A 2002/73/EK irányelv az első, amely uniós szinten meghatározza a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés, a zaklatás, továbbá a terhesség vagy szülési szabadság miatti, tiltott hátrányos megkülönböztetés fogalmát. Az irányelv emellett előírja azt is, hogy a munkavállalónak joga van a szülési, apasági vagy örökbefogadási szabadság letelte után ugyanabba az állásba vagy azonos beosztásba visszatérni.

Az irányelv tagállami átültetését értékelő jelentést készítő képviselőnő szerint a tagállamok többsége pontatlanul ültette át az irányelvben szereplő fogalom-meghatározásokat, így a zaklatás, a szexuális zaklatás, a közvetlen, a közvetett és a hátrányos megkülönböztetés definícióját. Ugyanígy, a többség nem értelmezte pontosan az irányelv hatályát, így például "nem vette bele az önálló vállalkozói tevékenységeket, illetve a munkavállalói vagy munkaadói szervezetekben való részvételt" - olvasható a jelentésben.

A szöveg szerint egyes tagállamok még mindig nem ismerték el a munkavállalók jogát ahhoz, hogy a szülési szabadság letelte után kifejezetten ugyanabba az állásba vagy legalább azonos beosztásba térhessenek vissza. Az EP szerint ellenőrizni kellene a munkahelyre való visszatérés lehetőségét az apasági vagy eltartott családtag ápolása miatt kivett szabadság után, és különösen a fogyatékkal élő gyermekek esetében kellene nagyobb rugalmasságot biztosítani a szülői szabadság terén.

A jelentés szerint tizenhat tagállamban az esélyegyenlőségi testületek nem rendelkeznek az irányelv által előírt összes jogkörrel, és a jogkörök tagállamonként meglehetősen eltérnek: egyes országokban a testületeknek például csak egyszerű bíróságon kívüli segítségnyújtási vagy közvetítési joguk van. Az EP kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az áldozatok számára a jogi képviselet függetlenségét, azonnali rendelkezésére állását és a bírósági védelmet, továbbá tegyék lehetővé, hogy a civil szervezetek támogatást nyújthassanak a hátrányos megkülönböztetés áldozatai számára és akár peres félként is felléphessenek.

Az EP szerint fel kell mérni az uniós polgárok tájékozottságát az esélyegyenlőségi testületekről, tájékoztató kampányokat kell szervezni, és különösen a nőket kell megismertetni a hátrányos megkülönböztetés esetén őket megillető jogokról.

Forrás: EP Sajtószolgálat