Paul van Rooij, a holland egészségbiztosítók szövetségének vezetője beszámolt arról, hogy a 2006-os reform óta ugyan a biztosítók még nem termelnek nyereséget, de mint mondják, kitartanak, és reménykednek abban, hogy hosszú távon ez megváltozik. Hangsúlyozta a szolidaritás fontosságát, és azt, hogy a verseny irányított legyen. Célként említette, hogy nemcsak a biztosítóknak kell egymással versengeniük, hanem azt szeretnék, hogy az ellátók között is erősödjön a verseny. Legfontosabb a szolidaritás megléte, mert ha csak verseny van, az azt eredményezi, ami az Egyesült Államokban történt, ahol mintegy 40 millióan nincsenek biztosítva. Fontosnak nevezte ugyanakkor a piaci szereplők közötti bizalom meglétét.
A rendszer átalakítása akkor sikerült, amikor az összes szereplő egyetértett annak szükségességében. Hollandiában a legnagyobb problémát a biztosítási díjak beszedése jelenti. Az új rendszer bevezetése előtt mintegy 250 ezren nem voltak biztosítva, jelenleg mintegy 186 ezren.
Ronald Lolkema, a meglátogatott kórház gazdasági igazgatója elmondta: a holland biztosítók többségét egyelőre az ár érdekli, és csupán egyetlen biztosítót tudott megnevezni, amelyik a szolgáltatások minőségét is szem előtt tartja.
Betegekért folyó verseny
Horn Gábor liberális ügyvivő az MTI-nek így foglalta össze tapasztalatait: tanulságos volt számára, hogy egy nálunk gazdagabb országban ugyanolyan problémákkal küzdenek, mint Magyarországon. Példaként említette a piac szerepének, a négy piaci szereplő viszonyának és a szolidaritásnak a kérdését. A tanulmányút megerősítette, hogy igazuk van a szocialistákkal szemben, jó út a több-biztosítós rendszer, mert biztosítja a minőséget és a betegekért folytatott versenyt.
Hollandiában minden kórházi ágyra négyfős kórházi személyzet jut, míg Magyarországon 1,4. Koncentráltabb, nagyobb, jobban felszerelt kórházak működnek - tette hozzá. Hollandiában minden kórház alapítványi formában, nonprofit módon működik, de ez Magyarországon nem megvalósítható, mert kétharmados törvényt kellene hozzá módosítani.
