Mikor láttunk utoljára olyan tömeget, amelyben az emberek nem épp az okostelefonjuk érintőképernyőjét bűvölték? Nem véletlen lett a masinák gúnyneve crackberry, azaz kokainberry. Egyre nehezebb nem elmerülni az online impulzusok tengerében, s már az a kérdés: ki az úr, az okostelefonom, vagy én. Ki ne ismerné az elvonási tüneteket? (Egy felmérés szerint a nők kétharmada és a férfiak fele „meztelennek” érzi magát, ha nincs karnyújtásnyira az okostelefonja - ezt azért az üzletben is ki lehet használni!)
Az intertúlaktivitás korában
A Mozilla egykori vezérigazgatója, John Lilly 2011 elején megfogadta, hogy egy ideig hanyagolja a Google Readert, a Twittert és a Facebookot. Nem ment. Az állandóan bekapcsolt állapothoz, amelyben egy klikkeléssel információhalmazok, szalagcímek, vizuális ingerek, infógrafikák, képgalériák, zenék, mozgóképek tárulnak elénk, könnyű hozzászokni, s a függőség is hamar kialakul. Azon morfondírozunk, vajon ismerősünk mit posztolt a Facebookon, a svájci frank árfolyama hogyan mozdult, a haverunk elérhető-e chatelésre, milyen akciók vannak éppen az eBayen, meg tudunk-e egy új szintet dönteni kedvenc online szerepjátékunkban, s mindez izgalmasabbnak, vonzóbbnak tűnik, mint az, ami a szemünk előtt van a fizikai térben.
Az elmetudomány kutatói egyelőre kevés empirikus adattal rendelkeznek ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan meg tudják ítélni, tényleges függőséget okoznak-e a komputerjátékok és az internet zsivaja. Egyesek a dopamin felől közelítik meg a problematikát: ez a neurohormon aktiválja az agyi dopaminreceptorokat, amikor kellemes ingerek érnek minket. A digitális ingerek pedig állandó dopaminfürdőt biztosítanak. Minden egyes megnyitott honlap vagy e-mail dopaminhoz juttat, de az elégedettség pillanatnyi, véli dr. John Ratey, a Harvard pszichiátriaprofesszora.
A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders orvosi kézikönyvben ma már szerepel olyan kategória, hogy „problematikus internethasználati rendellenesség” (PIU).
Stimulált állapot
Online tevékenységünk átrendezi a neurológiai, idegi mechanizmusainkat. Az agyra ugyanis jellemző egyfajta „neuroplaszticitás”, vagyis idegi képlékenység. Minden berögződő habitus újra és újra egyféleképpen aktivizálja az agysejtek közötti idegpályákat. Ezek megerősödnek, új készségek, szokások, tettek és észlelések válnak reflexszerűvé. Ha például a képernyőkön megjelenő infókra szokik rá agyunk, s nem az arcokon megjelenőkre, az módosítja viselkedésünket. Átalakulnak az örömforrásaink, és elszokunk a személyes kontaktustól.
- Ha olyan munkánk van, amivel hamarosan végezni kell, álljunk ellen a neten szörfölés kísértésének!
- Esténként ne vigyünk okostelefont a hálószobába. Túl nagy lesz a kísértés, hogy elalvás előtt, vagy éjjeli felébredéskor a neten szörföljünk, és az e-mailjeinket csekkoljuk. Az új impulzusok feszültté teszik a testet, és ekkor már lőttek a visszaalvásnak. Az ébredéshez vegyünk hagyományos csörgőórát, ne a mobiltelefon óráját és ébresztőfunkcióját használjuk erre!
- A szombat egy részét szenteljük a hobbinknak, amelynek lehetőleg semmi köze sincs a képernyőhöz és a billentyűzethez.
Munka közben is legalább öt-tíz vagy még ennél is több ablak van nyitva a számítógépünkön. Ennek van előnye: megtanulunk nem lineárisan kezelni adatfolyamokat és benyomásokat, ami kedvez az újszerű asszociációknak és új meglátásoknak. Ugyanakkor nehezen tudunk ellenállni a külső ingereknek. Az online zajszint olyan, mint a szex és az alkohol: értelmes mennyiségben kellemes, de ha túlzásba viszik, és függőség alakul ki, árt az egészségnek. Ha állandóan új e-mailek érkezése szakítja meg a tevékenységünket, megnő a stressz-szintünk a Kaliforniai Egyetem kutatói szerint. A stresszhormonok pedig rontják a rövidtávú memóriát.
Tény, a videojátékok virtuózai és az intenzív internetfelhasználók agyuk több részét használják, gyorsabban reagálnak az ingerekre, és egyharmaddal több fontos részletet képesek kapásból észrevenni egy komplex vizuális összképben, mint azok, akik nem mozognak a világhálón, állapították meg a Rochesteri Egyetem kutatói.
Offline üzemmód
A Zynga társalapítója, Eric Schiermeyer a FarmVille játékkal tulajdonképpen emberek millióit tette dopaminfüggővé, mégis úgy látja, a Szilícium-völgy nagymenői annyira felelősek ez ügyben, mint amennyire a gyorséttermek hibáztathatók azért, hogy az emberek elhíznak. Magyarán: a fogyasztó dönt. A megoldás nem az előállítói oldalon van, a fogyasztónak kell önfegyelmet és időnként önmegtartóztatást tanúsítania, hirdetik az online gazdaság óriáscégei. A Szilícium-völgy nagy márkái külön tréningeket tartanak, nehogy legjobban fizetett alkalmazottaik teljesítményét megnyirbálja a digitális kiégés. A Facebook egyik továbbképzési menedzsere, Stuart Crabb sem győzi eléggé sulykolni: tessék olykor kikapcsolni az online vérkeringésből.
Első látásra furcsának tűnik, hogy éppen egy olyan cég hirdeti ezt, amely abból él, hogy az emberek minél több időt töltenek online. A Twitter tréningjein ugyancsak foglalkoznak az online világ függőségi potenciáljával, a Google-nél lazítást és meditációt tanítanak az alkalmazottaknak, hogy ne pörgessék túl az agyukat, de az összpontosítási készséget is erősítik, mert a digitális hangzavarban könnyen szétszóródik a figyelmünk.
Az unplugged ideológia legújabb szószólója pedig Randi Zuckerberg, Mark Zuckerberg nővére, aki mindennap egy óra kreatív lazulást biztosít magának. Offline. Szerinte a topcégek vezetői nagyon is jók abban, hogy kihúzzák a kábelt. Jó ötletekkel nem lehet úgy előállni, ha folyton online impulzusok zavarnak meg, mondta a CNN műsorában.
Ma már konferenciája is van a témának Wisdom 2.0 (Bölcsesség 2.0) címmel, amelyen a Google, a Microsoft, a Facebook, a Twitter, a Cisco, az eBay, a Zynga, a PayPal munkatársai is részt vesznek. Mi több, Dél-Koreában korrekciós tábora van azoknak a fiataloknak, akik online elvonókúrára szorulnak, mert naphosszat csak komputerjátékokkal szórakoznak. A kaliforniai Anderson-völgyben pedig felnőtteknek hirdetnek nyári tábort. A Camp Grounded lényege, hogy négy napig megteremtik a teljes unplugged állapotot: digitális detoxikáló a természetben. Az Apple, a Google, a Yahoo, az HP középvezetői közül sokan a Los Altos-i Waldorf iskolába küldik gyerekeiket, ahol a közel kétszáz nebuló egyáltalán nem vehet a kezébe komputert vagy okostelefont. Az egyik szülő úgy érvelt a New York Timesnak: mivel a dotkom cégek olyan technológiákat és felhasználói interface-eket dolgoztak ki, amelyeket egy „agyhalott” is kezelni tud, teljesen felesleges korán belerángatni a gyereket az online világba, úgyis hamar kitanulják.
Az online játékok és klipek már a kezdet kezdetén alaposan befolyásolják, milyen koncentrálási és befogadói készségek alakulnak ki a gyerkőcökben. Az új generáció tagjainak így sokkal nehezebben fog menni az unplugged, kikapcsolt üzemmód.
