A politikai fordulat fő tényezője, hogy október 5-én, hétfőn megkezdődtek a CDU-CSU és az FDP közötti koalíciós tárgyalások, s november elején megalakulhat az új kormány. Ilyen koalíció 11 év után jön újra létre Németországban. A kereszténydemokraták Angela Merkel vezetésével eddigi irányvonalukat kívánják folytatni és pregnánsabbá tenni, a szabaddemokraták több területen új kezdetet szeretnének. Merkel világossá tette, hogy a fő kormányzási területeken az eddigi irányvonalból nem enged, míg Guido Westerwelle, az FDP vezetője rugalmasságát hangsúlyozta, de néhány területen feltétlenül változást kíván elérni.

A politikai erőviszonyok nyomán az elemzők többsége biztosra veszi a CDU-CSU és az FDP közeli koalíciós megállapodását, közös kormány alakítását. Az új német parlamentben (a Bundestag-ban) a CDU-CSU 239 hellyel, az FDP 93 hellyel rendelkezik, ami együttesen stabil kormányzást tesz lehetővé. Az SPD 146 hellyel ellenzékbe szorul, választási eredménye történelmi mélypontot jelent, egyértelműen a második legnagyobb párt marad, viszont súlya jelentősen csökkent a CDU-CSU-hoz képest. Az ugyancsak ellenzékben lévő baloldalnak 76, a Zöldeknek 68 képviselői hely jutott.

Politikai téren a kereszténydemokraták és a szabaddemokraták irányvonala és stratégiája az elmúlt évtizedekben többször jól kiegészítette egymást. A német gazdasági csoda koncepcionális megalapozásában, a német márka 1948. júniusi bevezetésében a szabad­demokrata Erhard volt a kereszténydemokrata Adenauer fő gazdasági tanácsadója. A Német Szövetségi Köztársaság 1949-ben megalakult kormányában Adenauer lett a kancellár, aki ezt a szerepet 1963-ig töltötte be. Gazdasági téren jobbkeze, hosszú ideig gazdasági minisztere Erhard volt, aki 1963 után Adenauert követte a kancellári székben. A történelmi tapasztalatok többször igazolták, hogy a pénzügyi stabilitás terén, az adócsökkentési programokban a CDU-CSU és az FDP sikeresen egymásra találtak, közös platformot alkottak. A CDU-CSU kon­cepciója és fontos politikai, gazdasági stratégiai elképzelései jelenleg is jobban megvalósít­hatónak tűnnek az FDP-vel, mint korábbi nagykoalíciós partnerével, így 11 év után újra együtt kormányozhatnak. A jelenlegi helyzet azonban mind politikai, mind gazdasági téren különbözik nemcsak a több mint egy évtizeddel ezelőttitől, hanem főleg a sikeres történelmi korszakoktól.

A német gazdasági növekedés tartósan a leglassúbbak közé tartozott már a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság előtt, a válságból való kilábalás után sincs kilátás érdemben magasabb dinamikára. A magánberuházások profitrátája tartósan alacsony, a válságban pedig mélypontra süllyedt. A demográfiai helyzet romlása, az elöregedés hatásai, az egészségügy és a nyugdíjrendszer strukturális és finanszírozási problémái alapvető valódi reformokat igényel­nének. Az elmúlt években végrehajtott reformlépések nemcsak nem elegendők, de nem is kellően konzisztensek, nem alkotnak szerves rendszert. A gazdaság szereplői; a vállalatok és a magánszemélyek egyaránt rendkívül érzékenyek a kivívott pozícióikra. A munkaadók és a munkavállalók is erőteljesen védik a történelmi „Mitbestimmung" (vállalati döntésekben való részvételi, beleszólási jog) keretében elért eredményeiket. Angela Merkel a választások előtt is többször hangsúlyozta ezek fenntartását. Másik fő ígérete az egészségügyi alapok védelme, pozícióik megőrzésének garantálása volt. A munkavállalók felé pedig vállalta, hogy kancel­lár­ként mindent megtesz az elbocsátások ellen, azaz a felmondásokkal szembeni védelem jelenlegi színvonala fennmarad. Ezek igen konkrét és rendkívül fontos vállalások, de be­tartásuk igen nehéznek bizonyulhat.

Érdekesek és fontos tanulságokkal szolgálnak a gazdaság fő problématerületei, neural­gikus pontjai. Az ezekkel kapcsolatos álláspontok a CDU-CSU-ban és az FDP-ben részben kisebb, részben pregnáns eltéréseket mutatnak. A kulcstémákkal kapcsolatos álláspont-különbségeket érdemes áttekinteni.

A pénzügyek terén a válságkezelő programok miatti többletkiadások nyomán a német államháztartás helyzete tovább romlott, adósságállománya 2009 első félévében 57 milliárd eurónyi új adóssággal növekedett. Az államháztartás GDP-hez viszonyított hiányát az előrejelzések a belátható időtávban nem jelzik 4 százalék alá csökkenthetőnek. Az EU éppen október elején indítja meg a deficit miatt új tényfeltáró és büntető eljárását Németországgal szemben. A jelenlegi fiskális helyzetben a CDU-CSU és az FDP által egyaránt szorgalmazott adó­csökkentésekre nem sok kilátás van, a pénzügyi mozgástér rendkívül szűk. A korábbi Merkel-koncepció szerint, amelynek adócsökkentési elemeivel az FDP egyetért, sőt nagyobb mérvűeket tart kívánatosnak, a legalacsonyabb személyi jövedelemadó-kulcsot 14 százalékról 12-re kívánják csökkenteni. Erre legkorábban valószínűleg 2011-től kerülhet sor. Az adó­alapból a gyermekenként levonható összeget Merkel évi 8004 euróra kívánja emelni.

Az egészségügy is a fő problématerületek közé tartozik. Az egészségügyi alapok fenn­tartására, a belőlük finanszírozott szolgáltatások körének biztosítására a CDU-CSU elköte­lezett, az FDP a témát nemcsak alapvetően elemzendőnek tartja, hanem reformlépéseket is szükségesnek tart. A téma egyelőre nyitott, s a koalíciós tárgyalásokon nem várható érdemi lépés e téren. A betegbiztosítási járulék mértékét Merkelék 2010 végéig ideiglenesen 14,9 százalékra csökkentették, utána egyéb szabályozás hiányában, újra életbe lép a korábbi 15,5 százalék.

A munkaügyi kérdésekkel kapcsolatban Merkel három fő garanciát ígért: a Mitbe­stim­mung intézménye és eredményei csorbítatlanul fennmaradnak, a minimálbér rendszere meg­marad, és a munkavállalók felmondással szembeni eddigi védelmét szintén biztosítják. Az FDP ezeken a területeken inkább a munkaadók álláspontját képviseli, sőt szeretné elérni az alkalmazás és a felmondás rugalmasabbá tételét. Az FDP a felmondásokkal kapcsolatos kor­látozásokat csak a 20 fő foglalkoztatott feletti vállalatoknál tartaná fenn és csak az adott vál­lalatnál legalább két éves munkaviszonnyal rendelkezőkre korlátozná. A szabaddemokraták szerint rugalmasabb szabályozás esetén a vállalatok fellendüléskor könnyebben döntenének új munkaerő felvételéről. A CDU-CSU egyszerre hangsúlyozza a munkaadók és a munka­vállalók jogos érdekeinek, biztonságának egyidejű figyelembe vételét.

Az energetika Németországban is az érdeklődés előterében áll, mind az energia­termelők, mind a fogyasztók számára. A korábbi német kormányok energiapolitikájában az atomenergia Franciaországhoz képest jóval kisebb, de Svédországhoz képest jóval jelentősebb hangsúlyt kapott. Az ezredforduló idején az atomenergiából való fokozatos „kiszállást" is tár­gyalták, jelenleg a belátható időben ez Németországban nem realitás. Jelenleg az atomenergiát kellően biztonságosnak, kedvező előállítási költségszínvonalúnak és tartósan stabil energia­forrásnak ítélik, az atomerőművek lejáró engedélyeit feltétlenül meghosszabbítják. Ugyan­akkor az új német kormány a körvonalazott koncepciók szerint hangsúlyozottan fejleszteni kívánja a már ismert, technológiailag kidolgozott és a megújuló energiaforrásokra alapozó alternatív energiatermelést, amelynek egyre nagyobb szerepet szánnak. A napkollektorok építéséhez nyújtott közvetlen támogatásokat viszont csökkenteni akarják, mert a direkt szub­venciók szintjét leszorítandóknak ítélik, továbbá azok kiépítése piaci alapon is reális meg­térülést biztosít, kiszámítható időtávban.

Az infrastruktúra terén fontos kérdés a Deutsche Bahn (a német vasutak) többször tárgyalt privatizációja. A kérdést a CDU is és az FDP is rendkívül körültekintően kívánja meg­oldani, szó sincs direkt eladásról, hanem fokozatosan elő kívánják készíteni a német vas­utak részvényeinek tőzsdei bevezetését. A jövőben eldöntendő kérdés, hogy a DB rész­vé­nyeinek milyen arányát tartaná meg a német állam. Rüdiger Grube, a DB elnöke szerint a német vasút részvényeinek tőzsdei bevezetésére csak gondos előkészítés után, valószínűleg legkorábban 2013-ban kerülhet sor.

A válságból történő kilábalás a megalakuló német kormányra nehéz gazdaságpolitikai feladatokat ró, az alkalmazkodási terhek nem kerülhetők el, s nem elsősorban a lassan be­induló konjunktúra tartósításában jelentkeznek, hanem a nagy ellátó jóléti rendszerek kon­zisztens reformjának érdemi megvalósításában. (Olyan reformban, amely ezt a nevet tartal­mában ténylegesen is megérdemli).

A külpolitikában várhatóan fő alapelveiben és stratégiájában fennmarad az eddigi német irányvonal; a transzatlanti kapcsolatok, az EU-stratégia és az új közép- és kelet-európai országokhoz és a Balkánhoz fűződő kapcsolatok fejlesztése. Az USA biztonsági kon­cepcióját támogatva, sem a CDU-CSU, sem az FDP egyelőre nem kívánja a német csapatok kivonását Afganisztánból, sőt annak menetrendje nem merül fel témaként. A jövendő német kormány­pártok egyetértenek a Törökországhoz fűződő kapcsolatok különleges fejlesztésében, de úgy tartják, hogy Törökország EU-csatlakozása nem lehetséges és nem lenne előnyös egyik fél számára sem.

A CDU-CSU és az FDP várható kormányalakítása és kormányzati programjának ki­dolgozása azon a reális bázison valósulhat meg, hogy a követendő gazdaságpolitika fő irány­vonalának megítélésében a résztvevők álláspontja összeegyeztethetően közel áll egymáshoz. A szabaddemokrata irányvonal Németországban - Európa más országaitól alapvetően külön­bözően - sok szempontból igazodik a kereszténydemokrata értékekhez. A keresztény­demok­rata relatív többségen múlik, hogy mennyire tudja értékrendjét érvényesíteni.

Dr. Kőrösi István
közgazdász,
az MTA Világgazdasági Kutatóintézet
tudományos főmunkatársa