A másik 99 százalék

Amíg Adani számára szinte meg se kottyant a 6 milliárd dolláros veszteség, addig az ország lakosságának döntő többsége sosem látott gazdasági kihívásokkal küszködik. Ahogy India szigorú korlátozásokat vezetett be a járvány megfékezésére mind az utazás, mind az üzleti tevékenységek területén, úgy nőtt a leggazdagabb 1 százalék befolyása is: 2020 végére a már a teljes vagyon 40,5 százalékát tartották kézben, ez 7 százalékos emelkedést jelent a 2000-ben mért adatokhoz képest a Credit Suisse globális jelentése szerint.

A dokumentum kitért arra is, hogy az egyenlőtlenségek mérésére gyakran használt Gini-koefficens ugyanebben a 20 évben 74,7 százalékról 82,3 százalékra ugrott. A mérőszám esetében fontos tudni, hogy minél magasabban áll a mutató, annál nagyobbak az eltérések a fizetések tekintetében - azaz a 0 azt jelenti, hogy teljes a jövedelemegyenlőség, míg 100 esetében egy ember viszi haza az összes jövedelmet.

A közel négy hónapig tartó lezárás után India recesszióba csúszott tavaly. 2021-ben úgy tűnt, hogy a gazdaság helyreállt, azonban a munkanélküliségi ráta ismét rekord közeli szintre került azután, hogy májusban a járvány újabb hulláma hozott ugrást a napi koronavírus adatokban.

A Pew kutatóközpont elemzése szerint az indiai középosztály nagyjából 32 millió fővel csökkent a múlt évben a járvány okozta gazdasági lassulás miatt, míg a szegények száma 75 millióval nőtt - ide azok tartoznak, akik naponta kevesebb, mint két dollárból kell, hogy megéljenek. A Pew adatai szerint ez a 75 milliós emelkedés felelős a globális elszegényedési mutató 60 százalékáért 2020-ban.

Spórolnak, ahol tudnak

A bajba jutottak próbálnak túlélni, akár az értékeik eladásával, kölcsönkéréssel rokonoktól, barátoktól, vagy éppen uzsorásoktól, valamint azzal is, hogy kevesebbet esznek. Az Azim Premji Egyetem kutatói szerint az elszegényedett indiai háztartások 90 százaléka számolt be arról, hogy a lezárások alatt csökkentette az ételbevitelt, 20 százalékuk pedig a korlátozások feloldása után sem tudott visszatérni a megszokott fogyasztási szintre.

Az Abdul Latif Jameel Szegénységi Labor tanulmánya a munkaerőpiac alakulását vizsgálta a legszegényebb indiai államokban. Bihar és Jharkhand fiatal migráns dolgozói közt a kutatók azt tapasztalták, hogy míg a férfiak csak kiszorultak a fizetéses munkakörökből a járvány hatására, addig a nők szinte teljesen kizuhantak a munkaerőpiacról.

A kép tehát sötét, és ha az egyes becslések szerint 230 millió szegénységben élő indiaira gondolunk, a helyzet egyenesen tragikus. Míg Adani biztosan nem fog bajba kerülni a járvány fenyegetően közelgő harmadik hulláma alatt sem, indiaiak tömege reménykedhet majd abban, hogy a kormányzatnak lesz valódi válasza arra, hogy hogyan tarthatja talpon az elszegényedett réteget.

(CNN)