Ha a béke politikai termék, akkor annak megteremtője a politika, ami Kossuth Lajos szerint nem más, mint az egzigenciák, vagyis az érdekek egyeztetésének tudománya. Érdekeket egyeztetni pedig csak úgy lehet, ha érdekeink bizonyos részéről önként lemondunk. Ez lenne a béke ára. A békét az árazza be, hogy annak érdekében miről és mikről kell lemondanunk.
Léteznek az egyik fél által kierőszakolt békék. Ezek nem tartósak. Ilyeneket agresszorok erőszakolnak ki. Árát, ami általában a szabadság teljes vagy részleges feladása, mindig a vesztes fizeti. A kierőszakolt béke sohasem tartós, hiszen magában hordozza az erőszak feszültségét.
Szomszédunkban nem háború, hanem katonai agresszió folyik, mert például elmaradt a hadüzenet. Sőt, a hatóságok megtiltották, hogy az Ukrajna elleni támadással kapcsolatban a polgárok és a sajtótermékek a háború vagy az invázió szót használják. Ukrajnában a hivatalos álláspont szerint különleges hadműveletek folynak. Békét vagy fegyverszünetet háborús felek tudnak kötni. Agresszor és megtámadott, lerohant ország nem a békéről szokott tárgyalni, hanem az agresszió felhagyásáról, a felelősség megállapításáról és az okozott károk helyreállításának módozatairól. Ha az agresszor és az áldozat között az eredeti állapotok helyreállítása nélkül békekötés születik, annak az ára a megtámadott ország szabadsága és függetlensége lesz.
Fotó: archív
Viszont a békével szemben, a szabadságot nem lehet beárazni. A béke ára nem lehet a szabadság. A béke ára nem lehet egy állam, az orosz agresszió előtt térdet hajtva Ukrajna szabadsága és függetlensége. Ilyesmi csak az agresszornak, a háborús bűnös Putyinnak juthat eszébe. Ezt a diktátori akaratot az EU-ban csak egy ember, Orbán Viktor támogatja.
