Szanálásra, általános pénzügyi rendezésre van szükség - mielőbb. Ezt a summás megállapítást fogalmazta meg a Piac & Profitnak dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere, aki tisztségének megfelelően országos érvénnyel szeretné ellátni tiszta lappal a helyhatóságokat. Gödöllő első embere a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként fogalmazott, amikor azt is megállapította, hogy idén tovább romlott a helyhatóságok pozíciója, mert a feladataik nőttek, az állami források pedig csökkentek. Egyáltalán nem meglepő, hogy az önkormányzatok eladósodottsága - Gémesi György kimutatása szerint - ma már a 700 milliárd forintot is meghaladta.

Lehet, hogy a szám talán kisebb, lehet, hogy tartalma talán "árnyaltabb", de az bizonyos, folyamatosan és gyorsuló tempóban nő a kinnlevőség. A pénzügyminiszter is elismerte, hogy az önkormányzatok a felvett hiteleket egyre inkább intézményeik működtetésére kénytelenek költeni, s nem fejlesztésekre. A 2006-os megszorító intézkedések nyomán 200 milliárd forinttal nőtt az állomány, míg korábban évi néhány tízmilliárd forintos eladósodás volt a jellemző. A fiskális tárca vezetője sem tagadta, hogy a települések adósságspirálba kerülhetnek. Gémesi György "alulnézete" tehát messze nem indokolatlan, az önkormányzati szektor előbb-utóbb rászolgál a pénzügyi szanálásra.

- A települések kivérzett állapotban vannak, az önkormányzati intézmények működése kezd ellehetetlenülni - állapította meg a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke azt elemezve, hogyan is jutott el igen sok helyhatóság oda, hogy már nem csupán a fejlesztések miatt nőtt meg az elkötelezettségük. Az elmúlt években a működés racionalizálása sem történt meg a települési szférában, s így nem csökkentek a költségek, nem lettek kisebbek a vállukra helyezett pénzügyi terhek sem.

A gödöllői polgármestertől származó adat az is, hogy a településeknek több mint a fele számít már önhibáján kívül hátrányos helyzetűnek, e helységek önkormányzatai folyamatosan működési forráshiánnyal küszködnek. Gémesi György szerint nem jó a politika válasza, az, hogy radikális változást csak kétharmados törvény elfogadásával lehet elérni. Nem a települések hibája az, hogy romló pénzügyi, működtetési feltételek között nyújtják a szociális, egészségügyi, kulturális szolgáltatásokat a tízmillió embernek.

A 3 ezermilliárd forinttal gazdálkodó települési önkormányzatokon vagy az segít, hogy eleve több pénzt folyósít számukra a büdzsé, vagy változtatnak az ágazat szerkezetén, s e racionalizálás után kapnak friss pénzt. Gémesi ez utóbbira voksol.

- Döntsük már végre el, mi legyen ezzel a szektorral, mert az nem megy, hogy változatlanul hagyva engedjük végleg elmérgesedni a jelenlegi helyzetet - fejti ki a Piac & Profitnak, hozzátéve azt is, hogy eljutva a jogszabály-módosítás konszenzusáig, elengedhetetlen az egyszeri konszolidáció is. Ahogyan a '90-es évek elején nem lehetett megspórolni szinte a teljes bankrendszer pénzügyi szanálását legalább 1000 milliárd forintból, most sem tud kibújni a hasonló beavatkozás alól az állam. A gödöllői polgármester szerint három lépcsőben 200-200 milliárd forintból meg lehet oldani a feladatot. Ha a hitelállomány zömét sikerül így megszüntetni, akkor egy új önkormányzati szerkezetből már nem fog kifolyni a friss pénz.

A szövetségi elnök szerint az önkormányzati autonómiának egyáltalán nem kell sérülnie, a racionalizálásnak is az lehet csak az értelme, hogy a helyhatóságok mozgásterét nem szűkíti le ismét a feladatok, hatáskörök, finanszírozás jogszabályokban testet öltő rendszere. Az egyébként önmagában nem baj, hogy hitelt vesz igénybe valamely település testülete. A gazdasági életben természetes eszköz a kölcsön, Gémesi György hangsúlyozza is: nem kell félni tőle, ellenkezőleg. Egy-egy program megvalósítási esélyeit csak javíthatja, ha külső forrást is igénybe vesz az önkormányzat. De lényeges a különbség a működési és a fejlesztési hitel között, az előbbi roppant veszélyes tud lenni, könnyen adósságspirál áldozata lehet a helyhatóság.

- Sajnos ebből a változatból, a működési célokra felvett likviditási kölcsönökből egyre több van, illetve a fejlesztések mögé is mind gyakrabban kell ilyen forrásról gondoskodni, mert a pályázatokon elnyerhető pénzhez önrészre van szükség, melyet azonban a működési kiadásokból képtelenség lecsípni, tartalékolni - világítja meg a kényszerpályák két igen általános változatát a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke. Nagyon könnyen eljuthatnak tehát a testületek ahhoz a döntéshez, hogy kimondják: irány a bank. A fejlesztések közül nem is egynek lehet olyan értelme, hogy a megvalósításukkal éppen a működési költségeket tudják csökkenteni a település intézményeinél. Sőt olyan projektek is szerepelhetnek az adott város, község programjában, amelyek gyarapíthatják a bevételeket.

Ezek a hitelek - amint a kölcsönből megvalósított fejlesztések - nagyon is pártolhatók, csakhogy nem ezekből, hanem a likviditást segítő külső forrásokból vesznek igénybe mind többet. Gémesi György szerint az azonban illúzió, hogy az önkormányzatok képesek segíteni magukon azzal, ha a versenyszféra vállalkozásaiba fektetnek be, illetve cégekbe visznek be vagyont a majdani jövedelmek reményében. Az önkormányzat ugyanis nem része a versenyszférának, és így nem lehet járható út számára a pénzével való vállalkozás. Ettől még nem kell megtagadni a közétkeztetési intézménytől azt a lehetőséget, hogy bizonyos többletszolgáltatásaival kilépjen a piacra.

Megjelent a Piac és Profit Magazin júniusi számában.