Míg 2019 május végét megelőző három hónapban itthon csupán 85 ezren dolgoztak távmunkában vagy home office-ban, idén ugyanebben az időszakban már 355 ezer ember élt ezzel a lehetőséggel a KSH 2022-es adatai szerint. Vagyis három év alatt nagyjából több mint négyszeresére emelkedett azoknak a hazai munkavállalóknak a száma, akik alkalmanként vagy rendszeresen a fent említett két, rugalmas foglalkoztatási formában dolgoznak, és a pandémia visszaszorulását követően a hazai IKT-vállalkozások 65 százaléka tervezi, hogy továbbra is fenntartja az otthoni munkavégzés lehetőségét.

A hazai IKT-cégeknél a tapasztalatok szerint a home office munkavégzés különösen a frontend, backend, full-stack fejlesztői és tesztelői, IT-biztonsági munkakörökben jellemző. A személyes jelenlét inkább a tanácsadói munkakörökben, így a termékmenedzserek, product ownerek esetében maradt domináns az ügyfélcentrikusság érdekében.

A home office-ban dolgozók legnagyobb hányada a 25-44 éves korú, városban élő emberek közül kerül ki, felülreprezentáltak körükben a nők, 77 százalékuk pedig felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

A távmunka és a home office szürke zónái

A 2021. decembere óta hatályos magyar jogszabályok  értelmében a home office és a távmunka jogi értelemben egymás szinonimájává vált. Azonban a Századvég Digitális nomaditás munkaerőpiaci trendjei című kutatásban elvégzett fogalomértelmezés és lehatárolás szerint a távmunka és home office nem teljes mértékben azonos, nem egyenértékű atipikus foglalkoztatási formák. Míg a távmunkában a munkavégzés nem minden esetben zajlik a hagyományos munkarend idejében, addig a home office-ban dolgozók a hagyományos munkarendben dolgoznak és ennek a munkajogi adminisztrációs kötelezettségei is vonatkoznak rájuk. Ezért az IVSZ szerint szükséges a jogalkotónak is ezt a két foglalkoztatási formát elkülönítve kezelnie.