államtól várható nyugdíjuk kiegészítése érdekében.

A kutatásból az is kiderül, hogy az egységes európai nyugdíjkimutatás összeállítása nem lesz egyszerű feladat, hiszen a kormányok és az üzleti szféra nyugdíjszolgáltatóinak az együttműködésén kívül uniós szintű koordinációt feltételez. Ez azzal az Európai Parlament által összeállított jelentéssel is egybecseng, amely megállapította, hogy a tagállamokban a különböző nyugdíjszolgáltatók által összeállított kimutatások nagyon különbözőek. Az EU jelenleg nem rendelkezik olyan egységes kritériumrendszerrel, definíciókkal és elemzésekkel, amelyek segítségével fel lehetne térképezni a különféle nyugdíjrendszereket és ezek megfelelőségét az unió állampolgárainak szükségleteivel.

Kell saját erő is

– Az évek óta elvégzett lakossági felmérésekből kiderül, hogy Magyarországon, csakúgy, mint Európában a lakosság nehezen barátkozott meg a gondolattal, hogy saját megtakarításra is szüksége lesz a nyugdíjas éveiben ahhoz, hogy ne kelljen szembesülnie életszínvonala drasztikus visszaesésével – hangsúlyozta Zolnay Judit az Aviva Életbiztosító vezérigazgató-helyettese. Hozzátette: Magyarországon is voltak erre vonatkozó kezdeményezések korábban. Térségünkben, Lengyelországban működik ilyen rendszer, ahol az 1999. évi nyugdíjreform során vezették be az éves nyugdíj értesítőt, amelynek hatására jelentősen megnőtt a lakosság körében az öngondoskodás iránt érzett felelősség. (Most is keveseknek jelent biztos megélhetést az állami nyugdíj, a jövőben pedig még többen kerülhetnek nehéz helyzetbe azután, hogy már nem dolgoznak.)

A lakosság, a politikai döntéshozók és a piaci szereplők is támogatnák az egységes nyugdíjértesítő létrehozását az egyes tagállamokban, derül ki az Aviva csoport felméréséből. Egyes tagállamokban már jelenleg is törvény szabályozza a rendszeres, személyre szabott tájékoztatást, így például Franciaországban az 50 év felettiek számára bevezették az online hozzáférést a várható nyugdíj jövedelmük áttekintéséhez. Ugyanitt 2012-től minden 45. életévét betöltő állampolgár tanácsadó segítségével gondolhatja majd végig, hogy milyen lehetőségei vannak nyugdíjjövedelme kiegészítésére.

A felmérésből az is kiderült, hogy habár az EU tagállamok részéről van egy kifejezett szándék az integrált tájékoztatási rendszer kialakítására, számos akadályt kell még addig leküzdeni mind jogszabályi, mind a gyakorlati megvalósítás szintjén, elég csak az adatvédelemre, az adminisztrációs nehézségekre, vagy a költség vonzatokra gondolni.

Ahhoz azonban, hogy jelentős változásokat lehessen elérni a lakosság megtakarítói attitűdjében, segíteni kell, hogy megértsék az összefüggéseket, és be kell mutatni azokat a lehetőségeket, amelyek rendelkezésükre állnak saját pénzügyi lehetőségeik alakítására. Az Aviva célja ezzel a felméréssel is az, hogy – folytatva a 2010-ben összeállított Európai Nyugdíjhiány Kutatást – javaslatokat fogalmazzon meg az Európai Uniót tömörítő országok számára és segítséget nyújtson annak eléréshez.

Nem segít a totó-lottó

Szerencsevárás helyett itt az ideje, hogy a sorsunkat magunk irányítsuk, szögezte le Kovács Antal, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese a Piac & Profit és az OTP Bank közös konferenciáján. A rendszerváltást követően elindult ugyan a paternalista állam újraelosztó szerepének leépítése, a későbbi kiigazító csomagok visszarendezték a folyamatot. A magyar társadalomban így nagyon lassan terjed az öngondoskodás: mai napig csak egy szűk réteg akar és képes megtakarítani a jövőre.

– A sokkhatás soha nem tanít vagy felkészít, hanem dorgál. Tanulni a konjunktúrában lehet, akkor viszont a társadalom jelentős része hitelből fogyasztott – mutatott rá Kovács Antal arra, hogy miért érintette a 2008-as válság ilyen mértékben a magyar társadalmat. Az öngondoskodás hiánya számos tragédiát idézett elő, ennek ellenére váratlan helyzetre félretett megtakarítással a lakosság mindössze 25 százaléka rendelkezik, és csak 16 százalék állítja azt, hogy ez az összeg egy évre vagy hosszabb időre lenne elegendő.

A lesújtó adat az OTP Öngondoskodási Index kutatásának eredménye. A konferencián publikált felmérésből az is kiderül, hogy a lakosság egyharmada a mindennapi túlélésért küzd és nem képes az öngondoskodásra (nincs megtakarítása, és nem is tervezi), de sokan vannak, akik azért nem tesznek félre, mert úgy gondolják, hogy nem tudnak annyit spórolni, amennyit „érdemes” megtakarítani. – Nagyon gyorsan el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a megtakarítás a gazdagok luxusa. Már akár havi 5-10 ezer forintos rendszeres megtakarítás is elegendő ahhoz, hogy három év alatt összegyűljön egy három hónapra elegendő vésztartalék, tíz év alatt pedig 1,5-2 millió forintra is duzzadhat a félretett összeg – mutatott rá Kovács.

Illés Zoltán, az OTP Bank ügyvezető igazgatója szerint a növekvő bizonytalanság és a romló anyagi kilátások mellett nehezebbé vált a pénzügyi tervezés. Egyre kevesebben tudnak megnevezni konkrét hosszútávra szóló megtakarítási célt, viszont sokan kényszerültek a tartalékaik felélésére az elmúlt négy hónapban. A társadalom a megtakarítások szempontjából mindinkább kettészakad: nő azoknak a száma, akik több mint egy évre elegendő félretett pénzzel rendelkeznek, viszont csökken az épphogy csekély „vésztartalékot” maguk mögött tudók aránya.

A helyzeten a magánnyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése sem segített, valószínűleg inkább felerősítette a jelenséget. Az eredetileg nyugdíjcélra felhalmozott pénzek 57 százalékát a mindennapi kiadások fedezésére fordították az emberek és mindössze a kifizetések 16 százaléka maradt „spórolt” pénz.

Véleményvezér