A német Potsdam Institute for Climate Impact Research napokban közzétett kutatási eredményei alapján mindkét szélsőséges nyár ugyanahhoz, a planetáris hullám néven ismeretes jelenséghez köthető. Az atmoszféra lassú, hullámszerűen terjedő nyomásingadozásai, melyek a Föld tengely körüli forgásából következnek, egész időjárási rendszereket sodornak magukkal. Amikor a jelenség hullámhossza arányos a Föld kerületével, a nyomáskülönbség csúcs-és mélypontjai földrajzilag rögzülnek és az erősségük is növekszik. A bolygó felmelegedése következtében várható, hogy a planetáris hullámok hullámhossza rövidülni fog és így a rezonancia is egyre gyakoribb lesz. A tavalyi szárazságot Európában az egy helyben megrekedt magas légnyomás okozta, míg az azt megelőző év árvizei az egy területen összpontosuló alacsony nyomással hozhatók összefüggésbe. Előrejelzések szerint két évtized múlva az elmúlt két év szélsőségei akár állandóvá is válhatnak és a jelenség más földrészeken is érezhető lehet.

A New Scientist nyomán