Egy nemrégiben készült uniós felmérés megpróbálta megvizsgálni, hogy a jelenlegi és leendő tagállamokban milyen a vállalkozások működési környezete, milyenek a gazdaság általános helyzete. A kutatásból – egyebek mellett – az derült ki, hogy Németországban és Franciaországban három területen is a legrosszabbak a körülmények. Ezek a piaci szabályozás, a munkaerő-piaci viszonyok, illetve a makroterhelés. Hazánk egyébként a számos pont közül a felsőoktatás megtérülésében a legjobbak közé tartozik – mutatott rá egy április végi konferencián Vadász Péter. A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének alelnöke hangsúlyozta: egy felsőfokú képesítéssel rendelkező munkavállaló a kétszeresét keresi a középfokú végzettségűnek.

Ugyanakkor lapunk kérdésére a szakember hozzátette, hogy nagyfokú az aránytalanság a képzési rendszerben. Szerinte a középfokú képzés jóformán kiürült az utóbbi időben. Részben egyébként ennek is betudható, hogy a két nagy autóipari beruházás (PSGA Citroen-Reneault, illetve a KIA Motors) is inkább északi szomszédunkat választotta. Vadász szerint ugyanis a nyereségadóban nincs nagy különbség a két ország között. Az elvonások terén sokkal inkább a helyi adók riaszthatják el a befektetőket. Ráadásul a nagy befizetők (Franciaország és Németország) nem is viselnének el egy a – befektetők megnyerése érdekében induló – „adóversenyt”.

A versenyképességet egyébként nagyban meghatározza az adóterhelés mértéke. Svédországban például az elvonások nagysága másfélszerese az Egyesült Államokban tapasztalhatónak. Hazánk egyébként az ötödik helyen található e tekintetben. Ugyanakkor Vadász szerint a rendszerváltozás óta az adózás szempontjából „elveszett” egymillió munkavállaló. Ők azok, akik rokkantnyugdíjba menekültek, vagy feketén dolgoznak. Ez leginkább az építő- és vendéglátóiparra jellemző. A munkaerő fajlagos árában viszont némi versenyelőnyünk van.

Az EU átlaga 22,5 euró, míg a minimálbér 20 euróra rúg. A magyar munkaerő ára viszont csupán négy euró. Csehországban, Lengyelországban és Csehországban is többe kerülnek az ottani munkavállalók. Ugyancsak jól állunk a termelékenység területén. Ha az Unió átlagát száznak vesszük, akkor Magyarország ezen a skálán 65 pontot kap. A csatlakozó országok átlaga ettől jóval elmarad. Amire azonban leginkább alapozhatjuk a hazánk hosszú távú fejlődését az a tudásipar, a tudásalapú társadalomkialakítása.

Magyarországon high-tech területen a munkavállalók 10 százaléka dolgozik az ipari alkalmazottak arányában. E szegmensben hazánk második helyen áll az uniós államok között. Írországban ez a mutató például 20 százalék körül alakul, ám a csatlakozók közül – például – Lettországban csupán 1,5 százalék. Az egyes államok gazdasági prosperitásának egy másik fokmérője a vállalkozási kedv. Ez – nem meglepő módon – az Egyesült Államokban a legnagyobb, az EU-n belül Portugália áll az élen. Vadász azonban azt is hangsúlyozta, hogy nem elég vállalkozást alapítani, azt működtetni is kell. Magyarországon például több mint egymillió vállalkozás van, ám csupán negyedük nyújtott be nullától eltérő mérleget.

Az utóbbi időben nagy teret kapott az is, hogy az EU jelenlegi tagállamai sorra zárták be munkaerőpiacaikat. Vadász alaptalannak nevezte az aggodalmakat. Az alelnök a már idézett tanulmányra hivatkozva elmondta: az USÁ-ban 6-7 évente költöznek új városba a munkavállalók egy másik állás érdekében. Európában ugyanez a mutató már 20 év, mníg hazánkban még rosszabb a helyzet. A magyar dolgozók csak harmincévente költöznének másik városba egy új munkahely reményében. Külföldre egyébként a munkavállalók egy százaléka menne dolgozni. Ők a legalacsonyabban, illetve a legmagasabban képzettek közül kerülnek ki.