A cikk a Piac & Profit magazin április-májusi számában jelent meg.
A következő lapszám június 25-én jelenik meg. Keresse az Inmedio és Relay újságárusoknál, vagy fizessen elő a magazinra. Megrendelését itt adhatja le>>>
A világszintű leállás a sportokat ugyanúgy megviseli, mint minden egyebet – az expedíciós hegymászás viszont mind közül az egyik legsérülékenyebb. Bár egy expedíció összköltsége a nagyobb tömegeket megmozgató sportok rendezvényeihez képest kicsi, a pénzügyi keretet rendkívül nehéz hozzá megteremteni. A szponzorok levadászása sokszor olyan, mintha a sivatagban botorkálnánk forrásvizet keresve.
„Nagyon sok melóval jár egy költségvetés összekalapozása, rengeteg bizonytalansággal, feszültséggel, és néha tényleg nem tud elindulni az expedíció, mert nem jön össze a büdzsé. Ez egy kiszámíthatatlan, vadnyugati életforma. Hajlandónak kell lenned arra, hogy – ha a szükség úgy hozza – kukázz, hogy teljes létbizonytalanságban élj, és néha teljesen le kell nulláznod az életed, ha erre teszed föl.”
Ezt nem más, mint Klein Dávid mondja, aki tud egy, s mást a szponzorkeresésről. Társával, Suhajda Szilárddal most már javában a Makalut mászná – helyette otthon ül, és próbálja a lehetőségekhez mérten edzésben tartani magát. A párossal videókonferenciás interjút készítettünk, a sport helyett elsősorban az expedíciós mászás kevesebbet tárgyalt anyagi oldalára koncentrálva.
Titok nincs, rakkolás van
Kleintől időnként tanácsot kérnek fiatalabb mászók, feltételezve, hogy a pénz felhajtásának van valami titka. Ilyenkor ő készségesen nekiáll elmondani mindent, amit a témáról tud, azzal kezdve, hogy garantálja, a kérdező nem fogja végigcsinálni azt, amiről szó lesz. A menetrendszerű, heves dehogynemezésre aztán elkezdi felsorolni azokat az áruházakat, melyek mögött nem zárják a konténereket. Azoknál érdemes próbálkozni, „hogy tudj enni valamit, miközben spórolsz, edzel és marketingelsz.” A fiatalok ilyenkor szokták megköszönni a lehetőséget.
„Nem magától értetődő az, hogy az ember után kapkodnak a támogató partnerek. Az előadásainkon még mindig azzal szembesülünk, hogy a kérdezők azt hiszik, minket megannyi szponzor megkeres. Nem, ez nem így működik, hanem valóban nagyon nagy a kiszámíthatatlanság, és sokszor az utolsó hetekben vagy akár napokban dől el, hogy meg tudjuk-e valósítani az adott projektet”
– bólogat társa szavaira Suhajda, aki annak idején azért, hogy profi mászó lehessen, egész itthoni életét felszámolta, kiköltözött Angliába, és éveket robotolt, amíg összekuporgatta az első expedíciójához a pénzt.
Telemarketing hágóvasban
Hiába ismertek, a kötélpáros a támogató partnerek java részét továbbra is a klasszikus, hideghívásos módszerrel keresi. Eseményhorizont nevű csapatukkal elkészítenek egy kiajánló brosúrát, melyben leírják, hogy kik ők, honnan jöttek, hová készülnek, milyen kommunikációs szolgáltatásokat tudnak ajánlani, és az eddigi expedícióik milyen értékű médiát generáltak. Ezzel tudnak kopogtatni. Majd összeírnak vagy kétszáz nevet – bármilyen területen tevékenykedő cég szóba jöhet – , akiket módszeresen végigtelefonálnak. Ez a Makalu-projektnél már tavaly kora ősszel megkezdődött, néhány héttel a K2-ről való hazatérésük után. A sikerességi ráta nagyon alacsony: kétszáz megkeresésből jellemzően tizenpár tárgyalás lesz, melyből egy-két megállapodás születik csak a legvégén. Ezúttal húsz-huszonöt tárgyalásuk volt, és ebből lett végül öt-hat partner.
Pedig, ha azt nézzük, hogy egy viszonylag kicsi anyagi támogatásért cserébe milyen nagy médialángot tud csiholni egy himalájai hegymászó-expedíció, az jön ki, hogy a hegymászás ár-érték arányban jó befektetés.
„Abból a költségből, amibe a hegymászás szponzorációja kerül, ki tudod hozni ugyanazt a médiaértéket, mint amit egy 10-20-szor nagyobb költségvetésű sportág produkál. Míg mondjuk egy autóversenyzőnek 100 millió forintnál kezdődik a szezonja, addig egy hegymászó projekt névadó szponzorációját már el tudod hozni akár 10-15 millió forinttól. Egy nagyobb szabású tömegrendezvény esetén ugyanez ennek a többszöröse lenne”
- helyezte perspektívába a dolgokat megkeresésünkre Németh Ottó, a Magyar Marketing Szövetség Sportmarketing Tagozatának alelnöke. Ha egy szponzor belerak egy expedícióba 10 millió forintot, akkor egy pr-ügynökség segítségével – akik persze szintén nem dolgoznak ingyen – 50-80, akár 100 millió forintnyi médiaértéket tud generálni, véli Németh, hozzátéve, hogy ez azért a himalájai vállalkozásokra igaz, a hazai nagyközönség fantáziáját ezek a mászások tudják megragadni. A sima expedíció-szponzoráláson túl más lehetőség is adott, és az is eléggé megéri.
„Egy hegymászó kiváló márkanagykövet lehet, és nagyon kedvező költséggel elérhető. Gondolj bele, ha Suhajda Szilárd és Klein Dávid megmássza palack nélkül az Everestet, az simán felér egy olimpiai bajnok teljesítményével. Márpedig egy olimpiai bajnok jóval többe kerül.”
Hogy akkor miért nem kapkodnak a lehetőségért a potenciális partnerek? A sport magas rizikófaktora miatt. Egy komolyabb expedíció kimenetele végzetes is lehet, a márkák pedig nyilván ódzkodnak attól, hogy a nevüket esetleg egy tragédiával kössék össze. Németh leginkább ebben látja az okát annak, hogy ennyire alulfinanszírozott a hegymászás.
