A szervezetünket érő stresszhatások akár kedvezőek is lehetnek a szervezet számára: előremozdítanak, a megküzdésre serkentenek, az alkalmazkodó készség növelésével pedig pszichés és fizikai állóképességünk javulását eredményezhetik. A negatív stresszhatásokat distressznek nevezzük, ám a mai szóhasználatunkban a szervezetünket érő kedvezőtlen, erőszakos, kellemetlen ingereket nevezzük stressznek. Ezek feszültséget, szorongást, levertséget okoznak és tartós hatásuk esetén pedig akár szervi tüneteket is kiválthatnak.
A lakosság 85 százaléka saját bevallása szerint rendszeresen stressz hatása alatt él, 12 százalék ritkán és csupán 3 százalék nem szokta magát stresszesnek érezni - derül ki a GfK LHS HealtCare 2007-ben a 18 éves és idősebb lakosság körében 500 fő megkérdezésével elvégzett telefonos interjúinak eredményeiből. A felnőtt lakosság számára a stressz legkellemetlenebb tünetei közé az idegesség (36 százalék), a feszültség (23 százalék) és a szorongás (14 százalék) tartozik. (A brit és ír alkalmazottak negyede szenved stressztől a munkahelyi sérelmek miatt.)
A stressz leggyakoribb kiváltó oka a megkérdezettek bevallása szerint a munkahelyi túlterheltség (23 százalék), a határidők (15 százalék) és magánéleti problémák (9 százalék). Az ilyen állapotban lévők jellemzően minden rossz érzéstől (23 százalék), a kiváltó októl (21 százalék), a feszültségtől (19 százalék) és az idegességtől (14 százalék) szeretnének megszabadulni.
Tehetetlenek és feszültek vagyunk
A túl sokáig és túl erősen ható negatív stressz, valamint a nem megfelelő stresszkezelő készség és képesség következtében pszichoszomatikus jelzések, a későbbiekben pedig betegségek is kialakulhatnak. A tartós stressz leggyakrabban érzékelt fizikai jelzései az idegesség, gyomorproblémák, a tehetetlenség és feszültség, magas vérnyomás, koncentrációs problémák, valamint fejfájás és rossz közérzet.
A túlfáradási stresszreakció arra figyelmeztet, hogy a megszokott életritmusból ki kell kapcsolódni, csökkenteni kell a stresszterhelést, illetve valamin változtatni kell. Aki nem lép, ahelyett szervezete cselekszik, illetve megbetegszik, így eredményezve egyfajta "kényszerpihenőt", így a nemkívánatos stresszhatásokat, a felgyülemlett feszültséget oldani, kezelni kell. (Még mindig nem figyelünk eléggé önmagunkra, hagyjuk, hogy a munkánk belefolyjon a magánéletünkbe, pedig már szinte minden fórumon hallani a menedzserbetegségekről.)
Sporttal, dohányzással próbálunk megnyugodni
A felmérés szerint tízből nyolc válaszadó érezte már, hogy mindenképpen meg akar szabadulni a stressztől - ami leginkább a feszültség oldását (20 százalék), illetve a helyzeten való túljutást (15 százalék) jelenti. A stresszes állapot enyhülését a megkérdezettek általában abból érzékelték, hogy megnyugodtak (31 százalék), közérzetük jobb lett (27 százalék), megkönnyebbültek (11 százalék).
A fizikai aktivitás jelentős szerepet kap a stressz leküzdésében úgy az ülő, mint a fizikai munkát végzőknél. Legtöbben a stressztől sporttal, valamilyen testmozgással és sétával (33 százalék) igyekeznek megszabadulni, ám vannak, akik inkább szembenéznek a problémával, és megszüntetik annak okát (15 százalék). A stressz levezetésének gyakori formája továbbá az alvás és a relaxálás (9-9 százalék), de van, aki egyszerűen igyekszik elterelni figyelmét a helyzetről és mással foglalkozik, és van, aki kibeszéli magából a problémát (7-7 százalék).
Akik nehezebben alkalmazkodnak a stresszhez, jellemzően könnyebben választanak a stressz levezetésére hosszú távon veszélyes technikákat - így dohányzáshoz, vagy kényszeres evéshez folyamodnak (saját bevallásuk szerint 4-5 százalék). (Számítógép, mobil, tűzőgép - csak néhány példa min szeretjük levezetni a munkahelyi stresszt.)
