Szinte mindenki elhelyezkedett a faipari technikusok közül
Az újpesti Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola és jogelődje egyidős a magyar középfokú szakképzéssel. Még 1883-ban alapították az iskolát a Középipartanoda faipari tagozataként. 1927-től Újpesten működik, ahol ekkor egyesült az ottani községi szakiskolával, amely 1895-től a történelmi Magyarország első Faipari Szakiskolája volt. A faiparin kívül más, műszaki szakmák oktatása mellett a faipari technikus képzés a hatvanas, hetvenes évekre az épület alapterületét, tanulólétszámát tekintve visszaszorult, ezért a 80-as évek közepén a régi épülettel szemben új, önálló épületet kapott. Az 1990-es rendszerváltozást követően a faipari technikusképzés teljes körű megújítását kezdte meg - az átalakuló hazai faipari követelményeknek megfelelően - a nevelőtestület.
Mostanra a 9-12. évfolyamos, középiskolai képzési évfolyamokon három, 30 fő feletti átlaglétszámú osztályt, az érettségizetteknek évfolyamonként négy, 25 fős átlaglétszámú bútoripari technikusi, és egy lakberendező, illetve bútorműves 2 éves képzési időtartamú osztályt tudnak indítani. Az ide járó középiskolás diákok négy évig közismereti tárgyakat és kevesebb szakmai ismeretet, majd érettségit követően technikusi vizsgára felkészülve erős szakmai képzést kapnak. Általánosan megállapítható, hogy korszerű tárgyi környezetben, szaktanterem és tanműhelyek biztosításával folyik az oktatás. (A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) áttörést ért el a hazai szakmunkásképzési rendszer átalakításában, 2011. szeptember elsejétől 46 szakmában a kamara által összeállított, a gyakorlati képzést erősítő új tananyag alapján oktatnak majd - nyilatkozta tavaly nyáron Parragh László, a MKIK elnöke.)
Koronka Lajos, az iskola igazgatója arról számolt be a HR Portálnak, hogy az elmúlt időszakban háromszoros volt a túljelentkezés. Az itt végzett diákok közül az utólagos információk szerint szinte mindenki a tanult szakmájában helyezkedett el. Aki 10-15 évvel ezelőtt szerzett technikusi bizonyítványt, az általában már a saját kisvállalkozásában lát nagyon jó lehetőségeket, és sokan - az internetes pályázatoknak köszönhetően - külföldre is dolgoznak. A főleg 1-2 fős kisvállalkozások alapításához nem kell nagy tőke, viszont a míves munka hamar és nagyon jó arányban térül meg. Ezektől a szakemberektől - az igazgató szerint- a nyelvtudás, a korszerű gép és IT ismeretek mellett elsősorban "A Szaktudást" kérik számon.
Külföldi elszívó hatás érvényesül
Sajnos a magyar munkaerőpiac nagyon kevés jó szaktudással bíró szakemberrel rendelkezik, és ez az Európai Unión belül, a nyugati országokra is fokozottan igaz. A kurrens munkaerő mobilis, és Koronka Lajos szerint hatalmas a hiány Németországban a technikusi és szakmunkás pozíciókat betöltőkben. "Most már látszik, hogy a német gazdaság szűk keresztmetszetét a képzett szakmunkások hiánya okozza, ami nagyon rossz hatással van a magyar minőségi szakmunkaerő piacára" - állítja az igazgató. Ez a milliós nagyságrendű hiány elsősorban Magyarországról és Lengyelországból töltődik fel. (Március elsejétől elérhetővé válik egy, a szakképzési hozzájárulás alternatívájának is tekinthető, bértámogatással kiegészülő uniós pályázati forrás.)
A faipari iskola jelenleg ebből a helyzetből leginkább az elszívó hatást érzi, amelynek nagyon nehéz ellenállni, és amely hosszú távon "leülteti" a magyar gazdaságot. Például az érettségizetteknek tartott kétéves képzés első éve után sokan nagyon kedvező ajánlatokkal a zsebükben hagyják el az iskolát, vagy tanulnak tovább, de munkavégzés mellett.
Ugyan jó bérezési struktúrája van a szakmunkásoknak idehaza- az elitnek számító CNC gépkezelőknek a kezdőbére akár bruttó 300.000 forint körül is lehet, amely 30 éves korukra akár félmilliósra is megugorhat, de Németországba ennél is többért mennek a fiatalok. Koronka Lajos olyan új jelenségről is beszámolt, miszerint az érettségizettek kapnak olyan ajánlatokat is, amely nemcsak a munkára és az ellátásra vonatkozik, hanem része még az ingyenes további szakmai oktatás vállalása is. Ezzel nehéz Magyarországon versenyre kelni.
Önálló szakma a szakképzés, amihez kevesen értenek
Az iskola vezetője szerint a mai magyar szakképzés, és ezen belül a tanulók helyzete nagyon bonyolult. Mivel Koronka Lajos az iskolai rendszerű szakképzéssel, és ezen belül a 25 év alatti fiatalokkal - az utánpótlás nevelésével - foglalkozik, ezért az ő tapasztalata szerint általánosan 2-3 nagy csoportra osztható a korcsoport a képezhetőség, és a munkaerőpiac elvárásainak való megfelelés alapján.
Az első csoportba az új törvények szerint ismét hároméves szakmunkásképzési rendszerben részt vevők járnak. Az elmúlt évek kompetencia-mérései alapján ez a tanulói csoport nagyjából 75 százalékban számtani alapműveleti problémákkal küzd, és a szövegértési tesztek alapján funkcionálisan analfabétának tekinthető. Ők az iskola vezetője szerint szakmára nem oktathatóak. Az ő esetükben jelenleg inkább felzárkóztatást nyújtanak a szakmunkásképző intézetek. Az elmúlt évtizedekben sokszor próbálkozott az oktatásügy megreformálni ezt az iskolatípust, eddig sikerektől mentesen. Koronka Lajos most sem bízik abban, hogy ha a szakképzés hangsúlya erre az iskolatípusra tevődik át, az jelentős javulást eredményezne a gazdaság igényeinek a kielégítésében. (A kedvező finanszírozási lehetőségek szűkülése miatt az elmúlt éveknél is nehezebb időszak elé néznek a képzési piac szereplői, hiszen ha a válság ellenére talpon is tudtak maradni, az eddiginél erősebb versenyben kell helytállniuk.)
Jelenleg a középiskolás korosztály 40-40 százaléka szakközépiskolába és gimnáziumba jár, 20 százaléka pedig szakmunkásképzőbe. Koronka Lajos szerint, ha kivetítjük az egész korosztályra a kompetenciamérés eredményét, azt a szomorú következtetést vonhatjuk le, miszerint ma a korosztály 5 százaléka oktatható szakmára eredményesen a szakmunkásképzőkben.
Az az iskolatípus, amelytől a minőségi szakember utánpótlás várható, a szakközépiskolák padjaiban ül. Ezen a szinten nem egységes azonban sem az oktatás színvonala, sem a képzési választék szélessége. A faipari iskola vezetője szerint eddig egyáltalán nem tudott az oktatási irányítás "mit kezdeni" ezzel az iskolatípussal. Most reményt lát arra, hogy az új szakképzési és közoktatási törvény segít ebben a helyzetben (bár még sok a nyitott kérdés), ugyanis a modern piacgazdaság igényeinek megfelelő szakembergárda ezekben a csoportokban kereshető - állapította meg az igazgató.
Új jelenség, amikor az alap, BA diploma megszerzése után megszakítja a diák az egyetemi tanulmányait, és a jövőjét bebiztosítandó, elvégez egy technikumot. Majd a szaktudással rendelkezve szerzi meg a Masters diplomát. "Ezek az emberek a rugalmas munkaerőpiac kiépülése szempontjából nagyon fontosak, és jó lenne, ha az állam ezt az életutat is fokozottan támogatná" - jegyezte meg a vezető.
Kicsi a kereslet az igazi míves mestermunkára
Nem egyértelműen jó a véleménye a mostani fiatal szakmunkásvizsgázókról Halmai Ferencnek. A 69 éves asztalosmester szerint a fiatalok munkához való hozzáállása változott meg. Amióta kisiparos, illetve kisvállalkozó (1972 óta) 76 ipari tanulót képzett ki, és akkor még olyan szabályok, mint a dohányzás tilalma, vagy a pontosság, munkához való hozzáállás stb. egyértelműek voltak. "Most a műhelyben is rágyújtanak a mai fiatalok" - panaszkodott a szakember.
Halmai mester még a hatvanas években nagy, állami vállalatnál kezdett dolgozni, ahol nagyon kedvezőtlenek voltak a körülmények. "Az emberek megszokták az igénytelen, rossz munkát, és nem is nagyon volt elvárás ezzel kapcsolatosan, de fizetés sem" - állítja. 1972-ben, özvegyi jogon bérelt egy műhelyt az ötödik kerületben, és innentől kezdve iparosként dolgozott. A Kádár-korszakban nehéz volt a helyzete, mert kezdetben még segédet sem tarthatott, mindent egyedül kellett végeznie. Mikor már családtagon kívül mást is felvehetett, akkor kicsit több törődéssel, fizetéssel igyekeztek a jó segédeket a minőségi munkavégzésre rászorítani.
1986-89 között - a piacgazdaság megindulásával - fellendült az asztalosipar is. Sok megrendelés jó bevételt jelentett, amelyből olyan korszerű nyugati gépeket tudott vásárolni, amelyekkel ma is dolgozni tud. Az 1990-94 közti időszakban minden tekintetben jól ment az üzlet. Sokat fejlesztett az üzleten és a szaktudásán is. A Kisiparososok Országos Szövetségének vezetőségében is helyet kapott, és részese lehetett olyan németországi ösztöndíjban, amely során lépcsőkészítést tanulhatott. A német támogatás a kilencvenes évek közepéig tartott, ezután gyakorlatilag megállt mindenfajta képzés, támogatási ráfordítás. Most már Halmai mester is inkább a munkaerő elszívását látja ebben a folyamatban.
A piac szűkülése gyakorlatilag a kétezres évek eleje óta folyamatos. Most egyedi asztalosipari termékeket gyárt a mester, és ezen kívül javításokat, ajtó és ablak illesztéseket is elvállal. Profiljukba tartozik még az asztalos-szakma csúcsán elhelyezkedő antik bútor restaurálása is. A tömegtermelés ugyan nem a műhely profiljába tartozó tevékenység, de Halmai Ferenc ismeri a barkács- és a lakberendezési áruházak tetszetős, azonban rossz minőségű bútorait. "Vannak olyan bútorok melyek másfél millióba kerülnek, és csupán öt évre gyártják őket. Ezzel a módszerrel azonban teljesen megfojtják a hazai asztalosipart" -állítja a mester.
Nagy a gond a körbetartozások miatt is. Halmai mesternek is van többmilliós munkát ki nem fizető ügyfele, aki komoly kárt okozott neki, és gyakorlatilag tehetetlen a magyar bíróság ezzel szemben, mert nincs Magyarországon bejelentett lakcíme. A mester azt szeretné, ha szakmai tagokkal kiegészített békéltető testület működhetne ebben az esetben, amely sokkal hatékonyabb lehetne, mint a következmények nélkül hozott bírósági ítélet.
