A NATO újonnan elfogadott elrettentési és védelmi terveiben Magyarországnak fontos és megkerülhetetlen szerepe van – ezt már Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter mondja a Facebook-oldalára feltöltött videóban. Emlékeztetett: Magyarország idén már a GDP 2 százalékát költi védelmi célokra, és a jövő évi költségvetésben is ilyen arányú forrást terveznek.

Ezekből a nyilatkozatokból nyilvánvaló, hogy Magyarország fegyverkezése és a háborús veszélyhelyzet fenntartása az oroszok miatt történik, de akkor miért rossz, ha Ukrajna fegyvert kap? Egy orosz támadás esetén sok magyar ember életét mentheti meg, ha Moszkva fél hadseregét lefoglalják az ukránok.

Orbán Viktor szerint tehát a magyaroknak fegyver kell a békéhez, az ukránoknak viszont nem. A probléma, hogy ez a kérdés tartalmát tekintve nem a földrajzi helytől és nem a szereplőktől függ.

A fegyver és a béke kérdésének egyik legismertebb szószólója, Mahátma Gandhi volt az indiai függetlenségi mozgalom vezéralakja. Érdemes itt felidézni véleményét.

Nincs egyéb fegyverem, egyedül csak az erőszak-nélküliség.

Az indiai politikust ötször is Nobel-békedíjra jelölték, bár végül sosem kapta meg. 2007 júniusában az ENSZ közgyűlése mindazonáltal október 2-át, Gandhi születésnapját az erőszakmentesség világnapjává nyilvánította. Már csak abban bízhatunk, hogy legalább ezt az egyetlen napot tiszteletben tartják majd az agresszorok. Addigra pedig talán mi is kiokosodunk, vajon most melyik gondolata az igazi Orbán Viktornak. Fogadjuk el Gandhi álláspontját, hogy nem kell fegyver a békéhez, vagy a NATO-ét, miszerint kell az bizony.