A válság úgy látszik, nem szegi kedvét az amerikaiaknak, akik továbbra is örömmel vakációznak luxushajókon. Ez jó hír azoknak, akik hajón keresik a betevőjüket. Néhány hajós cégnél érezhető is, hogy csökkent a fluktuáció, sok dolgozó ugyanis inkább tovább marad és csak akkor tér haza, ha konszolidálódott a helyzet. Munka bőven akad, a hajós társaságok számára 1992 óta munkaerőt közvetítő GMN Hungary (korábban Cruise Aider) jelenleg a vendéglátás és szállodaipar valamennyi munkakörébe tud állást ajánlani. Jelentkezőkből sincs hiány, sőt, a válság miatt egyre többen látnak biztosabb megélhetést a hajós munkában.
Horváth Tibor, a GMN Hungary ügyvezető igazgatója, aki maga is 16 évig dolgozott a "tengeren", csak ajánlani tudja ezt a fajta munkát, mert amellett, hogy új kultúrákat, embereket, csodás országokat, tájakat ismerhet meg az ember, nemzetközi tapasztalatszerzésre is kiváló lehetőség. - Nagyon sok téves információ kering a hajós munkákról a különböző blogok, fórumok oldalán. Akik keserűen, csalódottan nyilatkoznak a témáról, valószínűleg rossz közvetítő céggel találkoztak, amelyik nem világosította fel őket kellőképpen arról, mire számíthatnak egy ilyen munka során, vagy az információk ellenére túlvállalták magukat - válaszolta kérdésünkre az ügyvezető, aki szerint érezhető, hogy kezd letisztulni a hajós társaságoknak közvetítők piaca.
"Sehol sincs kolbászból a kerítés"
Sokan többnyire kalandvágyból indulnak szerencsét próbálni, de a tapasztalatszerzés, a karrierlehetőség és a jó fizetés is vonzza a hajóra jelentkezőket. Nem titok, hogy több százezer forintot is lehet keresni havonta, de az ügyvezető gyorsan hozzá is teszi: sehol sincs kolbászból a kerítés, ha valaki sok pénzt szeretne, azért meg kell dolgoznia. - Akinek már van némi tapasztalata a vendéglátásról, nem fog összeesni a munkától. Egy magyarországi étteremben is le kell dolgozni napi 10-11 órát, a hajón viszont mindezt három műszakban oldják meg - ismerteti Horváth, kiemelve: aki szorgalmas, rátermett és okos, gyorsabban jut feljebb a ranglétrán a vízen, mint a szárazföldön. Gyakran azonban a hajós munka nem a végcél a jelentkező szemében, hanem egy-két évig tartó ugródeszka, hogy aztán jellemzően Cipruson, a Közel-Keleten vagy Nagy Britanniában találjon közép- vagy felsővezetői pozíciót.
A megbízás időtartama a pozíciótól függ, általában 4-8 hónapra szerződnek le a munkavállalókkal. A munkakörök változatosak, felölelik egy luxusszínvonalú resort jellegű szálloda szolgáltatási palettáját: foglalkoztatnak a hajókon fotósokat, youth counselor-öket, krupiékat, life guard-okat, szállodai középvezetőket, szobalányokat, szakácsokat, pincéreket, bár menedzsereket, masszőröket, de még műkörmösöket és fodrászokat is. A fizetést a munkakör határozza meg, van ahol fix fizetést kap a dolgozó, máshol az alapfizetésen túl a borravalóval egészül ki a juttatás. A hajón azonban semmire nem kell költeni, a munkavállalóknak teljes ellátást biztosítanak: szállást, egyenruhát, ételt, italt, biztosítást kapnak. A fogászatot kivéve ingyen részesülhetnek orvosi ellátásban is. A dolgozónak csak a kiutazást kell fizetnie, azt is csak az első célállomásig, utána a munkát adó vállalat finanszírozza a kint tartózkodást.
Más a munkakultúra a hajókon
A GMN Hungary a kiutazástól egészen a hazaérkezésig végigkíséri a dolgozó sorsát, illetve segíti a munkavállalást: közreműködnek a munkavégzéshez szükséges orvosi vizsgálat elvégzésében, a vízum intézésében, illetve ők biztosítják a nyelvtudást ellenőrző teszteket is. Mindezért a jelentkező tanácsadói díjat fizet. Ám ha a hajón bármilyen problémája akad, akkor próbálnak neki segíteni. Ha valaki annyira nem érzi jól magát, hogy nem bírja, természetesen nem kötelező letölteni a szerződést, mindenki akkor távozik, amikor akar, de hazajönni saját költségen kell.
Így történt ez a 33 éves Zsolt esetében is, aki 1999 októberétől 2004 májusáig dolgozott óceánjáró hajókon. Hét szerződése volt és alkalmanként átlagosan hat hónapot töltött kint. Kezdetben segédfelszolgálóként dolgozott, majd pincér lett, vagyis felszolgált a vendégeknek és irányította a segédpincér munkáját. Napi 12 órát töltött a fedélzeten, a reggeliztetés és az ebéd 3,5-3,5 órát tett ki, a vacsora pedig 5 órát jelentett. Egyik útja során azonban három hónap után úgy döntött, hazajön, mert az öreg hajón, ahol dolgozott, rosszak voltak a munkafeltételek. Mozgólépcsőn kellett például közlekedni a konyha és az étterem között, de nehezen jött ki dél-olasz főnökével is. Zsoltnak egyébként középfokú végzettsége van, jelenleg angol nyelvtanárként dolgozik. Mint mondja, a saját vállalkozás és az egzisztencia megteremtése lebegett célként előtte, amikor hajós munkát vállalt, ha lett volna pénze, nem jutott volna eszébe ez a lehetőség. De nem bánta meg az így eltöltött éveket, sőt, mint mondja, a legértékesebb, amit ott kapott a nyelvtudás, ami az élete végéig hozza a pénzt. - Szerintem mindenkinek ki kellene mennie, hiszen csak nyer vele. Világot lát, nyelvet tanul, más népekkel ismerkedik, fegyelmet és professzionális vezetési stílust, gyakorlatot lát nap, mint nap. Betekinthet abba, hogyan kell működtetni egy ilyen rendszert. Az a furcsa, hogy a hajón mindenki külön számított, annak ellenére, hogy 2200 utas volt. Itthon ez még nem divat - fogalmazott.
Tolerancia, türelem - nagy kincs az idegen környezetben
- Aki kimegy, olyan légkörben kezd el dolgozni, amit itthon nem tud megtapasztalni - erősíti meg Horváth Tibor, hozzátéve, minden munkahelyen vannak rossz pillanatok, viták, kihívások, amelyekkel szembe kell nézni, de szerinte a hajós munkának több pozitívuma és előnye van, mintha valaki itthon vendéglátózna. A cégek arra törekszenek, hogy ne csak a vendég, hanem a dolgozó is elégedett legyen, hiszen ha nem érzi jól magát, az a teljesítményén is látszódni fog, ami a munkavégzés rovására megy. Persze az ügyvezető szerint ahhoz, hogy valaki megállja a helyét, jó nagy adag önbizalomra és elhivatottságra van szükség, emellett türelmesnek, megértőnek kell lenni a más vallású illetve mentalitást képviselő emberekkel.
Folytatás a HR Portálon.
