Egy nyolcezres mint edzőtábor
A kötélpáros már akkor kimondta, hogy a következő cél a Makalu, amikor Suhajda tavaly július 26-án a K2 csúcsáról visszaereszkedett az alaptáborba. A döntés oka egyfelől érzelmi, esztétikai: ezzel a heggyel már régóta kacérkodik a páros, szépsége, összetett formavilága, környezete megigézte őket. A gyakorlati ok pedig az volt, hogy Kleinék az alaptábori vacsora elköltése után azt is elhatározták, 2021-ben visszatérnek az Everestre, hogy a legveszedelmesebb csúcs, az Annapurna, valamint a legtechnikásabb, a K2 után a világ legmagasabb pontjára való oxigénpalack nélküli feljutással befejezzék a „Himalájai 3 LEG”-kihívásukat. Ehhez pedig 8463 méterével a Makalu nagyszerű felkészülést jelent. Olyan hegyet kerestek, ami mászható a Himalája tavaszi szezonjában, a nagyobb nyolcezresek közé tartozik és nepáli csúcs. Ha egy első magyar megmászásra hajtottak volna, mehettek volna a Sisapangmára is, melynek főcsúcsán nem állt még honfitársunk, de az „csak” 8027 méteres – Everest-kvalifikációs feladatnak „nem elég magas.”
Egy himalájai expedíció költségvetésének tételei:
felkészülési költségek (edzőtáborok, sportpszichológus, táplálékkiegészítők, mérések, stb.)
logisztikai költségek (csúcsengedély, a nepáli, tibeti vagy pakisztáni szolgáltatócég csomagja, benne az alaptábori konyhasátorral, a szakács és a konyhások fizetésével, az élelemmel, stb., repülőjegy, biztosítás, cargo, helyszíni logisztikai költségek, például a teherhordók, konyhások bónuszai, helyszíni beszerzések: gáz, kötél, hószögek)
kommunikációs költségek (sajtóesemények, kommunikációs szakember, partnertalálkozók, kiajánló kiadvány elkészítése, nyomdaköltségek, emblémák, felvarrók, stb.)
A Makalu-csomag – vagyis az Eseményhorizont csapatának egész éves költségvetése, beleértve a szakemberek fizetését is – nagyságrendileg „tizenvalamennyi és húszmillió forint között állt volna meg.” Az összeg azonban rugalmas, mondja Klein.
"Nagyon sok dolgot le lehet erről vágni menet közben. Ahogy egyre inkább szorít az idő, egyre súlyosabb döntéseket kell meghoznunk. Rendre el szokott jönni a szervezés során az a pillanat, amikor elkezdünk pánikolni, hogy nem jön össze a költségvetésünk. A nehéz időszak akkor kezdődik, amikor már edzőtáborokat, és más – a siker szempontjából kritikus elemeket – vagdosol le.”
Milliókat lehet lefaragni, ha a kiutazó csapat létszámát csökkentik. (A Makalura hárman készültek, alaptábor-vezetőjük Ács Zoltán lett volna. Mivel 2021-ben is Ács lett volna segítségükre, így fontosnak tartották, hogy 2020-ban összeszokjanak.) Több mint egymillió forinttal lehet olcsóbb a pakk, ha lenyesik róla a műholdas modemet. Ez azonban csökkenti az expedíció eladhatóságát, ezzel lehet ugyanis a hegyről élő videós bejelentkezést csinálni, ami tévés szempontból nagy ütőkártya. Márpedig, ha a tévés jelenlét minőségibb, akkor a többi partnernek is értékesebbé válik az expedíció. Nélküle marad a sima „betelefonálunk a híradóba, miközben a nagy nehezen elküldött, két héttel ezelőtti fotókat mutatják a képernyőn”-történet, ami már kevésbé vonzó.
Klein és Suhajda egyébként házon belül nem szokta a szponzor kifejezést használni a támogatókra – partnernek hívják őket. Egyfelől azért, mert ha már megvan a kapcsolat, attól fogva őket is az Eseményhorizont-csapat részének tekintik, másfelől pedig azért, hogy aláhúzzák, itt nem mecenatúráról van szó: a partner egy olyan ügy mögé áll, amiben hisz, de a hegymászók a kifizetett összeg ellenértékét a mászással elért médiamegjelenésekkel, előadásokkal, tréningekkel és egyéb külső és belső kommunikációs szolgáltatásokkal szállítják. Az Eseményhorizont a partnerek számára partnertalálkozókat szervez, keresztpromóciós lehetőségeket biztosít, és folyamatosan tájékoztatja őket az expedícióhoz kapcsolódó szakmai hírekről és a kommunikáció során generált értékről is. Ezekkel az elkötelezett szervezetekkel az üzleti kapcsolaton túl rendszerint valódi érzelmi kötődés is kialakul. A közösen aláírt dokumentumukra nem szponzori-, hanem együttműködési szerződés van ráírva.
A legmagasabbra a legtöbbért
A világ legmagasabb csúcsának két „normál” útja technikailag nem olyan nehéz – nem csoda, hogy a 8848 méter magas Everestet nem csak a profik, de a kevésbé tapasztalt, ám annál lelkesebb mászók is minden szezonban tömegesen ostromolják oxigénpalackkal, kereskedelmi expedíciók keretében. A helyiek ezt ki is használják, így az erősen elturistásodott gigászra a csúcsengedély ma már nagyságrendileg 11 ezer dollárba – több mint 3,5 millió forintba – kerül. Ez csak egy pecsét egy papírlapon, ehhez kell még megvenni a logisztikai szolgáltató cég csomagját, ami minimum alaptábori szolgáltatásokat tartalmaz. Ha pedig nem tisztán, hanem oxigénpalackkal, hegyi vezetővel, magashegyi teherhordók segítségével, előre kiépített táborok igénybevételével mászna az ember – az Everest esetében ez a mászók 97%-át jelenti –, akkor a csomag deluxe-kategóriássá hízik – ára a 100 ezer dollárt (32 millió forintot) is meghaladhatja. És ehhez még meg kell venni a repülőjegyet, a biztosítást és a saját felszerelést is.
Sátorfogság helyett szobafogság
A páros, kiegészülve Ács Zoltán alaptábor-vezetővel április nyolcadikán repült volna Katmanduba. Március tizenkettedikén azonban Nepál turisztikai minisztere közleményt adott ki, miszerint a koronavírus-járvány miatt a tavaszi mászószezon minden expedícióját törölni kényszerülnek, így az Eseményhorizont sem tudott elindulni a Makalura. Néhány nappal később pedig, csak úgy, mint a világ többi része, az egész himalájai ország bezárt. A csalódáson, frusztráción túl ennek komoly anyagi következményei is vannak, mondja Klein.
„Még nem csináltunk végső számvetést, de szerintem több mint hárommilliónál fog megállni a bukás. Ez nagyon súlyosan érint minket, se Szilárdnak se nekem nincsenek tartalékaink. Tavaly augusztus óta költünk erre az expedícióra, ami most nem valósul meg. Szilárdnak meg nekem is a megélhetésünk jelentős részét adja, hogy tréningeket, előadásokat tartunk – erre most nem lesz lehetőség a következő jó pár hónapban, ami azt jelenti, hogy pont akkor estünk el bevételeink jelentős részétől, amikor az expedíció elmaradása is veszteségekkel jár.”
Klein és Suhajda bízik abban, hogy hamarosan rendeződik a helyzet, és lesz még idén nyári vagy legalább őszi mászószezon. Amikor arról kérdezem őket, hegyi emberként hogyan viselik, hogy be vannak szorítva négy fal közé, meglepő választ kapok: teljesen jól.
