A 2011-ben indult szociális tüzelőanyag-program egy, a kimondottan szilárd tüzelést használó, rászoruló háztartásoknak szánt állami támogatás, melyre csak az 5000 főnél kisebb önkormányzatok pályázhatnak. A magyar lakosság csaknem 40 százaléka fűt fával vagy szénnel, míg ezek kizárólagos használata (tehát nem gáz- vagy villanyfűtés mellett) elsősorban az alacsonyabb jövedelmű háztartásokra jellemző. Természetesen nagyon sokan vannak közülük, akik nagyobb településen élnek, ahol az önkormányzatnak teljes mértékben saját forrásból kell kigazdálkodni a szociális tűzifaprogramot, amennyiben szeretnék segíteni a rászorulókat.
A tűzifa ára az elmúlt 10 évben több mint háromszorosára emelkedett – csak a tavaly júliusi rezsicsökkentés-változás bejelentése óta idén februárig 77 százalékkal, a KSH adatai szerint. Ennek fő oka a hirtelen megnövekedett kereslet volt, mivel nagyon sokan fatüzeléssel akarták kiváltani az átlagfogyasztás feletti gázfelhasználásukat.
A Habitat for Humanity Magyarország már tavaly augusztusban arra kérte a kormányt, a Belügyminisztériumot és az Agrárminisztériumot, hogy lényegesen emeljék meg a szociális tüzelőanyag támogatására fordítandó keretösszeget. Ez sajnos nem történt meg, hanem a hatósági áras tűzifaprogramot indította el a kormány, kimondottan “nem szociális szempontból”. Így ahelyett, hogy célzottan a rászorulókat támogatták volna – akik a legkevésbé tudtak hozzájutni a hatósági áras tűzifához is –, óriási nyomás hárult az állami erdészetekre a nagy érdeklődés miatt.
A múlt héten megjelent szociális tüzelőanyag-pályázatból pedig kiderül, hogy az idei program milyen árakkal számol és, hogy a továbbra is ötmilliárdos keretösszeg mennyivel kevesebb fára vagy szénre lesz elég a következő fűtési szezonban. Ugyanis a kiírás minden évben meghatározza, hogy a különböző tüzelőanyagokat az önkormányzatok milyen egységáron tudják megvásárolni az erdészetektől. Ezek a következőképp alakultak a tavalyi kiíráshoz képest:
Ez azt jelenti, hogy körülbelül a negyedével kevesebb tüzelőt fognak majd tudni szétosztani az önkormányzatok; például, ha egy település 2 millió forintot nyer a pályázaton, abból idén 68 köbméter kemény tűzifát tud vásárolni, míg tavaly 90-et tudott volna. Így vagy kevesebb tüzelő jut minden háztartásnak, vagy a kedvezményezettek számát kell csökkenteni. Természetesen egyik helyzet sem szerencsés, amikor a fűtési költségek – és általában a megélhetés – egyre többeknek okoz gondot.
Pozitívumként elmondható, hogy a jelentkezési határidőt a megszokott nyár végi időpontról előrehozták tavaszra, és a pályázatokat május 31-ig elbírálják. Így több idő jut a beszerzésre, és akár pár hónapot száradni is tud a tűzifa (bár az ideális minimum egy év lenne).
Összességében tehát elmondható, hogy továbbra is elenyészően kevés támogatás jut az alacsony jövedelmű, fatüzelést használó háztartásoknak. A mai árak, az infláció és a megemelkedett igények mellett szinte felfoghatatlan, miért tartják ilyen alacsonyan a program keretét. Összehasonlításként, a lakossági rezsicsökkentés 2021-ben hozzávetőleg 300 milliárd forintba került az államnak, míg 2023-ra már 1500 milliárdot irányoztak erre elő.