2005. ősze óta a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban olyan ember feladata a kerékpározás ügyének felkarolása, akit a civilek delegáltak. Javaslatukra ekkor nevezte ki ugyanis miniszteri biztosnak Bodor Ádámot, aki egyike a Magyar Kerékpárosklub legelső tagjainak, s elnökhelyettese az Európai Kerékpáros Szövetségnek (ECF).

Az eredmények igazolták a döntést. Létrejött a Kerékpáros Magyarország program, megszülettek a fejlesztési programok, megindult a pályáztatás, az építkezés, és 2007-ben végre címzetten került pénz az ország költségvetésében kerékpáros célokra is. Már a kezdetekkor kialakult, és azóta folyamatos az együttműködés a miniszteri biztos és a kerékpáros civil szervezetek közt. Ennek eredményeként jött létre többek közt az az építési szabályzat, amelyet egységesen fogadnak el építők és felhasználók.

A civilek a nyílt levélben arra keresik a választ, vajon a korábbi jó együttműködést most miért követi ilyen hirtelen elfordulás a kerékpározástól, mint az egyik közlekedési módtól: "Tisztelt Miniszter Úr!  Kérem, nézzen szét a világban, például Európa nagyobb városaiban! Látni fogja, nincs közlekedés-politika kerékpár nélkül. Ne gondolja, hogy a kerékpározás "csupán" sport, vagy turizmus, egészségmegőrzés, amelyek nem az Ön tárcájához tartozó területek!  A közlekedésre szánt források jelentős részét ma már sok országban arra költik, hogy alternatívát teremtsenek a mára már tarthatatlan közlekedési káoszban. Kérjük ezért Önt, ismertesse velünk elképzelését a kerékpáros munka folytatásáról, az ehhez kapcsolódó személyi döntéseiről, hisz e kérdésekben mindeddig partnerek voltunk, a most Ön által vezetett minisztérium, és mi, civilek."