Évek óta közismert az amerikai oktatási rendszerben az Encarta-betegség. Ez az a kór, amelynek tünete, hogy a nebulók kísértetiesen azonos tartalmú házi feladatokat írnak egy adott témáról. Az ok pedig, hogy megvan nekik a Microsoft Encarta című CD-s multimédia lexikon, vagy előfizetnek annak internetes változatára. Innentől aztán ugyanarról a témáról ugyanazt a forrásirodalmat találják meg. Ez a betegség jóindulatú lefolyása.
A rosszindulatú pedig az, hogy immáron vásárolni is lehet házi feladatot, szakdolgozatot is az interneten. Több (sok) olyan webhely létezik, ahol csekély díjazás (néhány USD/oldal) ellenében kész, profi kidolgozású dolgozatot, esszét lehet letölteni számos, az amerikai középiskolákban és egyetemek általános szakain szokásos témákról. De természetesen mindegyik webhely vállalkozik egyedi témájú szakdolgozat megírására is – nyilván ez már többe kerül. Van olyan hely, ahol ilyenkor meg kellene jelölni, hova is jár a megrendelő, mert előfordulhat, hogy a tanára a saját dolgozatát kénytelen átvenni a delikvenstől…
A dolgozatok másik, gazdagabb forrásául maguk a diákok szolgálnak. Sokan megírják a művet, és felküldik, szolgáljon a diáktársadalom épülésére. Nyilvánvalóan súlyos helyzet áll elő, ha mondjuk egy évfolyam kétharmada ugyanazt a webhelyet használja, és a dolgozatok között számos, betűre egyforma példány található. A szabadság hazájában talán csak megismétlik a számonkérést, kifejezve az oktatótestület azon óhaját, hogy lehetőleg önálló művet küldjenek be. De lehetnek országok, ahol nem számít különösnek egy teljes évfolyam elbuktatása valamely tárgyban – piacról élnek immár az intézmények.
Tartok tőle, hogy az üzlet a hazai SuliNeten is pezseg, csak arról nem ír a nemzetközi sajtó.
(A New York Times nyomán: Kenczler Mihály)