Sok a hasonlóság a hajdani szamizdat és a mai online sajtó között

Éppen negyven éve jelent meg a legrangosabb hazai szamizdat folyóirat, a Beszélő. Haraszti Miklós, a lap egyik korabeli szerkesztője ebből az alkalomból érdekes összevetést tett a nyolcvanas évek és a mostani nyilvánosság szerkezetével kapcsolatban. A nyilvánvaló különbségek mellett komoly hasonlóságok is tetten érhetők a két korszak között.

Az illúziók vége – a racionalitás kezdete –
úgy tűnik el az ESG, hogy velünk marad?

Klasszis Fenntarthatóság 2025 konferencia

2025. november 4., Budapest

Jelentkezzen most!

A cikk erdetileg a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg.

Mi a közös napjaink online médiája és a nyolcvanas évek szamizdatja között? Az, hogy mindkét orgánum a függetlenség szigeteként működik, működött az egyenirányított hivatalos nyilvánosság tengerében – fogalmaz Haraszti Miklós író, politikus, az 1990–1994 közötti időszakban országgyűlési képviselő. És mi a különbség? Hogy a rendszerváltás előtti második nyilvánosság mégiscsak befolyásolta, néha szinte zsarolta témáival a hivatalos nyilvánosságot.

Kettészakadt nyilvánosság

Haraszti szerint a mai Magyarországon a nyilvánosság kettészakadt. A közmédia és a KESMA néven ismert sajtóholding áll az egyik oldalon. A közlendőkbe csak az éppen aktuális ellenségek szidalmazása és az uralkodó párt dicsérete fér bele. Mindezt „eszmei szögesdrót” választja el a független nyilvánosságtól. De a nyilvánosság kettéhasadt volta nem azonos a kétpártisággal. Nem két legitim pártosság küzd egymással, hanem a függetlenség a jól megfizetett irányítottsággal, a felelős újságírás a felelőtlen propagandával. Ez a kettéhasadtság hasonlóságot teremt a két korszak között, ám a hivatalos nyilvánosság ma még a nyolcvanas évekhez képest is rosszabb – véli Haraszti –, inkább a kommunista propaganda korai, elvetemült radikalizmusához mérhető, amikor a valóságnak semmi befolyása sem volt arra, amit írtak.

Haraszti Miklós: „Az kap ma független politikai híreket Magyarországon, aki pull-médiát használ, aki a push-médiatartalmak fogyasztására szorítkozik, annak be kell érnie a propagandaszólamokkal.”

A mai állami médiakörnyezet a modern médiatudományi kategória szerint úgynevezett push-média. Ezzel szemben az online média, akárcsak annak idején a szamizdat volt, pull-média: aktív fogyasztókat kíván, akik keresik, kiválogatják, megszerzik, vagy megtermelik maguknak az információt.

Médiák a fizetőfal mögött

A párhuzam része az is, hogy a mai független média kevés kivétellel egyre inkább fizetőssé válik, míg a propagandamédia természetesen ingyenes. Az illiberális állam központosította és elirányítja az állami származású reklámjövedelmet a neki nem tetsző helyekről, miközben a közösségi média is elszívja a reklámbevételt a tartalmat ténylegesen előállító médiáktól.

Ilyen körülmények között a független online sajtó egyre inkább fizetőfal mögé kényszerül. Ebben is némileg hasonlít a korabeli szamizdathoz, hiszen fizetni azért is kellett, de a megvásárolt példányt nemcsak a család olvasta, hanem tágabb körben is terjesztették, egy idő után pedig belépett a Szabad Európa Rádió (SzER), amelyik két műsorában (A holnap hullámhosszán, Kommentár nélkül) ismertette az aktuális tartalmakat. Vagyis a szamizdatvásárlónak ki kellett nyitnia a pénztárcáját, de egy sajátos bizniszmodell érvényesült: a közönségtámogatás szolidaritásalapon történt, és mások számára is elérhetővé tette – „felszabadította” – a tartalmakat. Hasonló üzleti elven működő médiára ma is találunk példát.

Szamizdatok

Azok a médiák, amelyek fizetőfal mögé vonulnak, a közönségfinanszírozás három demokratikus funkciója közül kettőnek megfelelnek: politikailag autonómok maradnak, és ha szűkösen is, de gazdaságilag is függetlenné válnak. Viszont a véleménybuborékokon nem képesek áthatolni, tartalmaik nem terjedhetnek, így kevéssé képesek alakítani a közvéleményt, újraépíteni a demokratikus nyilvánosságot. Ebben a fontos tekintetben akaratlanul a kezére játszanak az információk elszigetelésére törekvő rendszernek.

Fenntarthatatlan kettős beszéd

A rossz hír tehát az, hogy a szamizdat korához hasonlóan az kap ma független politikai híreket Magyarországon, aki pull-médiát használ, aki keresi az információkat, letölti, és meg is fizeti, de aki az úgynevezett push-médiatartalmak fogyasztására szorítkozik, az csak a propagandaszólamokat kapja – von mérleget Haraszti Miklós.

De bizakodóan hozzáteszi: jó hír, hogy a kettős beszédű civilizációk nem igazán hosszú életűek. A nyilvánosság hasadt kettőssége 1989-ben véget ért, és a mai változat is elkerülhetetlenül és hamarosan így jár, hiszen nincsenek jelen a „baráti tankok”, hogy fenntartsák a kettős beszédet.

Véleményvezér

Hivatalos, tényleg vannak zebrák az Orbán Viktorhoz köthető birtokon

Hivatalos, tényleg vannak zebrák az Orbán Viktorhoz köthető birtokon 

A kormány honlapja szerint összesen négy zebra érkezett Magyarországra.
A Tisza párt nyerte a számháborút

A Tisza párt nyerte a számháborút 

Ki fizeti a masírozókat?
Provokatív légtérsértést követtek el az oroszok Litvánia felett

Provokatív légtérsértést követtek el az oroszok Litvánia felett 

Súlyos orosz légtérsértés történt Litvánia felett.
Orbán Viktor barátjához menekült Magyarország egyik legkeresettebb, körözött bűnözője

Orbán Viktor barátjához menekült Magyarország egyik legkeresettebb, körözött bűnözője 

Nagy kérdés, miként sikerülhetett elmenekülnie a magyar maffiafőnöknek?
Burgonya kilója 30 forintért

Burgonya kilója 30 forintért 

A politikusok kedvence lesz a krumpli, rég lehetett ilyen olcsón osztogatni.


Magyar Brands, Superbrands, Bisnode, Zero CO2 logo