Az otthoni oktatás az egy-gyerekes családokban is fárasztó, ám ahol három-négy gyerekkel kell megbirkózni napi szinten, egyenesen rémálommá válhat. Az elmúlt hetekben mind tanárokkal, mind szülőkkel beszélgetve egyértelművé vált, hogy a jelenlegi digitális oktatás mindenkit a végkimerültségbe kerget - derül ki az Atlantic cikkéből. 

Nemrég egy izraeli nő által készített felvétel körbejárta a közösségi médiát, a négygyermekes édesanya szinte sírva beszélt arról, hogy a távoktatás nem működik, és előbb-utóbb nem a koronavírusba, hanem a túlterheltségbe fognak belehalni a szülők. Ezután kéréssel fordult a tanárokhoz is: „kérlek, lassítsatok le – adjatok időt a gyerekeknek!”

Az Atlantic szakértője szerint a szülők az iskolarendszerrel folytatott hadakozás helyett simán dönthetnek csak úgy, hogy a halmozódó feladatok mellett más, alternatív módszerekkel is megpróbálkoznak. A cikket jegyző Bethany Mandel úgy fogalmazott, hogy meg kell érteni, hogy a gyerekek a mindennapi tevékenységek elvégzése közben is tanulhatnak, például sütés-főzés közben matematikát, tudományokat és az otthoni gazdálkodást, de ugyanúgy oktatási formának számíthat a közös meseolvasás a kanapén kisebb gyerekeknél, mint egy séta a természetben, növény- és állathatározókkal.

A központosított oktatási rendszereknek még úgyis akadtak nehézségei, hogy a gyerekek az iskolákban töltötték a napjaikat, ám ezek az akadályok a távoktatás bevezetésével hirtelen szinte megugorhatatlanná nőttek, ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy ebben a tanévben már nem lesz hagyományos munkarend az iskolákban.

Naponta órákon keresztül otthon ülni és a számítógépet bámulni a felnőtteknek is megterhelő, mindezt pedig teljesen igazságtalan elvárni a gyerekektől – a helyzet hosszútávon nem, vagy alig tartható.

De akkor mi lehet a megoldás?

Az iskolák akkor is fontos szerepet játszhatnak a gyerekek mindennapjaiban, hogyha nem tartanak online tanórákat – a szerző szerint leginkább arra lenne szükség, hogy a tanárok gyorstalpalókat tartsanak az oktatásról az új helyzetbe került szülőknek, állítsanak össze egy lazább kerettantervet a diákoknak, valamint szükség esetén válaszoljanak a felmerülő kérdésekre.

Ahhoz, hogy igazán működőképessé váljon az új rendszer, a szülőknek, és a tanároknak is meg kell érteniük az otthoni oktatás különleges jellegét. Nincs két ugyanolyan család, nincs két családi állapot, jelentős anyagi és technológiai különbségek merülhetnek fel, ráadásul nincsen minden gyerek mögött stabil családi háttér – ezeknek a tényezőknek mind szerepet kellene játszania az otthoni tantervek kialakításában.

Hogyan töltheti el a gyerek leghasznosabban el az időt? Hogy tehet szert ebben a felborult világban is hasznosítható, gyakorlati tudásra? Az elkövetkező hónapokban ezen kérdések megválaszolása elsősorban nem az iskolákra, hanem a szülőkre hárul majd, így itt az ideje, hogy a kezükbe vegyék az otthoni oktatást.