Brüsszel megítélése szerint az adókedvezmények "diszkriminatív természetűek", jogtalan előnyhöz juttatják a római katolikus egyházat. A Vatikán nagyjából 100 ezer tagból álló ingatlanvagyonát 2005-ben vonta ki az ingatlanadó hatálya alól Silvio Berlusconi konzervatív kormánya. Egy évvel később a Romano Prodi vezette baloldali kabinet módosította a szabályozást, így csak azok az ingatlanok mentesülnek az adó alól, amelyek révén nem jut bevételhez az egyház. Brüsszel szerint azonban ezt a kitételt gyakran kiskapuként használja a Vatikán, és kibújik az adófizetési kötelezettség alól.

Az egyházi kezelésű szállodák és filmszínházak, a vallási vonatkozású tárgyakat árusító ajándékboltok és katolikus iskolák egyike után sem fizetik meg az adót, holott a Vatikán jól jövedelmező üzleti tevékenységet végez ezekben az ingatlanokban. Az olasz állam így nagyjából évi 2 milliárd euró - közel 550 milliárd forint - adóbevételtől esik el - érvel Brüsszel.

Kedvezményekből versenyelőny 

Az Európai Bizottság azt is kifogásolja, hogy a római katolikus egyház jótékonysággal és gondozással foglalkozó szervezetei 50 százalékos társaságiadó-kedvezményt élveznek, a kiváltság azonban a jelentős profitot termelő egészségügyi és oktatási intézményekre is vonatkozik. Az egyházi vállalkozások így komoly előnnyel indulnak a gazdasági versenyben - vélelmezi a brüsszeli bizottság. A Vatikánnal szemben kritikus olasz pártok ezzel kapcsolatban hangoztatják, hogy az adókedvezmények szakítást jelentenek az egyház és az állam szétválasztásnak elvével.

A vizsgálat híre aggodalmat és bírálatot váltott ki a Vatikánban. "Számos egyházi ingatlant szenteltek az oktatás, a kultúra és a jótékonyság ügyének, katolikus iskolák, kórházak és plébániák ezek, amelyek az egész olasz társadalom javát szolgálják, ezért az a helyes, ha adókedvezményt élveznek" - idézett szentszéki forrásokat az olasz sajtó.

Péterfillérek és a Vatikáni Bank

A Vatikán vagyona sokat vitatott téma kevés konkrétummal és nyilvános adattal. A becslések 1,2 milliárd euró és 12 milliárd euró között mozognak. A vagyon többnyire nem forgalomképes ingatlanokból és műtárgyakból áll, jelentős része azonban értékpapírban és aranyban. A vagyont tovább gyarapítják az érmék, bélyegek és ajándéktárgyak értékesítéséből származó bevételek, valamint a világi államok adórendszerében használatos adóformákra emlékeztető megoldások - például a Péterfillér elnevezésű, a pápai hivatalnak járó adomány - révén szerzett bevételek.

A Vatikán vagyoni helyzete körüli ügyek időnként vihart kavarnak Olaszországban. Szeptemberben például nagy feltűnést keltett, hogy a római ügyészség pénzmosás vádjával vizsgálatot indított az egyházi állam bankja ellen, és lefoglalt 23 millió eurót, amelyet bankközi átutalással a pénzintézet egyik számlájáról két másikra akartak áthelyezni.

A hatóságok azzal indokolták lépésüket, hogy a Vallási Műveletek Intézete (IOR, Istituto per le Opere di Religione) nem tartotta be az európai normákkal összhangban álló, pénzmosás elleni olasz törvényt. A "csodálkozó és tanácstalan" Vatikán szerint egyszerű hiba történt az eljárás során - mint korábban már annyiszor, most is elfelejtették megjelölni az átutalások okát és a kedvezményezetteket -, amelyet megfelelő kommunikációval könnyedén meg lehetett volna oldani.