Bárhogyan is hívják az új gazdaság új szervezetét – „lean productionnek” (karcsúsított termelés) vagy „thin organizationnek” (lapos szervezet) –, a lényeg és a kérdés ugyanaz: hogyan szabadulhat meg a vállalat „fölös kilóitól” úgy, hogy eközben működőképessége és hatékonysága még javuljon is.
Megteheti-e egy szervezet, hogy a költségek csökkentésében odáig menjen el, hogy megszüntesse a gyártást, egyik vagy másik divízióját, hogy megszabaduljon a szervezet adminisztrációjától, s hogy netán a cég menedzsmentjét is szélnek eressze? A válasz: igen! A szervezet karcsúsításának nincs határa, a vállalati élet bármelyik területe, funkciója kitessékelhető a kapun, ha egyszer eldöntöttük és kiválasztottuk, hogy mihez értünk a legjobban, mi az a tevékenységi terület, amit tökélyre emelve a világverseny győztesei lehetünk. Ehhez képest minden egyéb mellékes.

A kulcsképességünk kibontakoztatásához és állandó fejlesztéséhez ugyanis már semmi szükség nincs arra, hogy a szervezeti működés hagyományos elemei egy helyre legyenek koncentrálva, sehol nincs előírva az, hogy a szokásos funkciók és osztályok csak a vállalat falain belül létezhetnek és működhetnek. Ezek ma már a piacról is beszerezhetők, a vezércég hálózati rendszerében könnyedén és hatékonyan biztosíthatók.
A lapos szervezet és hálózatos termelési rendszer központi eleme a cég alapvető képességeként kiválasztott (core) tevékenységek különválasztása az ehhez képest csupán másodlagosnak, periférikusnak számító tevékenységektől. Az alapvető képességekhez tartozó (core) munkaköröket a lehető legszűkebben határozzák meg, csontig lesoványítva; ezért hívják gyakran ezt a megoldást karcsúsított termelésnek (lean production). A periférikus tevékenységeket pedig mindig oda helyezik, ahol a vezércég (core firm) e feladatok ellátására olcsó beszállítókat talál.

A fejlett világ nagyvállalatai közül még mindig viszonylag sokan foglalkoznak olyan dolgokkal is, amelyek a cég alapvető kompetenciájához képest periférikusak, és ráadásul még drágák is. Ezek jellemzően az irodai munkák. E feladatok ellátásához pedig nem nagyon kell más, mint angolul beszélő, intelligens munkaerő. Az új dolog és a felismerés másik oldala, hogy az internetnek és az információs technológiáknak köszönhetően ma már senkinek sem kell sehova sem mennie, sem a vállalatnak, sem a munkaerőnek. A nyugati nagyvállalatok egyre gyakrabban helyezik át még központi feladataik végrehajtását is olyan országokba – Indiába, Dél-Afrikába, a Fülöp-szigetekre, Szingapúrba és Írországba –, ahol az olcsó tudás nagy választékban és kellő mennyiségben elérhető, s a költségeknek gyakran a 40-50 százalékát is megtakarítják.

Kocsis Éva

Megjelent a Piac és Profit 2002. júniusi számában