– A honlapunkon (postcommunistregimes.com) mindenki maga is kipróbálhatja a 3D-s modellünket, akár az egyszerűsített online, akár a látványosabb, letölthető verzióban. A modell egy háromszögben helyezi el az egyes országokat, attól függően, hogy melyik csúcshoz vagy oldalhoz – azaz melyik rendszertípushoz – vannak a legközelebb. Ez természetesen időben változik, és a háromszögben az országok mozgása is szemléltethető, méghozzá egyszerre több országé is. Így ha az ember kiválasztja például Magyarország rezsimpályáját, megnézheti, milyen utat jártunk be a kommunista diktatúra időszaka óta Észtországhoz, Lengyelországhoz, Oroszországhoz vagy más országokhoz képest. A háromszögben aztán azt is megnézhetjük, hogy a megtett út konkrétan mit jelent olyan dimenziók tekintetében, mint a hatalom korlátozottsága, az intézmények formalitása, a korrupció vagy a civil társadalom autonómiája.
Beszéljünk most csak a gazdaságról; ez is egyfajta redisztributív rendszer, csak az újraelosztás tárgya más, mint a korábbiakéban. Miben lehet megragadni ennek az újfajta redisztribúciónak a lényegét? A benne szereplő aktorok számára, nevezzük őket tőkéseknek, milyen szerep vagy éppen mozgástér juthat, és magát a gazdaság egészét hogy érinti a piaci elemek majdnem teljes kiiktatása?
– A patronális autokrácia gazdaságát kapcsolati gazdaságnak, domináns működési mechanizmusát pedig kapcsolati piac-redisztribúciónak nevezzük. Szemben a kommunista diktatúrával, ahol konkrét, számszerű tervcélokkal osztottak újra erőforrásokat, itt piacokat osztanak újra, tagoznak be vagy játszanak át a fogadott politikai család érdekkörébe. De hadd vitatkozzam azzal, hogy a kedvezményezettek mind tőkések. Ez a fogalom ugyanis összekeveri a Mészároshoz vagy Garancsihoz hasonló aktorokat a nyugati, például német nagytőkével. Ezek egyszerűen más állatfajok: a német autógyárak autonóm szereplők, amelyek szabadon rendelkeznek a tőkéjükkel, és lobbizás keretében lépnek kapcsolatba Orbánnal. Ezenkívül megadatik számukra a szabad kilépés lehetősége, azaz felmondhatják ezt a kapcsolatot, elmehetnek más országba. Mészáros viszont nem mondhatja azt Orbánnak, hogy holnaptól egy másik országban fog közbeszerzéseket nyerni. Nincs szabad kilépés, és a tulajdonával sem ő rendelkezik: nem adhatja el vagy használhatja szabadon a kedve szerint. A tulajdona feltételes jellegű, pozíciója a csúcspatrónus kegyétől függ. Ahogy az orosz viccben mondják: ő nem milliárdos, csupán egy milliárdos beosztású ember. Másfelől a kapcsolati piac-redisztribúció a gazdaság értékteremtő részére is hatással van. A vállalkozók azzal szembesülnek, hogy a kapcsolati gazdaságban a működésük elsőrendű kérdése nem az, hogy helytállnak-e egy tisztességes versenyben, hanem hogy részei lesznek-e a ragadozó állam táplálékláncának. Így pedig nem arra koncentrálnak, hogy a termelésüket maximalizálják, hanem hogy minél kevésbé nyújtsanak csábító célpontot a fogadott politikai családnak.
Beszélgetésünk végére hagytam egy személyesebb kérdést. Szerzőtársa, Magyar Bálint a demokratikus ellenzékben is komoly szerepet töltött be a nyolcvanas években. Mennyire áll távol a megszületett műtől a politikai aktivizmus, azaz mennyi benne a tudományos, leíró és mennyi a mozgósító jelleg?
– A kötet enciklopédikus méretű, és egyértelműen tudományos igénnyel íródott, bár az ön által már említett tankönyvi stílus miatt könnyen olvasható, áttekinthető. Ami a maffiaállamot illeti, ez is elsősorban leíró kategória: mint amikor egy biológus azt mondja, hogy egy adott rovar a csótányfélék családjába tartozik, ő sem az utálatának akar hangot adni, hanem tudományosan próbálja a jellemzőit megragadni. Másfelől egy politikus számára érdekes lehet a kategória mozgósító ereje, amit a Medián felmérései bizonyítanak: az ellenzéki és bizonytalan szavazók körében a legtöbben maffiaállamként azonosították az Orbán-rendszert. Ha az ellenzék maga is konzekvensen ezen a nyelven beszélne, megtenné az első lépést afelé, hogy kormánykritikai alapról átálljon egy rendszerkritikai alapra.
