2004. március 31-én lejárt a határidő azoknak a nemzeti terveknek a benyújtására, amelyekben a tagállamok a kiotói jegyzőkönyvben szereplő célokkal összhangban széndioxid kibocsátási kvótákat (virtuális szennyezőjogokat) osztanak szét a nehézipari létesítmények között. Az előírt határidőre csak Finnország, Dánia, Írország, Németország és Ausztria adta át Brüsszelnek a nemzeti allokációs tervet, amelynek a cégek között jövő év január 1-től induló úgynevezett kibocsátás kereskedelemben lesz jelentősége.

A nemzeti allokációs tervek véglegesítésének határideje október elseje, míg a kvótákkal történő kereskedelem 2005. január 1-én veheti kezdetét. Az újonnan csatlakozott országoknak még egy hónapjuk van a terv elkészítésére. Az EU az intézkedéstől azt reméli, hogy 2010-ig évente 35 százalékkal (1,3 milliárd euróval) csökkenteni lehet a kiotói egyezményben az unió által tett kötelezettségvállalások költségeit. A szennyező anyagok kibocsátásának kereskedelme becslések szerint 10 ezer európai üzemet és vállalatot érint majd elsősorban az energiaszektorban és a nehéziparban. A tizenötök Kiotóban a széndioxid-kibocsátás 8 százalékos csökkentését vállalták 2012-ig.

A nehézipari létesítmények 2005-tõl indulóan éves szennyező kvótákat kapnak, amelyek túllépéséért pénzbüntetést kell majd fizetniük. A számukra előírt szennyezési határértéket el nem érő cégek ugyanakkor megmaradt pontjaikat a piacon értékesíthetik a teljesítésben elmaradt üzemeknek, amelyek így a megengedettnél többet szennyezhetnének. Magyarország korábban a tanácsban interim eljárás keretében felvetette, hogy legalább az első felülvizsgálat évéig, 2006-ig ne kelljen részt vennie az üvegházhatást előidéző gázok uniós szintű kereskedelmében, ám végül eltekintett ettől.

A cserekereskedelemre való azonnali áttérés gazdasági szempontból hátrányos lehet az új tagállamok számára, amelyek már teljesítették kiotói vállalásaikat, és a kvótákkal folytatott kereskedelem olcsó piacává válhatnak. Egyes szakértők szerint az uniós emissziókereskedelem kiötlői eleve azzal számoltak, hogy a rendszer csak akkor lesz működőképes, ha lesz tíz olcsó ország, ahol a jelenlegi tagállamok nagy szennyezőanyag-kibocsátói bevásárolhatnak a virtuális szennyezési jogot megtestesítő kvótákból. Ilyen módon az EU fejlettebb államai olcsóbban megússzák, mintha a méregdrága technológiai beruházásokba ölték volna a pénzüket.

Ez első pillantásra akár kedvező is lehet a csatlakozók számára, hiszen a kvóták csereberéje a légszennyezés nagyobb mértékű csökkenéséhez vezethet. Ám, ami vonzónak tűnik rövid távon, hosszú távon visszaüthet. Hazánknak csupán 6 százalékos kibocsátás-csökkentést ír elő a kiotói rezsim, amit a 90-es évek első felének nagy gazdasági-termelési visszaesésének betudhatóan már korábban teljesített. A kvótákkal folytatott kereskedelem jóval a vállalt szint alá viheti a magyar kibocsátást. A következő – még nem meghatározott –kötelezettségvállalási időszakban ennek következtében alacsonyabb lenne a kiinduló szint, hiszen mínusz 6 százalék helyett mondjuk mínusz 12-rõl kell majd újabb csökkentést elérni.

Egy idő után azonban már csak költséges és nehéz technológiai beruházások árán lehet lejjebb vinni a kibocsátást, ami nagy terhet ró a gazdaságra. Eközben a Magyarországnál fejlettebb Spanyolország és Portugália például a kiotói vállalások szerint 20-30 százalékkal többet szennyezhet 2012-ig, és erről a szintről tehet majd újabb vállalásokat. A magyar fél ezért kezdeményezte tavaly, hogy a széndioxid kereskedelme alól mindaddig mentesüljünk, amíg elkészül az Európai Bizottság első részletes jelentése a rendszer működéséről. Ez 2006-ban várható.

Kvóták börzéje szerveződik

Klímavédelmet adok veszek!