Az okok logikusak: a diplomások fizetése a szakmunkásokét 38–95 százalékkal haladja meg (főiskolai vagy egyetemi végzettségtől függően), ami azt is jelenti, hogy ahol több diplomás lakik, ott a vásárlóerő is magasabb lesz, amire több szolgáltatás települhet. Ez részben új munkahelyekben mutatkozik meg, részben magasabb béreket eredményez a nem diplomás munkakörökben is. Nem meglepő ezek után, hogy a települések közötti kereseti különbségek 61 százalékát a diplomások aránya magyarázza. Ezt szemlélteti a következő táblázat is.
A havi nettó átlagkereset alakulása a diplomások aránya szerint
|
Diplomások aránya (százalék) |
Havi nettó kereset (forint) |
Települések száma |
|
5 alatt |
158 451 |
297 |
|
5,1-10 |
201 002 |
948 |
|
10,1-20 |
237 626 |
1 355 |
|
20,1-30 |
277 994 |
379 |
|
30,1-40 |
316 484 |
121 |
|
40,1 felett |
395 077 |
52 |
|
Ország összesen |
285 000 |
3 152 |
Forrás: NAV, KSH, GKI számítás.
Mindez látványosan mutatja az oktatás hatását. A korábbi évek felsőoktatási expanziója lehetővé tette sokak számára, hogy magasabb jövedelmet érjenek el, s így az országos átlagkeresetet is jelentősen feljebb húzták. Ez egyben példa arra is, hogy a közepes jövedelem csapdájából a kiút elsősorban a köz- és felsőoktatás fejlesztése, nem pedig a vendégmunkásokra alapozóm túltámogatott „újraiparosítás”.
