„Felmérésünkből kiderült az is, hogy a sokakban megjelent kezdeti düh nem öncélú volt. A legtöbb diák az órarendje miatt a Krétához és a szülői elérhetőséghez fűződő félelmét élte meg” – mondta Mester Márk, a kutatást végző Jójegy társalapítója.

A tanév során azonban a diákok közel felénél változott az érzelmi állapot: tízből nyolc diák a dühös elutasítástól a beletörődés vagy a pozitív felismerés felé mozdult el. Kiemelkedő volt a szociális felismerés a diákoknál: 47,5 százaléka többet beszélgetett a szünetekben.

„Látványos eredmény, hogy a szünetekben visszatért a diákok közötti offline kommunikáció” – emelte ki Mester Márk, aki hozzátette, hogy a digitális eszközöknek és lehetőségeknek is megvan ugyanakkor a megfelelő helye és szerepe, ráadásul az otthoni tanulásban is sokat segíthetnek.

Jelentős különbségek a tanulmányi eredményekben: a diákok negyede javított

A jegyek tekintetében szintén kimutatható volt a pozitív hatás, azonban intézménytípusonként érdemben eltérő eredmények születtek. A gimnáziumban tanulóknak csak 15-18 százaléka tapasztalt javulást, viszont technikumi és szakképző iskolákban tanulók esetén ez a szám nagyjából a duplája. Összességében a diákok 23,5 százaléka, azaz közel negyede érezte, hogy a tiltás pozitív irányba mozdított a tanulmányi eredményén. Ezzel szemben mindössze 5,8 százaléka tapasztalt romlást. A figyelem és aktivitás tekintetében a hatás kevésbé markáns, de itt is jelentős. A diákok harmada, egész pontosan 36,4 százaléka figyelt jobban, de csak 20,6 százalék lett aktívabb szóban az órákon.