A két, látszólag kakukktojás - Bararczy Eszter és Varnus Xavér - némiképp átlényegítette a szokványos uniós kommunikáció stílust. Az író is, az orgonaművész is a hétköznapihoz képest másmilyen Európáról értekezett azon a parlamenti rendezvényen, amelyet az integráció működésének 50. évfordulója alkalmából szervezett a Külügyminisztérium. Igaz, vélhetően a "stílustörés" reményében hívták meg a hivatásos uniós bürokraták, valamint politikusok rendezvényére a civil szféra e két jeles képviselőjét is. Mindenesetre részben a különböző hivatalos előadásokon és vitákon, részben pedig egy sajtótájékoztatón az orgonista a saját magának feltett kérdésre - hol van most élet Európában? - tudathasadásosnak látszó választ adott. A felsőházi teremben úgy felelt magának, hogy közölte, a kérdésére nincs válasz, illetve: már a Távol-Keletre helyeződik át a súlypont, s félő, Fejtő Ferencnek igaza lesz. A Párizsban élő, 96 éves író, akivel rendszeresen találkozik Varnus Xavér, ugyanis azt találta mondani ifjú barátjának, hogy Európa járhat úgy, mint az elmúlt fél évszázadban Magyarország: gondolkodó elméit kiképezi, de azok sürgősen távoznak, s a "kitermelt" elmék már nem is a lassan süllyedő Amerikát veszik célba, hanem a múzeum kontinensről egyenesen a Távol-Keletre költöznek. Az orgonavirtuóz fél órával később - már a sajtótájékoztatón - a mai fiatalok Európájáról beszélve személyes élménye elmesélésével támasztotta alá korábbi saját maga cáfolatát. A tanyája szomszédságából pillanatok alatt elért a sármelléki repülőtérre, onnan meg Londonba, de ez mind semmi, hiszen összeismerkedett a gépre váró egyetemista korú csoporttal, amelyikről megtudta, átugranak a Balaton mellől a brit fővárosba, mert ott este egy jó színházi előadásra ülhetnek be...
Babarczy Eszter lényegesen egyneműbb érveléssel vette védelmébe Európát, lévén Magyarországnak is, s minden más EU-ba belépő nemzetállamnak is az Európai Unió az egyetlen lehetőség arra, hogy a világ kulturális életében, gazdasági életében és politikai életében kezdeményező szerepet tölthessen be. Az irodalmár kifejtette, Európa roppant nagy küzdelmek árán épített, hozott létre értékeket - ezek kerültek be az alkotmánytervezetbe is -, de éppen ezek az értékek kataklizmákra, katasztrófákra válaszul születtek meg. Babarczy Eszter sürgősen hozzátette, mindez egy mai húszéves számára kevés, mert számára nem hús-vér tapasztalat. Amúgy a húszéves legfőbb kérdése az, mit kezd az életével? S a válasz nem csupán az anyagiakról szól. Sokkal inkább az identitásról, az identitás pedig jelentős részben remény, aspiráció, s annak tudakolása, hogy mit is akarhat egyáltalán? Az európai identitás erre ad választ - szögezte le Babarczy Eszter.
Nem annyira a jelenről és a jövőről - a következő ötven évről - érvelt a plenáris ülés végén elhangzott összefoglalójában Gál Kinga európai parlamenti képviselő, aki szerint időnként úgy jöttek létre bizonyos hatalmat is kapó uniós intézmények, hogy megelőzőleg az EU nem tudott megoldani bizonyos problémákat, ezért alapított egy-egy új szervezetet. Mindeközben az unió polgára pont nem jutott közel az EU-hoz. Egyáltalán nem véletlen, hogy amikor az alkotmányról szavaztak a hollandok és a franciák, akkor nem a jogi dokumentum szövegéről döntöttek, már csak azért sem, mert nem is tudták, mi az. Jobban belegondolva, ekkor volt először olyan helyzetben az európai állampolgár, hogy egyáltalán megkérdezték őt az EU-ról. A képviselő asszony előre vetítette, nagyon itt van az az idő, amikor valamennyi uniós polgár közvetlenül érzi az energiapolitika ügyeit, a klímaváltozásra való reagálást, vagy éppen a bevándorlás problematikáját.
Balázs Péter egyetemi tanár - aki mind a konferencián, mind annak szünetében a sajtó képviselői előtt előadott - nem az integráció fél évszázadáról emlékezett meg, hanem a mi három évvel ezelőtti csatlakozásunkról. Szavai szerint egyre jobban érezzük Európát, például azt, hogy soha ekkora országunk nem volt. A személyigazolvány értékes úti okmánnyá lépett elő, január 1-től pedig fékezés nélkül megyünk át a határon Hegyeshalomnál, ott, ahol az idősebb korosztály még ma is gyomorrángásokkal közlekedik. Soha ennyi külső forrást nem tudott békés körülmények között bevonni az ország, mint most, amikor már 22 milliárd eurót fektettek be Magyarországon. Az időhorizontunk és a kockázati tényezőink még sosem voltak azonosak Franciaország, Svédország, Spanyolország időhorizontjával és kockázati tényezőivel, most azonban azonosak, azaz ugyanazokat a problémákat kell kezelnünk nekünk is, mint őnekik. Balázs Péter szerint Európa akkor lesz hatással a világra, ha saját dolgait, problémáit megoldja, Magyarország pedig akkor lesz hatással Európára, ha hazánk is megoldja saját dolgait hiteles politikával.
